Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-462

462. országos Ülés 1899. június 2-án, pénteken. 13 Balázs 111, Horánszky Nándor 110, László Mihály 110. Póttagok: Dedovics György 111, Zeyk Gábor 111. Az összeférhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottságba: Engelmayer József 111, Fest Lajos 111, Fischer Sándor 111, Gullner Gyula 111, Győry Elek 111, Gyurkovics György 111, Justh Gyula 111, Kabos Ferencz 111, Korniss Ferencz 111, Kristóffy József 111, Lehótzky Antal 111, Mandel Pál 111, Molnár Béla 111, Olay Lajos 110, Pap Géza 111, Polczner Jenő 111, Psik Lajos 111, Rakovszky István 109, Rohonyi Gyula 111, Szalay Károly 111, Zsigárdy Gyula 111. Az összeférhetlenségi bizottságba: Andrássy Tivadar gróf. Dicsőült Erzsébet királyasszonyuuk szoborbizottsága : Andrássy Tivadar gróf 111, Berzeviczy Albert 111, Csáky Albin gróf 111, Dedovics György 111, Hock János 109, Karátsonyi Jenő gróf 111, Rátkay László 111, Szinnyei-Merse Pál 111, Thaly Kálmán 111, Tisza Kálmán 111, Zichy János gróf 109, Zichy Jenő gróf 110. A képviselőház házszabályai módosítására kiküldött bizottságba: Andrássy Gyula gróf 111, Apponyi Albert gróf 110, Berzeviczy Albert 111, Csáky Albin gróf 111, Gajári Ödön 111, Győry Elek 111, Gyurkovics György 111, Hentaller Lajos 110, Horánszky Nándor 111, Kossuth Ferencz 111, Mezei Mór 111, Molnár János 108, Radó Kálmán 111, Radocza János 111, Rohonyi Gyula 111, Szentiványi Árpád 110, Szilágyi Dezső 110, Thaly Kálmán 111, Tisza István gróf 111, Tóth János 111, Várossy Gyula 109. Elnök: Felkérem a bizottságok tagjait, hogy ma délután a szokott helyiségekben megjelenni, megalakulni és a történt megalakulást az elnöki irodában bejelenteni szíveskedjenek. A napirendhez kivan szólani a miniszterelnök úr. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az utolsó ülésben azon kérdést voltam bátor a t. házhoz intézni: legyen kegyes a pünkösdi szünetet akként megállapítani, hogy első ülését a t. ház a mai napon tartja. Én azon reménységben és feltevésben voltam, hogy a mai napon a képviselőháznak előterjesztést tehetek arra a legsürgősebb és ez idő szerint legnagyobb és legfontosabb kérdésre nézve, a melyre a t. ház figyelmét már több izben szerencsém volt kikérni, és a mely kijelentéseim szerint ezen ház munkarendjének legelső feladatát és legsürgősebb teendőjét képezi: Ez a kérdés az Ausztria és Magyarország között fenforgó gazdasági viszonyok rendezésének ügye. Ezek a gazdasági viszonyok egy törvény által, a melyet ez a ház megalkotott, és a melyhez a törvényhozás többi tényezői hozzájárultak, folyó év végéig van rendezve. Ezen kérdéseknek hosszabb időre való szabályozása és rendezése elodázhatatlan és sürgős és immár többé semmi haladékot nem szenvedhet. (Igás! Úgy van') Ez volt mindig az én álláspontom és ma is az. (Élénk hely esi és.) Nem szenvedhet pedig halasztást az ország e részben való jogainak, legvitálisabb gazdasági érdekeinek megzavarása nélkül, sőt az osztrák-magyar monarchia nagy érdekeinek veszélyeztetése nélkül és nem tíír haladékot azért, mert különben koczkára jő összes ügyeinknek nyugodt vezetése és intézése, (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) és e ház munkálkodásának nyugodt és sikeres folytatása. (Helyeslés. Úgy van! Úgy van!) Az én törekvésem és meleg óhajtásom és a kormány törekvése mindig az volt és ma is az: hogy ha lehetséges, az 1867: XII. törvényczikk által előirt alkotmányos módon történjék ez ügyeknek rendezése, az ország összes jogainak, gazdasági érdekeinek biztosításával, az 1867: XII. törvényczikk 61. §. által megszabott módon és alkotmányos úton itt is, Ausztriában is. Erről a törekvésről és reményről, hogy a gazdasági viszonyok előbb-utóbb ezen az úton különös megnyugvással rendeztessenek, le nem teszek ma sem. Sajnos, kénytelen vagyok azt konstatálni, hogy nem sok kilátás van arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy a törvény által előirt módon, alkotmányos úton vámszövetség útján rendezhetők legyenek ez idő szerint és a legközelebbi időben ezen fontos gazdasági kérdések Ausztria és Magyarország között. Ilyetén állásában a kérdésnek a magyar kormány álláspontja az volt, a mint a t. képviselőház előtt többszörösen kifejteni szerencsés voltam, és a mint előterjesztettem azon programmbeszédben, a melyet a t. képviselőházban, midőn e helyet elfoglaltam, kifejtettem, hogyha nem sikerül az 1867 : XII. törvényczikk 61. §-a alapján rendezni ez ügyeket: Magyarország jogainak teljes érintetlenül Nagyásával és kidomboritásával, egyoldalúintézkedések útján, az önrendelkezés alapján kívánatos és szükséges ezen ügyeknek helyes és kellő és biztos alapokon leendő rendezése. (Helyeslés.) Ehhez a rendezési módhoz, a melyet a t. képviselőház ismer, a melynek részleteit tehát kifejteni nem tartom szükségesnek, szükséges Ausztria kormányának azon kötelező kijelentése, hogy velünk viszonossági viszonyba lép. Ezen viszonossági kérdésnek rendezése, megállapítása tárgyalásokat és az osztrák kormánynyal való érintkezést feltételezi és igényli. Ezek a tárgyalások megtörténtek a legkiterjedtebb, legrészletesebb, legbehatóbb módon. Sajnálattal kell kijelentenem, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezek a