Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

ig4 470. országos Ülés 1899, mai. Hiába beszélünk ez ellen, ez máskép nem lehet. De hogy nem is oly rossz ez a monopólium, arra példáink is vannak. Látjuk Svájczban, hogy az állami jövedelem nem is keveshedett általa, ha nem az a lélekölő pálinkaivás szűnt meg a népnél, és az ipari czélokra való kihasználás nagy mértékben előrehaladt. Oroszországról is olvastam pár jelentést, a hol csak három kormányzóságban kezdték ugyan meg, de kiterjesztették kilenczre, hogy ott is bevált, s ha a jövedelemben volt is némi apadás, de erkölcsi és közegészség! szempontból nagy előnyök álltak elő. T. ház! Itt az a fődolog, — beszéljünk nyíltan és tisztán — hogy szesziparunkkal mit kell tennünk. Mi szesziparunkat csakis az önálló vámterület alapján vagyunk képesek nagygyá tenni és előbbrevinni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csakis ezen az alapon volnánk képesek azt oly jövedelmezővé tenni, mint kellene, és tudnók közgazdászatilag kihasználni. Mert még egy dologgal számolnunk kell, t. ház. Arra mi ne számítsunk, hogy akármilyen termeléshez majd csak fogunk piaczot találni. Ma már a piaczok bezárultak s nagyon jól tudja az előadó úr, hogy Anglia, Olaszország és Bulgária, a melyek eddig piaczaink voltak, ma már annyira fejlesztették iparukat, hogy saját maguk fogják piaczaikat ellátni. Azt is tudja az előadó úr úgy, miut én, hogy Spanyolországban, a hova egyszer kivitelünk volt, mert mindig a mi alkoholkivitelttnket használta a bornak szeszesítésére, ma azon viszonynál fogva, a mely Anglia és Francziaország között létrejött, hogy tudniillik Francziaország a spanyol borok elől elzárkózott, a piacz megváltozott. Ma már nem számíthatunk arra sem, hogy Ausztriába kivigyünk, azt az adórendszer lehetetlenné teszi. Mi tehát ami feladatunk? Az. hogy a belfogyasztást emeljük, de nem úgy, hogy népünk többet igyék, hanem, hogy ipari czélokra legyünk képesek a szesz nagy részét konszummálni. Németország négyszázezer hektolitert emészt cl ilyen czélokra. Ámde itt megint ott állunk az elvi bökkenőnek (Igás! Ügy van.

1 a szélső baloldalon.) Áz ipar csak akkor szívhatja fel a szeszmennyiséget, ha létezik és megvan. Az iparfejlesztésnek kellene tehát jönni. De ott van a vámszövetség és a kiegyezés Ausztriával és ez útját állja annak, hogy előremehessünk. Már ezen okból is ez a párt a közös vámterületnek mindig ellensége volt és lesz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! A második tétel lenne a sör. Engedelmet kérek, hogyha én itt egészben az igen tisztelt előadó úrral nem értek egyet. Különben, hogy ő maga is nagyon érezte gyengeségét, azt szépen láttam a beszédéből abban, hogy a leglényegesebb kérdések fölött átsiklott. Midőn azonban a söradó méltatásáról volt szó, ott kiterjeszjsttins 27-én, fcedties. kedett a legkisebb részletekre, még arra is, hogy milyen lesz a büntetés, és a többi. De egyet nem tudott megezáfolni: hogy Ausztria és Magyarország között egyenlőtlen az adózás. Igaz, hogy egy benyújtott, de még nem tárgyalt javaslat okoz egy kis különbséget, a mennyiben 5 forint helyett 4 forint 80 krajezárban szabja meg az adót. De az előadó úr beszédjén is átcsillámlott az, hogy söriparunkat addig fejleszteni nem fogjuk tudni, a míg a mai egyenlőtlen rendszer meg nem változik. De még azon túl sem fogunk versenyezhetni Ausztriával. Mert nálunk fokok szerint van ugyan megadóztatva a sör, de midőn fogyasztásról van szó, külön adó alá van vetve a gyenge és a könnyű sör, s ezáltal lehetetlenné van téve, hogy a könnyű sör olcsóbb legyen. És mellőzött még egy dolgot az előadó úr: hogy mi sohasem versenyezhetünk Ausztriával, mert ők odahaza az olcsó sörrel ezen nálunk fennálló adó nélkül telítvén a piaczot, termelési költségeiket már ezáltal megszerzik, nehezebb söreinkkel pedig természetes, hogy még könnyebben tudnak konkurrálni velünk, mint a hogy a tények csakugyan bizonyítják is. A harmadik a ezukorfogyasztási adó. Bocsánat, hogy talán kissé hosszabban fogom ezt is méltatni. Nem a kedvtelés indít erre, hanem a kötelesség; (Helyeslés a szélsőbalon.) mert midőn azért támadnak meg bennünket, hogy miért nem fejtjük ki kereskedelmi politikánkat, nem akarjuk magunkat ezentúl ilyen vádnak kitenni, hanem mindenkor tüzetesen ki fogjuk fejteni nézeteinket, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van Madarász ? Hiszen ezek igen fontos dolgok! Derültség.) Elnök l Csendet kérek ! Komjáthy Béla: E javaslat az 1888 : XXIII. törvényezikk módosítását foglalja magában és a 13 forintos adótételhez hozzácsatolja a 6 forintos bel fogyasztási, úgynevezett forgalmi adót is. Ez nagyon helyes, mert megszűnteti az egyenlőtlen adózást és kivált a beszedés zaklató módját. Egyébként ezt én már ezelőtt két évvel indítványoztam és határozati javaslatot is adtam be eziránt. A második változtatás a

r

nem répából készült ezukor adójának emelése. Ez oly csekélység, hogy gyakorlati szempontból nem lehet kifogásolni. De lényeges az, a mi a kiviteli jutalmak rendszerében történik. Mert először is emelik a kiviteli jutalmat azzal, hogy először is a legkisebb tételt eltörlik, másodszor emelik azzal, hogy lejebb szállítják a polarizaczionális fokot, mi mind a prémium emelése. Nagy előny van abban, hogy ezentúl a kiviteli jutalom csak a kivitel arányában fogja az egyeseket terhelni. Nagy előny van továbbá abban, hogy a ezukrásztárgyak kivitelére a kiviteli jutalmat kitérj esz-