Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-470
178 * 70 ' országos ülés 18! szerübb, a kincstárra nézve kevésbbé költséges, a közönségre nézve jóval kevésbbé vexatorius lesz, mint eddig. Igaz, hogy, ha az adótételeket nem emeltük, azt sem tehettük, hogy ezeknek az adótételeknek megállapításával az illető iparágak helyzetén javítsunk. Jól tudjuk, hogy a szesz-, sör- és petroleumipar nehéz viszonyok között van. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, ha a t. ház indokolás nélkül fogadja el a javaslatot, én a legnagyobb készséggel elállók a szótól. (Halljuk! Halljuk!) Még czukoriparunk is, a melynek helyzete ebben a pillanatban aránylag legkedvezőbb, külföldön és tengeren túl sokféle zaklatásnak van kitéve. Ez azonban csak fokozott erélyre lehet ok, nem pedig csüggedésre, mert többé-kevésbbé hasonló viszonyok a világon mindenütt tapasztalhatók. A mi korunkban, t. ház, »beati possidentes« többé nem léteznek. Kétes előttem, vájjon az ipar terén ilyenek valaha léteztek-e? De bizonyos, hogy napjainkban ez a speczies kihalt. Napjainkban, mikor az egész világ egyetlen nagy piacz, minden egyes iparág minden nap újra kénytelen kikitzdeni exisztencziáját és boldogulását. És bár minden ország — sokkal intenzivebben, mint bármely előző korszakban — arra törekszik, hogy a saját termelését körülbástyázza, és hathatós oltalomban részesítse, mégis mindenütt tapasztalják, hogy az egyes országoknak intézkedései javíthatnak ugyan helylyel-közzel ideiglenesen, de a nemzetközi verseny hatását teljesen elenyésztetni egyáltalában nem képesek. Mi sem vagyunk erre képesek, de azért, mikor az ország szinte lázas érdeklődéssel fordul az iparfejlesztés problémái felé, tisztában vagyunk azzal és tisztában van vele a kormány, hogy a helyes iparfejlesztési politikának vezető gondolata nemcsak arra irányúi, hogy új iparokat teremtsen, hanem arra is. hogy a meglevő iparoknak fenmaradását biztosítsa. Ennek a négy iparágnak ezenkívül még egészen különleges karaktere van. Ha a petróleumot kiveszem, a másik három mindmegannyi szinte nélkülözhetetlen kiegészítője országunk közgazdaságának; s mind a négy odasorolható az állami pénzügyek oszlopos tényezői közé. Míg az új iparágak — számos egyéb kedvezményen kivííl — jobbára teljes adómentességet élveznek, addig ezeknek az iparoknak a természete mindenféle közvetetlen állami kedvezményezést kizár, másrészt azonban adóztatási szolgálatuk igen nagy. Az 1899-iki költségvetésben az a négy iparág, a melylyel foglalkozunk, közel 64 millió forint adószolgáltatással szerepel. Tehát összes állami bevételeinknek nyoíezad részét meghaladják. Ha csak ez az egy indok, a kincstár indoka forogna is fenn, akkor is azt az időt, a melyet ezen ház tanácskozásaiból ezek a kér». jnnins 27»éu, kedden. dések elfoglalnak, sajnálnunk nem szabad. Épen azért hiszem, hogy mikor ezek fölött a javaslatok fölött a diszkussziót lezárjuk, még nem zártuk le az aktákat az idevágó összes kérdésekről, és bizonyos, hogy a ház ezeket a kérdéseket, valahányszor csak elénk kerülnek, mindig épen annyi komolysággal, mint rokonszenvvel fogja tárgyalni. A mostani stádiumban ezek a törvényjavaslatok rendezik és megfelelő módon rendezik a közvetlenül rendezendő és rendezhető kérdéseket. Erre való tekintettel tette magáévá a pénzügyi bizottság a beterjesztett javaslatokat, és ezen okoknál fogva kérem a t. házat, méltóztassék ezt a hét javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb - és baloldalon.) Tóth János jegyzői Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház ! Felszólalásomat azon kezdem, a min a t. előadó úr kezdette, hogy igenis nagy feladat az, a melyre pártom megbízásából ezúttal vállalkozom. (Halljuk ! Halljuk!) Kritikát kell mondanom a kormány állásfoglalása felett és azon irányeszmék ellen, a melyeket most az előadó úr kifejtett; össze kell hasonlítanom a múltat, a jelent és a kilátásba helyezett jövőt, és mindezekbői rá kell mutatnom azon irányra, a melyet ez a párt helyesnek és jónak talál. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen nagy feladattal szemben, ha én is, mint igen tisztelt barátom az előadó úr, a ház minden tagjának jóakaratú elnézését kérem ki, ha netalán előadásom hézagos lesz: az nagyon természetes. Különösen azoknak elnézését kérem, — ha talán nem gyakorolhatnék kimerítő és helyes kritikát — a kik ezen tárgyakkal mélyebben és alaposabban foglalkoztak, és így különösen fordulnék, ha jelen volna, az elnézés és esetleges útbaigazítás szempontjából gróf Apponyi Albert képviselő úrhoz, a ki a múltkor, hiszem, hogy igazságérzete által vezérelve, azt mondta, midőn kegyes volt velünk, ezzel a párttal foglalkozni, hogy ennek a pártnak és különösen Barta Ödön képviselőtársamnak észjárása és az én észjárásom nem mozog azon nagy keretekben, melyeket a jelenlegi helyzet és a jelenlegi feladatok igényelnek. Annyival inkább kérném az igen tisztelt képviselő úr útbaigazítását, mert mindnyájan tudjuk, hogy az ő észjárása nagy keretekben mozog, és hogy mindenkor képes a közönséget felvilágosítani. Tehát semmi esetre sem volna megengedhető az ő részéről, ha ezen nagy kérdésekben, melyek a nemzetet annyira érdeklik, a homályt továbbra is megNagyná, ha mi azt eloszlatni képesek nem vagyunk. Annyival is inkább elvárom ezt a képviselő úrtól, mert mikor erősebb kritikát gyakorolt a párttal és velünk szemben, meggyőződésem, hogy benüe
