Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

162 469. országos ülés 1899. juuius 26-án, hétfőn. van az önállóságunk, miért nem léptünk Ausztriával szerződésre, hiszen ez az egyedüli módja annak, hogy a magyar önállóságot teljesen kidomboríthassuk és ezt az 1867 : XII. törvényczikk minden belső intencziójának megsértése nélkül bármikor és bárkivel szemben megtehetjük. Én megmondom, t. képviselőház, őszintén és nyíltan a nézetemet erről a dologról. (Halljuk f Halljuk!) A külföld érdekeit játszuk ki ezzel a javaslattal. A külföldnek joga van tőlünk, mihelyst egy másik állammal bizonyos kedvezmények mellett szerződést kötünk, a nemzetközi szerződésekben kifejezett ágynevezett legtöbb kedvezményes záradék alapján ugyanazon kedvezményeket kívánni. Ha mi önálló ország, önálló állam és vámpolitikai egység vagyunk, a mint gróf Apponyi Albert t. képviselő úr magát kifejezte, mi a másik egységgel, Ausztriával teljes önállóságunk alapján olyan szerződést köthetünk, a melynek kedvezményei Ausztriára nézve jóval túlmennek azokon a kedvezményeken, a melyeket más államoknak megadunk. De ezt nem teszszttk nyíltan, hanem egy formulával mellőzzük az egyenes utat s vámegységben tartjuk Ausztriával Magyarországot tényleg, mikor Szóval önállónak hirdetjük. Ezen megjegyzések után csak az marad hátra, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úrnak elismerést és köszönetet nyilvánítsak azért a készségért, melylyel a vitában felhangzott összes megjegyzésekre és ellenvetésekre, ha azoknak a súlyát nem is tartotta egészen méltónak arra, hogy behatóan foglalkozzék velük, mégis megtette ezt, és én örömmel konstatálom ezt a különbséget, a mely a vitatkozás ezen módja és a t. túloldal részéről eddig helyeselt azon módja között fennállt, mely szerint csak a vita befejezése után állott fel a szakminiszter néhány megjegyzés megtételére (Helyeslés a szélső baloldalon.) és nem adott alkalmat arra, hogy a vitában az eszmék tisztázódjanak. Midőn én ezt örömmel konstatálom és elismeréssel nyugtázom, akkor ne méltóztassék nekem azt imputálni, mintha én azt mondottam volna, hogy vádolom a miniszterelnök urat azzal, hogy ő csak a többségben bizik. Én átnéztem a gyorsírói jegyzetekben a beszédet, annak stílusa és nizusa nem tartalmazott egyebet, nem mondtam egyebet, — mikor a miniszterelnök úr kicsinylőleg megjegyezte, hogy könnyíí volt ezt a nehéz vitát felvenni, a czáfolátot megtenni, — mint hogy igenis könnyű ez, mert a többség biztosítva van oly módon, mint még törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése eddig nem volt soha, és így könnyíí kicsinyelni az ellenséges argumentumokat! Még azt a megjegyzést is koczkáztatnom kell, midőn az igen tisztelt miniszterelnök úrnak ezt a vitatkozási módját itt a képviselőházban Örömmel látom, illetőleg csak arra kérem még, hogy ne méltóztassék az előzékenységben odáig meuni, hogy olyan argumentumokat is czáfol, a melyeket én elhallgatok, mert ilyenek ellen a czáfolat kényes, és hasonló esetben kísértésnek volnék kitéve, hogy egy rakás olyan elhallgatott argumentumra hivatkozzam, melyeket a miniszterelnök úrnak nem sikerült megczáfolni. Végül még csak azt jegyzem meg, hogy az én állásfoglalásomnak ebben a kérdésben semmi néven nevezendő rossz indulatú forrása nincs, és nem is lehet, álláspontom változatlanul az, — mióta ezeket a provizóriumokat tárgyaljuk, —a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő úr, a kitől mindig igen szívesen tanultam, úgy fejezett ki, hogy egy oly egyezkedés létesítése, a mely által egyik vagy másik fél magát érdekében állandóan sértve érzi, nagyobb és állandóbb veszélyt tartalmaz, mint akár a közgazdasági szakítás. Én ebből indultam ki, és mivel meg vagyok győződve, hogy az abban kifezett veszély itt egész mértékében fennáll, a javaslatot nem fogadtam el. (Helyetlés a szélsőbalon.) 4~Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Csak pár rövid rektifikáczióval kell a t. képviselőháznak szolgálni — nem is szolgálni, talán ez rossz szó, mert hiszen kegyességéhez fordulok, hogy megengedje, — azok után, a miket a t. képviselő úr mondott (Halljuk! Halljuk í) A t. képviselő úr ellenem akarja fordítani múlt beszédemben mondott azon tételt, hogy a képviselő úr a pénzügyi bizottságban is más junktimról beszélt és itt is más junktimról beszélt. Bocsánatot kérek, fentartom teljes mértékben a mit mondtam, azt kiforgatni nem lehet, mert itt van a t. képviselő úrnak nyomtatott beszéde. Az Egyetértésből vettem, azt hiszem híven van adva. A pénzügyi bizottságban junktimról beszélt a t. képviselő úr, a mi van az átutalás és quóta között. Hiszen az egész előadása azt bizonyítja, mert azt mondja, hogy a miniszter karakterisztikus jóslatszerfí válaszszal felelt, hogy a törvény junktimot nem ismer és így nincs junktim. Fenn is tartom. Most meg azt feleltem, hogy van, de nem erre, hanem magára az átutalásra és ezen kérdés többi részeire. Nem akarok valami nagy dolgot tenni, de hiába, azt kell rektifikálnom, a mit a képviselő úr mond, nem a mit mondani akart. Világosan azt mondotta, világosan az van itt kinyomatva, szórói-szóra nekem ad igazat. Rosszul tetszett a kérdést feltenni. Én nekem ahhoz kell magamat tartanom, a mit hallok és olvasok, itt pedig azt olvasom: Van-e összefüggés azon törvényjavaslat és a fogyasztási adók között? Hát igenis van. Azt mondja a képviselő úr, ne beszéljen a