Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

158 469. országos ülés 1899. június 26-án, hétfon. a kiegyezést, mint a meddig ez a törvény szól, hanem évről-évre. Ezt akartam felderíteni. Annak igazolására, hogy jogosult voltara múlt beszédéből ezt a következtetést levonni, fel fogom olvasni annak egy-két sorát. Ezt jegyeztem fel, erre mondtam azt, hogy téved. Azt mondja a t. képviselő úr: »De mindettől eltekintve, maga az a hisztórikum, az a törvényhozásilag kétségen kivtíl álló tény, hogy az osztrák alkotmány értelmében ezen törvények •minden esztendőben legalább is egyszer mulasztással vagy tényleges intézkedésekkel hatályon kivííl helyezhetők, kétségtelenné teszi azt, hogy ezen törvény nem 1907-ig szól.« T. ház! Ez nem úgy van. Vagy elfogadják, vagy nem fogadják el. Vagy ratihabeálják, vagy nem. Ha ratihabeálták, ratihabeálják 1907-ig való érvénynyel, úgy, mint itt, 1907-ig való érvénynyel fogadtatik el; ha nem ratihabeálják, előáll egy új helyzet, — és megengedem. — a melyről akkor fogunk beszélni, a minek ellenében akkor fogunk gondoskodni, De ezekkel a jövő — szerintem be sem álló — esélyekkel most foglalkozni, gondolom, nem volna czélravezető dolog. A t. képviselő úr azt mondja; hiszen a miniszteri indokolás is bizonyítja már, mert azt mondja: Vámszövetség nem jöhet létre. Ez egészen más. Ez azt jelenti, hogy most nem jöhet létre. Én reménylem, hogy ratihabeálva lesz; reményiem, hogy a Reichsrath jóváNagyását meg nem tagadja ettől a rendezkezéstől. Ez nincs ellentétben azzal, hogy a 17. törvényjavaslat ma, midőn az osztrák Reichsrath parlamenti munkaképessége szünetel, ott oly módon tárgyaltassék, hogy abból vámszövetség legyen. Mondhatnám, valósziníí is, hogy ma ezek nem mennének ottan keresztül; de ha a kiegyezés életbe lesz léptetve, ha ott faktum előtt állanak, a mely megszünteti a viszályt, a bizonytalan állapotokat, és kiegyezés áll előttük, a mely az ő gazdasági érdekeiket is számba veszi és ipari érdekeiknek nagyon is megfelel, akkor azt hiszem, máskép fognak felette ítélni, mint edddig. Azt mondja a képviselő úr, hogy a miniszterelnök első beszédében mást mondott, mint utolsó beszédében, arra vonatkozólag, hogy a kiegyezési kérdésnek van-e politikai természete? T. képviselő úr, tévedni emberi dolog. Megtörténhetik velem is. De én annyira kényes vagyok arra, hogy fontos, életbevágó kérdéseiben az országnak mindig egyformán nyilatkozzam, mert egyformán gondolkodom, hogy valóban megdöbbentem, midőn a képviselő úr ezt a támadást ellenem intézte, nem-e csúszott be egy lapsus linquae.Utána néztem; félelmem alaptalan volt, fel fogom olvasni mind a két beszédemnek erre vonatkozó passzusát egész röviden; méltóztassék azután a felett ítélni, ellenkezik-e egymással az, a mit én mondtam : majdnem szószerint egyezik mindkét passzus. »Azt tartom, hogy a vámközösség, vagy az önálló vámterület kérdése, habár politikai vonatkozásait elismerem, sőt vitatom, hogy az elsősorban gazdasági kérdés«. A második beszédemben azt mondtam, hogy a külön vámterületnél én előbbre teszem a vámközösséget, az ország gazdasági érdekeire nézve jobban megfelelőnek, tartom. Politikai tekintetek is járulnak ehhez. Hol van itt az ellentét? Abszolúte nincs. Hogyan mondhatja ezt a t. képviselő úr? Nem volt intenczióm a politikai tekinteteket kizárni, de azt montam, hogy az elsősorban nem politikai, hanem gazdasági kérdés mint az egész argumentáczió és annak minden lánczolata, a melylyel a t. képviselő úr és az előttem szólott túloldali t. képviselő urak éltek, gazdasági természetű. És ismétlem azt, habár nem ezen szavakkal mondtam is, de mondtam, hogyha az önálló vámterület az ország gazdasági érdekeinek nem felel meg, semmiféle politikai tan, semmiféle politikai programm nem volna alkalmas arra, hogy azt beleilleszszük és nem is engednénk azt beleilleszteni, mert a gazdasági életet megkárosítani, megzsibbasztani politikai tekintetből nem szabad. Legyen szabad még két kérdésre röviden felelnem, a melyekre azt hiszem, kötelességem válaszolni. Az egyik az, hogy a t. képviselő úrnak azt méltóztatott mondani, hogy az osztrákok miatt nem lehetett életbeléptetni a vaskapu-szabályozást, vagyis a vaskapu szabályozás folytán előállott díjtételeknek életbeléptetését, és felemlítette a képviselő úr ezenkívül a papitok kérdését is. A mi az elsőt illeti, a kérdés úgy áll, a mint az én t. barátom a kereskedelemügyi miniszter egy alkalommal ki is fejtette, hogy az életbeléptetés májusra, vagy júniusra — a mint eredetileg kontemplálva volt, — nem azon tört meg, hogy az osztrákok nem akarták, nem is tört meg semmiképen, de igenis, miután a kérdés új volt, Európának összes államait érdekelte az, hogy a reánk kötelező erővel biró nemzetközi szerződések a londoni és berlini szerződések vájjon miesoda jogot adnak Magyarországnak és milyen mértékben van Magyarországnak joga illetékeket kiróni. Ez a körülmény, hogy a külföld, — talán elsősorban Anglia, ha nem csalódom, — ilyen kérdéseket tett, szükségessé tették, hogy ez a kérdés felderíttessék, minden oldalról felvilágosíttassék. Tehát nem az osztrákok akadályozták az életbeléptetést, és azon helyzetben vagyok, hogy a t. háznak jelenthetem, hogy ez a kérdés rendezve van, és hogy legközelebb az illetékek az illetékszedési jog alapján a szerződésnek megfelelően életbelépnek. (Élénk helyeslés.) A mi a papirosokat illeti, ebben a kérdés-