Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

156 469. országos ülés 1899. juuius 28-án,

1 hétfőn. miniszterelnöknek, hogy »Hinaus*, tehát takarodjék ki onnan. És, t. ház, nem valami nagy élvezet a magyar képviselőházban ezen förmedvényeket felolvasni, de két okból egy rövid passzust fel kell ebből a lapból olvasnom, először azért, mert ennek a lapnak szerkesztője Vergani, az osztrák Reichsrath képviselője; másodszor pedig, mert a t. miniszterelnöknek is szíves figyelmébe ajánlom, hogy Ausztriában az Objectivverfahren van életben; ott az osztrák kormánynak beleegyezése nélkül, illetve akarata ellenére ily czikk napvilágot nem láthatót volna. Ha az osztrák kormány súlyt fektett arra, hogy a magyar miniszterelnök legalább hivataloskodása idején Bécsben igy ne inzultáltassék, akkor módjában van ennek megakadályozása, megelőzése. Ha tehát ez ez nem történt meg, a mi pedig más alkalmakkor megtörtént duodec államok kis képviselőivel szemben, hogy ugyanis az Objectivverfahren alapján megakadályozták a sértéseket, akkor ezt súlyos szimptomának veszem arra nézve, hogy a gyűlölködés e hangja nemcsak a nép legalsóbb rétegében, nemcsak Lueger táborában honos, hanem bizonyos mértékben Thun és Kaizl uraknak is kellemes lehet, hogy a magyar miniszterelnököt Bécsben ily módon pertraktálják, a mint ebben a lapban történt. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a passzust röviden felolvassam (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa): »War das ehrenhaft?« Becsületes dolog volt-e ez? »Oder kennt Herr von Széll den Begriff von Éhre und des parlamentarischen Anstandes etwa nur in seinem Verkehre mit der ungarischen Opposition? Fást sollte man es meinen, wenn man liest, wie der gegenwärtige ungarische Ministerpräsident gleich einem Jahrmarktsgaukler und mit Hilfe der Kölnischen Zeitung hinter's Licht führen will »Wenn man in Wien — so äusserte er sich nach dem Berichte des genanten Blatfes — einen parlamentarischen Ausgleich durchbringen könne, so bin ich sofőrt für einen dauernden Ausgleich béreit. Dieses wird auch von den deutschen Partéién nicht hinreichend beachtet, welche dem Grafen Thun eiue zehnjährige Regiernng ohne Parlament ermöglichen werden«. Ez a miniszterelnök úr idézete lenne, a Kölnisehe Zeitung révén, a melyben oda alludál a t. miniszterelnök úr, hogy az osztrák pártoktól függ, hogy ők csinálják alkotmányosan lehetségessé a vámszövetséget, mert különben lehetővé teszi Thun grófnak azt, hogy esetleg 10 évig parlament nélkül kormányozhat. Ez az a bizonyos eventualitás, melyet az előbb behatóbban fejtegettem. Erre azt mondják: mikor az osztrákokat a magyar miniszterelnök figyelmezteti, hogy lehet állandóan hosszabb időre alkotmányos úton rendezni a dolgot, erre a válasz (olvassa): »Auf diese Aeusserung giebt es nur eine Antwort: unverschämU. Erre csak ez az egy válaszunk van a miniszterelnök úrhoz: unverschämt. »Wie es Herr Széll mit den Anforderungen des gerade von der Krone so hoch gehaltenen politischen Taktes vereinbarlich findet, in diesem Momente, wo die Differenzen zwischen beiden Regierungen sich kritisch gestaltet habén, seinen österreichischen Kollegen hinterrücks anzufallen, ist seine Sache. Die impertinente Zutnuthung aber, die er dabei an die Deutschen stellt, verdient die denkbar schärfste Zurückweisung. Wir Deutschen in Oesterreich kämpfen heute einen erbitterten Kampf um unsere nationalen Rechte, alléin wir habén zu viel Éhre im Leibe, um den Sturz des Ministeriums Thun mit der Auslieferung Oesterreichs an Ungarn zu bezahlen. Herr von Széll ist béreit auf parlamentarischen Wege einen dauernden Ausgleich mit Oesterreich zu schliessen. Sehr gnädig! Aber dieser dauernde Ausgleich ist der zwischen Badeni und Bánffy vereinbarte, den grade wir Deutschen auf's Rücksichtsloseste bekämpft habén. Es wird auch einige Lumpen in den Reihen der Deutschen gebén, die béreit wären, um den von dem Ehrenmanne Széll angebotenen Judaslohn Volk und Staat zu verrathen. Das deutsche Volk aber wird Herr von Széll an seiner Leimspindel nicht fangen, seine Antwort auf das anverfrorene Anerbieten des providentiellen ungarischen Staatsmannes ist: HinausU Hát, t, miniszterelnök úr, ezzel a prognózissal megy ön Bécsbe annak a reménységével, hogy az osztrákok majd elfogadják Thunnak rendeletét? ügy-e, t. miniszterelnök úr, igazam van, hogy a legnagyobb mértékben optimista, a kinek ily körülmények között pillanatra is kétsége lenne az iránt, hogy Ausztriában nem remélhető, hogy ezek a recziproczitás-félét tartalmazó rendeletek esak távolról is a Reichsrath által elfogadtassanak? Nem ok nélkül soroltam föl ezeket, mert azokkal az «einige Lumpen«-okkal, a kikre Vergani úr czéloz, én nem vagyok hajlandó Ausztriát összecserélni és én nem volnék hajlandó a magyar társadalom előtt oly álláspont verifikácziójához fogni, a melyet csak egy pár lump fogadott el Bécsben, mint a hogy ezt Vergani úr mondja. Mentül közelebb áll ez a közlemény a nagyközönség felfogásához, annál sürgősebben válik kötelességévé a kormánynak megtenni minden intézkedést, hogy ilyen botrányos támadásokkal zaklatott és megalázott nemzetünk ne legyen kényszerítve arra, hogy újabb ilyen traktáczióknak legyen kitéve, hogy megtagadják a viszonosságot. Jól tudom, nem is akarom önöket érzületükben eérteni, fáj minden magyar embernek, hogy