Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-469
152 im ' országos Ülés 1899, osztrák Reichsrath minden évben összehívandó. Ebben az évben a Reichsrath már össze volt híva, tehát az osztrák kormányra nézve az a kötelezettség sem áll fenn, hogy 1899-re a Reiehsrathot össze kell hivnia. De össze fogja hivni. És miért? Mert a delegáeziókat meg kell választani. És itt van egy pont, a mely engem arra ösztökél, hogy már most rámutassak arra, milyen fikezió az egész osztrák obstrukcziónak nevezett eljárás, a mely nyilvánvaló, hogy csak nemzetiségi, illetőleg faji harcznak jellegével bir, és a mely csak maszk gyanánt használja a gazdasági kiegyezést. Mert az osztrák Reichsrath minden obstrukczió daczára is, az obstrukcziónak kellő közepette, a delegáeziókat mindenkor promptisszime és kifogástalanul megválasztotta. Igaz, hogy ők azt mondják, hogy mivel ők ezt a disztinkeziót teszik, a delegácziók tekintetében tartományok szerint van meghatározva a delegátusok megválasztása, az obstrukczió a delegáczió megválasztása tekintetében nem lehetséges. Minthogy pedig Rakovszky István t. képviselőtársam olyan nagyon szekundál ebben a kérdésben az osztrák oppozicziónak, szíveskedjék egy kis privát leczkére vállalkozni, hogy én megmutassam neki, hogy az osztráknémetek az opponálást és obstrukeziót hogyan csinálják meg a delegáczióválasztás ellen. (Általános derültség. Felkiáltások jobbfélől: Tudjuk, hogy ért hozzá!) Tehát nem a lehetőségen, hanem az akaraton múlik, (Igaz / Úgy van ! a szélső haloldalon.) mert ezek az urak addig obstruálnak, amig arról van szó, hogy Magyarországon lehet egyet ütni, de a mikor van reménységük a delegáczió útján a terheket megszabhatni, vagy azokat esetleg emelni, ott már szívesen nyújtanak egymásnak segédkezet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ettől tehát nem kell félnünk. Dehát térjünk vissza kiindulási pontunkra. Több mint kétségtelen, összefogják az osztrák Reiehsrathot hivni egyszerűen azért, mert a delegácziót ez évre meg kell választani, miután a delegáczionális kérdések elintézve nincsenek. Már most igen tisztelt miniszterelnök úr a Reichsrath összejővén, legyen :,z akár szeptember, akár október havában, az osztrák minisztériumnak a 14. §. alapján kibocsátott rendeleteit négy hét alatt be kell terjeszteni. Úgy-e ez így van? Széll Kálmán minszterelnök: Úgy van ! Polónyi Géza: Már most van-e reménység arra, hogy ez a Reichsrath helybenNagyja a minisztériumnak ezen, a 14. §. alapján kibocsátott rendeletét, igen, vagy nem ? Én nem keresek e tekintetben klasszikusabb tanút, mint ezt a törvényjavaslatot, mely azt mondja, hogy sajnálattal, ez idő szerint, nincsen kilátás arra, juníns 26-án, hétfőn. hogy az osztrák parlament munkaképessége helyreálljon, és hogy ezeket a javaslatokat elfogadja. Mert, ha volna reménység arra, hogy az 1899. szeptember vagy október havában összehívandó Reichsrathban ezt a 14. §. alapján kibocsátott rendeletet és az erre vonatkozó ügyek komplexumát elfogadják, akkor mi szükség volna önálló rendelkezés alapján keletkezettnek csúfolt külön vámterületről intézkedni? Hiszen akkor megcsinálták volna a vámszövetséget. Ez csak tiszta dolog, ha egyáltalában annak reménye, vagy csak lehetősége fenforogna, hogy az osztrák Reichsrath ezen kiegyezési kérdésekhez ez idén hozzájáruljon. Már most, miután az egész rendelkezés, mely előttünk fekszik, azon szuppozitumból, sőt azon tényből indul ki, hogy az osztrák Reichsrath hozzá nem járul, tiszta és világos, hogy 1899-ben azon remény lehetősége is kizártnak tekintendő, hogy a 14. §. alapján elfogadják azt az intézkedést, melyet szövetség alapjában sem volnának hajlandók elfogadni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Már most mi történik ? (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az osztrák Reichsrathnak előterjesztik szeptember vagy október havában ezen, a 14. §. alapján kibocsáj tott rendeleteket. Miután nyilvánvaló, hogy a Reichsrathnál ezeknek szankezionálása nem vihető ki, mi fog történni? Az, a mi eddig is mindig történt, hogy formailag az osztrák minisztérium benyújtji ezt a rendeletet, tárgyaltatja a delegácziót, tárgyaltatja esetleg a költségvetési kérdést, a bizottság elé is terjeszti, de magát a 14. §. jóváNagyásának érdemleges letárgyalását nem bocsátja a Reichsrath elé, hanem egyszerűen elnapolja újból a Reiehsrathot. Van-e nekem jogom ezt állítani, t. miniszterelnök úr? Úgy e, hogy van ? Már most ott vagyunk, hogy nem tévedtem. Miért ? Mert nézze csak meg a t. miniszterelnök úr, (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) akár a ezukorprémiumra vonatkozó javaslatot, melynél a reeziproczitás ki volt kötve, akár az 1898 : I. törvényezikket, melynél a reeziproczitás szintén ki volt kötve, akár az 1899 : IV. törvényezikket, melynél a reeziproczitás szintén ki volt kötve, mit tapasztalunk? Egyetlenegyet sem tárgyaltak a Reichsrathban, sem mint recziprok törvényes intézkedést, sem akként, hogy a kibocsátott rendeletek szankcionáltassanak. Hanem történt 1897-től a mai napig és történik folyton az, hogy az osztrák kormány teljesen alkotmányellenesen és még az osztrák alkotmány ellenére is évről-évre összehívja ugyan a Reiehsrathot, elő is terjeszti formailag a 14. §. alapján kibocsátott rendeleteket, de azok érdemleges tárgyalását eddig mindig lehetetlenné tette. Ebből több, mint nyilvánvaló, hogy a mi 1899-ig nemcsak
