Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

469, országos ülés 1899, június 2ti-án« hétfőn, j^ forogjanak fenn. Hogy többet ne mondjak, csak a mai ülésben méltóztattak hallani Kulman János t. képviselőtársam esetét, a kire nézve alakilag fenforogni látszottak a büntetőtörvényben körülírt konsztitutiv elemek, mégis a bizottság teljesen helyesen belebocsátkozott annak mérlegelésébe, vájjon milyen materiális érvek és bizonyítékok forognak fenn, melyek az ilyen eljárást igazolnák, és ez esetben Kulman János t. képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztését megtagadta, a mihez én is hozzájárultam. Már most magam részéről feleslegesnek tartom, hogy az álláspontomat bővebben indokoljam, csupán utalok arra, hogy nem először foglalok ily értelemben állást a t. képviselőházban, midőn azt mondom, hogy midőn történelmi nevezetességű férfiak, a kik hosszú múlt után becsülettel a nemzet, a közvélemény és a külföld előtt is a magyar névvel bizonyos harmonikus összefüggésben vannak, ha ily természetű kérdésekkel üldöztetnek, az ily férfiak, az ő ügyüket a magam részéről, mint képviselő kettőzött óvatossággal kisértem és kisérem mindig. (Élénk helyeslés.) Kivánatos, hogy a magyar történelembem maguknak már nevet biztosított férfiak emléke azzal a kegyeletes érzéssel kezeltessék, hogy a magyar törvényhozás megtesz legalább annyit, hogy róluk az ily vagyon elleni büntetendő cselekmény valószínűségét se hiszi el. (Élénk helyeslés.) Ez etnikailag oly jogosult felfogás, a melynek nem először adok kifejezést. És utalok arra, hogyha vannak ily kegyeleti indokok, talán szabad megemlékeznem arrób hogy abban mindnyájan egyetértünk, hogy Kossuth neve bizonyára azok közé tartozik, a melyekre nézve a kegyeletes megemlékezés e törvényének a képviselőházra nézve irányadónak kell lennie. (Helyeslés.) De mindezektől eltekintve, belemélyedtem az akták vizsgálatába is, és meggyőződtem arról, hogy Kossuth Ferenczet 1894. május havában kérték fel igazgatóul és elnökül. Kossuth Ferencz akkoriban még külföldön lévén, Helfy Ignácz akkori képviselőtársunkat kérte meg arra, hogy magának tájékozást szerezzen a társulat viszonyai felől, és Helfy Ignácz épen abból a czélból választatta meg magát az igazgatóságba, hogy minél bővebben szerezhessen iaformácziókat, a melyek alapján felvilágosíthassa Kossuthot; és csak akkor, a mikor Helfynek, a mint a bizottság jelentéséből kitűnik, megnyugtató nyilatkozata folytan arról értesült Kossuth Ferencz, hogy nyugodt lélekkel beléphet az igazgatóságba, csakis kellő fentartással lépett be 1894. deczember havában; deczember elsején foglalta el az igazgatói állást. Kossuth Ferencz egyetlen mérleget, az 1894-ikit irta alá, akkor még csak egy hónapig, deczember hóban volt igazgatósági elnök, de a megelőzőleg történt dolgokról sejtelme, tudomása nem volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Különben is ama mérlegre nézve a felmentést a részvénytársaság megadta. Kossuth Ferencz 1895. november havában az igazgatóságból kilépett, úgy, hogy midőn 1896-ban a közgyűlés a mérleget megalkotta, Kossuth Ferencz már nem volt igazgatója, sem elnöke a társaságnak; a társalat pedig csak 1897. február havában rendelte el a liqiűdáeziót, tehát Kossuth Ferencz kilépése után négy hónappal. Már most tudjuk azt, az aktából meggyőződtem róla, hogy Kossuth Ferencz az utolsó garasig visszafizette az előleget, a melyet a társulattól kapott, úgy hogy őt magát a t. bizottság egyébiránt teljesen objiktiv vélemény szerint is abszolúte semmiféle oly materiális indok alapján konstatálható tény nem terheli, a mely becsületességéhez, jellemszilárdságához a legtávolabbi kételyt is engedné. (Élénk helyeslés.) Ily körülmények közt, minthogy Rudnyánszky Béla képviselő úrra is konstatálható ugyanez, hogy ugyanis a két képviselő egyike sem folyt be a gyár üzletvezetésébe, és az iratokból meggyőződtem, hogy a vádpontok talajdonkép Tarnóczy Gusztáv személyére vonatkoznak, (Igaz ! Úgy van ! a bal- és szélső báloldalon.) mert ő felelős a dolgokért, nem pedig Kossuth Ferencz, vagy Rudnyánszky Béla ; mondom, ezek előrebocsátása után a következő indítványt van szerencsém beadni: »Mondja ki a képviselőház, hogy a mentelmi bizottság javaslatának mellőzésével Kossuth Ferencz és Rudnyánszky Béla képviselők mentelmi jogának felfüggesztését megtagadja.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak azt jegyzem meg, hogy a vizsgálat megindult 1896-ban, a mentelmi jog felfüggesztését kérték 1898. november 3-ikáu, oly kritikus időben, mikor ennek politikai czélzata is meg volt. (Igás! Ügy van! a bal- és széfoő baloldalon.) És ne méltóztassék elfelejteni, hogy ennek az országnak, melynek annyi ellensége van, legnagyobb ellenségei a külföldi hírlapok útján már is nagy mértékben kiaknázták azt, hogy Kossuth Lajos fia ilyenekkel van vádolva. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ismétlem, köszönettel tartozom azért az objektivitásért, a melyet Schmidt Gyula képviselő úr tanúsított. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ellen indítványomat elfogadni. (Helyeslés.) Schmidt Gyula: T. ház! Egy reküfikáczfovat tartozom dr. Rosenberg Gyula képviselő úrnak, a mennyiben őt is felemlítettem, mint tagját az igazgatóságnak. Kérem, két Rosenberg Gyula van és itt nem a képviselőtársunkról vau szó. (Úgy van! Úgy van!) Elnök: Kivan még valaki a tárgyhoz szólni? 19*