Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

468. országos ülés 1899. fenn, hanem egészen más alakban kell annak idejében erről gondoskodni. A mi pedig a többit illeti, legyen meggyőződve a képviselő úr, én azokért semmiféle engedményeket sem tettem egyszerűen azért, mert nem vontam vissza és a t. képviselőház már tegnap is elhatározta, liogy az összes fogyasztási adókról szóló javaslatok: czukor, szesz, restituezió és átutalás stb. azon szövegben tárgyaltaínak, a melyben a pénzügyi bizottság annak idejében előterjesztette, miután én kijelentettem nem egyszer, de többször e házban, hogy e javaslatokat egész terjedelemben fentartjuk. Most már megfejtve ezt a Polczner Jenő képviselő úr előtt nagyon titokzatos dolgot, áttérhetek a többi kérdésekre, a melyekre gondolom, feltétlenül felelnem kell. (Halljuk!) Először is szemembe ötlik Barta Ödön kép • viselő úrnak három kérdése. Ezekre válaszolva, nem fogok kiterjeszkedni mindazokra a fejtegetésekre és támadásokra, a melyeket a t. képviselő úr e beszédben ellenem intéz. Nem fogok védekezni bizonyítással az ellen sem, hogy mint o mondani méltóztatott tegnapelőtti beszédében: szofizmákkal éltem volna. Nem, a ki azt a beszédet hullotta és olvasta, megengedem, lehet arról kicsinylő véleménynyel, ehhez teljes joga van; de ha valaki azt mondja, hogy az szofisztikus okoskodás, ezzel csak önönmagának igazságosságát és tárgyilagosságát ítéli el. De hát legyen úgy ő szerinte. A t. képviselő úr először azt kérdezi: »Van-e junktim ennek a törvénynek életbeléptetendő rendelkezései és a fogyasztási adók restitucziójában rejlő kedvezmények életbeléptetése között ?« S erre azt mondja, hogy a miniszterelnökhöz ezt a kérdést intézte a pénzügyi bizottságban, és akkor a miniszterelnök pifhikus választ adott, hogy tudniillik a törvényben junktim nincs, ennélfogva junktimról szó sem lehet. Bocsánatot kérek, nekem a pithikus és a dodonai jóslatszertí nyilatkozatokról eddig más fogalmaim voltak. Én ezt nem tartom pithikusnak, én ezt igen világos válasznak tartom. Ha én azt mondom, hogy a törvény nem ismer junktimot, tehát nincs is junktim, ez — gondolom — világos is, precziz is, nemcsak, hogy nem sok értehníí, nem is kétértelmű, hanem egyértelmű, igazértelmn. (Tetszés jobbfelöl.) De a t. képviselő úrnak azt vagyok bátor mondani, hogy mást kérdezett ő itt és mást kérdezett a pénzügyi bizottságban. Arra, a mit most kérdez, azt mondom: van junktim. A t. képviselő úr a pénzügyi bizottságban mást kérdezett tőlem és arra azt mondtam, nincs juktim, Meg is mondom, nem kerülgetem a dolgot. Akkor arra a kérdésre, hogy van-e a quóta és a fogyasztási adóátutalás közt junktim, azt mondtam, hogy a tör- | junins 24-én, szombaton. j 33 vény nem ismer junktimot, tehát nincs junktim. Most nem azt kérdi, hanem mást kérdez, és így válaszom sem lehet azonos és nem passzoltad rá. Most ugyanis azt kérdi, hogy van-e a jelen törvényjavaslat, a fogyasztási adók és az adóátutalás közt junktim. Erre azt felelem, hogy igenis van. Mikor mi fentartjuk — nem vämszövetségi alakban, —- de a vámközösséget és a vámszövetségből folyó állapotokat, akkor igenis a fogyasztási adókra vonatkozólag is fentartjuk ezeket az állapotokat azon törvények értelmében, a melyeket a ház elé — tehát a t. képviselő úr elé is, — terjesztettem. És igenis kijelentem, hogy a kiegyezésben az adóátutalás és a fogyasztási adók közt a junktim fennáll, mert kiegészítő részei egymásnak. Általában ezek a törvényjavaslatok egy összefüggő egészet képeznek. Tehát válaszom egészen más, mint volt a pénzügyi bizottságban, mert hiszen más volt a kérdés is. Tovább megyek. A t. képviselő úr meg akart fogni engem egy kis syllogisus eornutusban. Én nem kornutusz-modorban, hanem nyíltan és egyenesen adtim meg a választ. Azt mondja, furcsa volna, hogy Ausztriában ezt életbeléptetik, és nálunk nem léptetik életbe, s akkor elesünk egy bizonyos haszontól. Hát a kérdés ez a része jogosult és én azzal a loyalitással és nyíltsággal, a melylyel minden kérdésre válaszolni szoktam, válaszolok erre a kérdésre is. Igenis a tisztelt képviselő úr ne keressen semmi veszélyt ebben, mert ezeknek a törvényeknek, úgy a mint vannak, és ezen törvények alapján kibocsátandó császári jendeleteknek egy életbeléptetési határideje lesz, csak a czukoradóra nézve lesz némi eltérés ; ki is fejtem, de röviden. A czukoradóra vonatkozólag a hat forintos átutalási díjtétel meg lesz Magyarországnak térítve folyó évi augusztus elsejétől fogva. Miért? Azért, mert Ausztriában akkor behozzák a felemelt 19 forintos adótételt. Ha nem gondolnánk azzal, hogy megkapjuk ezen hat forintot az átutalás alapján, akkor igenis nem volna helyes az eljárás. De ez augusztusban lép életbe itt is, ott is. Most a czukoradó többi részére vonatkozólag — és Komjáthy Béla t. barátom nagyon érti e kérdést s igazat fog nekem adni, — a czukor- sör- és petroleumadóra vonatkozólag az átutalás január elsején fog életbelépni ott is, itt is, úgyszintén a szeszre vonatkozólag is. A szeszre nézve úgyis megvan már az átutalás. A t. képviselő úr legyen tehát nyugodt, a kérdés jogosult volt és igen szívesen feleltem is rá, mert egészen helyesnek tartom, hogy a kérdést tisztázni kellett. De így áll, a mint én adtam meg a választ, és nem úgy, a mint a t. képviselő úr, — nyilván, tévedésből — feltette a kérdést. A másik kérdése a t. képviselő úrnak a3