Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

168. országos ülés 1S99. junlus 24-én, szombaton. 125 az ellenzéknek igazán nagy, hatalmas és óriási küzdelmet kellett folytatni pusztán csak azért, hogy a belső jogrend, a polgárok szabadsága és a parlament tisztessége biztosítékokkal vétessék köríti, és szégyene lesz annak a korszaknak az, hogy azokat a dolgokat, a mik minden jogállamban maguktól értetődők szoktak lenni, mi valódi és igazán alig megbeestílhető vívmányoknak voltunk kénytelenek kijelenteni. A pártközi egyezménynyel megszerzett azon biztosítékoknak és vívmányoknak kapcsában kijelöltetett, úgy a miniszterelnök úrra, mint a pártokra nézve, a parlament egynémely nagyfontosságú teendői elintézésének módja is. Hogy mennyi értékkel és súlylyal bírnak a közélet javítását czélozni szándékolt azok vívmányok most, mai napság, a mikor a választók etetése, itatása- és fuvarozásának törvénybeiktatásával a választási visszaélések é& anyagi megvesztegetések szentesítve lettek, azt nem vitatom, valamint azt sem, hogy a pártközi megállapodás feltételeinek, közjogi viszonyainkat illetőleg, a miniszterelnök úr, a közgazdasági kiegyezést tárgyazó javaslatokkal mennyiben felelt meg. Nem vitatom, és nem vitathatom ez utóbbit azért, mert erre nézve a miniszterelnök úr, a pártok, és így a függetlenségi párt részéről is az abszolucziót, a felmentvényt megkapta; annyi azonban bizonyos, hogy a pártközi megeggyezés, a függetlenségi pártnak a közjogi kérdésekben való állásfoglalását és parlamenti cselekvésszabadságát egyáltalán nem érintette. E párt a maga tisztaságában marad az, a mi volt. Ugyanazon magasztos eszmékért küzd és küzdhet ma is, meggyőződése egész erejével, melyekért küzdött lankadatlan kitartással több mint harminez éven át, és melyekért küzdeni fog mindaddig, míg e nemzet az osztrák jármot le nem rázza, és a míg állami önállósága és függetlensége kivíva nem lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert a mi zászlónkra a hazaszeretettől lángoló betűkkel az van írva, hogy Magyarország ismét legyen önálló és független magyar állam, a mely mindeu idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit, a mely teljes önállósággal bírjon ne csak a belkormányzat terén, hanem a közgazdaság minden ágazatában, a hadügyi, pénzügyi dolgaiban, és nemzetközi viszonyai tekintetében is. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi a mi nagy, tiszta, világos czéljainkat és az ezek elérésére szolgáló igaz eszközeinket mindig büszkén, nyiltan és egyenes őszinteséggel tártuk fel. Bocsánatot kérek, de nekem úgy tetszik, hogy a miniszterelnök úr épen ellenkezőleg járt el, mert bárhogyan vélekedjenek némelyek, mások, és ez idő szerint sokan, én Széli Kálmán miniszterelnök úrnak közjogi és közgazdasági politikáját mindig a legmélységesebb titok fátyolába burkolódzva lenni látom. Ugyanis most sem vonható kétségbe az, hogy Széll Kálmán miniszterelnök úr azt a megállapodást, mely az osztrák kormánynyal köttetett, a melynek révén mindkét kormány megmenekült a bukástól, és melynek révén mindkét kormány módját ejtette a hatalmon való maradásnak, szigorú titoktartással őrizte, és hogy azt a titkot ennek a parlamentnek számára meglepetésül tartogatta. És íme, alighogy e meglepetésből felocsúdtunk, és alig hogy ezt a titkot, ezt a törvényjavaslatot, annyira, a mennyire megismerhettük, már is kénytelenek vagyunk azt érdemileg is a legnagyobb sietséggel tárgyalni. Hogy mire volt jó az a nagy titkolódzás és mire jó ez a nagy sietség, azt, t. ház, én nem tudom ugyan, de nekem felette gyanúsnak tetszik, és azt a rossz sejtelmet ébreszti bennem, hogy azzal az annyira titokban tartatni kívánt megállapodással, az önálló vámterület törvényes úton való felállíthätásának lehetősége nemcsak 1907-ig minden körülmények között lehetetlenné lett téve, hanem, hogy azzal a megállapodással, az önálló vámteriilet felállíthatásának minden esélye és lehetősége egyszersmindenkórra feladatott Bécsben. Széll Kálmán miniszterelnök: Miért? Polczner Jenő: És azt a rossz sejtelmet táplálja bennem, hogy a mit a miniszterelnök úr Bécsből magával hozott nem lesz egyéb, mint maga az ischli klauzula új ruhába öltöztetve, és új formába öntve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök (a törvényjavaslatra mutatva): Mást nem hoztam, csak ezt! (Tetszés jobbfelöl.) Polczner Jenő: Ez az aggodalom pedig keletkezik bennem azért, mert nekem úgy tetszik, hogy a miniszterelnök úr az ő kiegyezési és közgazdasági politikájának egynémely részét előttünk mindeddig elhallgatta és fel nem tárta. Ugyanis a t. miniszterelnök úr az osztrákokkal való vám- és kereskedelmi szövetségről, továbbá a sör-, petróleum-, ezukor- és szeszadónak a fogyasztási terület részére való biztosításáról szóló, az előző kormány által benyújtott törvényjavaslatokat visszavonta; miért, miért nem, azt nem tudom, de azt tudom, hogy ennek kapcsán benyújtotta ezt a tőrvényjavaslatot, a mely, bár beismerem, hogy igen fontos határozatokat tartalmaz, mégis leginkább közjogijelentőségíí dolgokkal, régi, elhomályosult jogainknak tisztázásával, fentartásával, a mostani állapotról szóló törvényeink hatályának kinyújtásával, határidőkkel és a kormánynak adandó utasításokkal van tele. A kormányelnök úr e törvényjavaslat benyiíjtása alkalmával tartott beszédében, de legutóbb a pénzügyi bizottságnak ülésén, és tegnapelőtt itt e háznak a nyilt ülésén is azt jelentette