Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-468
118 468. országos ülés 1899. június 24-én, szombaton. viselőtársamnak nagyérdekű beszédében bizonyos megnyugtató momentumokat találtam fel és ez, teljes őszinteséggel kimondom, semmi egyéb, mint az az objektiv kritika, a melylyel úgy Széll Kálmán t. miniszterelnök úr, mint gróf Apponyi Albert t. képviselő úr nemcsak a mi álláspontunkat, az önálló vámterületet, hanem magát a közös vámterületet is kritikai méltatásban részesítették. Ehhez — különösen oly előkelő padokról — mind ezideig nem voltunk hozzászokva. A t. miniszterelnök úr kijelentette és nagyon örvendek, hogy ezen kijelentésével gróf Apponyi Albert t. képviselő úr is teljesen és tökéletesen egyetértett, hogy mindketten meg vannak győződve arról, hogy nem a közös vámterület, sem az önálló vámterület nem egy abszolút jó közgazdasági berendezkedés. De sőt tovább mentek és konczedáltak olyant, a milyent még én ily formában és ily határozottsággal mindez ideig nem hallottam, hogy tudniillik bizonyos eshetőségek és feltételek bekövetkezésének esetén, ámbár meglehetős rigorozitással jártak el, készek letérni az önálló vámterület alakjáról és esetleg az önálló vámterületre lépni. Azt mondhatná valaki erre, hogy ez csak nagyon természetes dolog, mert hogyha egy nemzetnek egy törvényben valamihez iroft joga vau, meg kell adva lennie az eshetőségnek arra nézve is, hogy ez az irott jog valósággá váljék. Mert hiszen a jog nem azért van ott, hogy a corpus-jurisban a molyok megegyék, hanem, hogy a gyakorlatban is érvényesíttessék. (Úgy van! Ügy van! a szélső haloldalon.) Hát ez kétségtelenül természetes és korrekt álláspont, de nem az az álláspont, melyet a t. túloldal eddig vallott, és különösen nem az az álláspont, — és most térek reá Lukács László t. pénzügyminiszter úrra, — a mely álláspont érdekében a t. pénzügyminiszter úr a múlt évek folyamán magát oly annyira angazsálta. Nehogy itt én akár az egyik, tikár a másik nyilatkozathoz bármit hozzá tenni, vagy abból elvenni látszassam, habár egy kissé hosszadalmas is, de miután mind a két nyilatkozat nagyfontosságú, méltóztassanak azt figyelmükre méltatni. (Halljuk.' Halljuk! a szélső haloldalon.) A t. miniszterelnök úr azt mondta: nem áll az, hogy az önálló vámterület az ország veszedelme lenne. Ezt a kijelentését a miniszterelnök úrnak akkor köszönettel vettem. Vannak módok arra is, hogy az önálló vámterület esetén beálló hátrányok és rázkódtatások itt is, otí is enyhítlessenek. Azután bevallja a t. miniszter úr, hogy nézete szerint az önálló vámterület behozatala esetén Magyarország és Ausztria rázkódtatásoknak lesznek kitéve, hogy Magyarországon momentán ezek a rázkódtatások talán fenyegetőbbek lehetnének, mint Ausztria piaczán, de míg ellenben Ausztriát teljesen tönkretenné, ezek a rázkódtatások semmiesetre sem olyanok, a melyek könnyen kiheverhetők nem lennének. Ezt mondta a t. miniszterelnök úr. Azt hiszem egészen röviden jól adtam vissza szavainak az értelmét. Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr is tegnapi beszédében arra mintegy czélzással a következőket mondta: »HalIottunk egy közgazdasági programmot a miniszterelnök úr beszédében megtisztítva azon túlzásoktól, a melyek a gazdasági közösség sok őszinte hívének annak támogatását előbb gyakran igen nehézzé és sanyarúvá tették; hallottuk annak kiemelésével, hogy bár ő is, mi is a közösség fentartását az országra nézve előnyösnek tartjuk, mégis azon meggyőződésben élünk, hogy ez az ország, ha azokat a méltányos feltételeket a vámszövetségben elérni nem tudja, saját lábán megáll és gazdasági teljes önállósága alapján virágoztatja fel gazdasági viszonyait«. Hát, t. képviselőház, ez a két nyilatkozat az én szempontomból is az én pártállásomból is határozottan megnyugtató, de azt szeretném tudni, hogyan érezhette magát ott a t, miniszterelnök úr közvetlen tőszomszédságában Lukács László t. pénzügyminiszter úr, (Derültség a szélső haloldalon.) ki a múltban, mint arra is rá fogok térni, nem ily világos álláspontot foglalt el. Hiszen hivatkozhatom épen a t. miniszterelnök úrra, a ki a pénzügyi bizottság elnöke volt, hivatkozom a pénzügyi bizottság itt jelen levő minden egyes tagjára, hogy Lukács László t. pénzügyminiszter úr egy beszédében azt mondta, hogy Ausztria mint tőkegazdag ország, a rázkődtatásokat könnyen kiheveri, ellenben az önálló vámterület behozataláMagyarország anyagi tönkretétel ét eredményezné. (Élénk tetszés a szélső haloldalon.) És hivatkozom a pénzügyminiszter úrnak 1896. február 28-án elmondott egyik beszédére, a melylyel az 1867: XII. törvényczikket akarta interpretálni, és a mely akkor az akkori nemzeti párt oldalán élénk ellenállásra talált, sőt megboldogult Horváth Gyula a legzajosabban tiltakozott ellene. Abban a beszédben a miniszter úr kijelentette, hogy ő az 1867: XII. törvényczikket olyannak tartja, a mely az Ausztria és Magyarország közti viszonyokat lehetőleg állandó jellegfíeknek akarta tekinteni. Hát, t. képviselőház, én ebben bizonyos mértékig annak az ischli klauzulának, melyről a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy nem létezett sohasem, hanem csak augusztusi megállapodások voltak, mondom, én ebben ennek az ischli klauzulának előcsiráit látom. (Igaz! Ügy van! a szélső haloldalon.) Vagy hogyan egyeztethető össze ez az álláspont Lukács László t. miniszterelnök úr . . . (Derültség a szélső haloldalon: Felkiáltásolt- Isten ments!) Én is azt mondom,