Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

467. országos ülés 1899. jiinius 23-án, pénteken, \Q[ és biztos keze legyen, és époly fényes sikereket érjen el, mint a minőket elért a közgazdasági kiegyezés kérdéseinek megoldásában, a melyet én az adott körülmények között egy fényes és megérdemlett politikai sikernek nyilváníthatok. (Zajos helyeslés a jobb- és baloldalon.) Hogy a t. miniszterelnök úr a belkormányzatnak is ehhez hasonló átidomítását, a mi belügyi helyzetünknek szanálását, a mi bajainknak orvoslását, a mi alkotmányos instituczióiiiknak megerősödését és az állami kormányzat minden ágának azt az egészséges működését elérhesse, a melyre törekszik, az minden esetre sok nehézséggel fog járni. Ezen a téren mindenesetre minden rekriminaczió nélkül, — mert magamat sem veszem ki belőle, — sok hiba követtetett el az utolsó időkben. Ezeknek a reparáeziója mindnyájunk részéről, különösen pedig mindazok részéről, kik az ország belállapotának szanálása és a magyar állam kiépítése ezéljából a kormány támogatására vállalkoztunk, bizonyos egyéni áldozatokat, és bizonyos visszaemlékezésekről való lemondást tesz szükségessé, de én bizoru mindenki hazafiasságában ebben a házban és ezen a házon kivűl is, hogy minden egyéni keserűséget el fognak fojtani, ha azt látják, hogy az ország ügyei jobban mennek. (Élénk helyeslés bal- és jobboldalon) És ezért az én esekély támogatásomat ezen a téren is a kormányrak bizalommal felajánlva, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Barta Ödön képviselő úr személyes kérdésben kért szót! /_Barta Ödön: T. ház, azt hiszem, hogy nem méltóztatik feltűnési viszketegnek tulajdonítani, ha az előttem elhangzott beszédre, amely több volt mint egy aposztrofálás, néhány meg jegyzést kivánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Én a tegnapi felszólalásomban, legalább a menuyire utána uéztem annak, a mit mondtam, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamat egyáltalában nem támadtam meg, különösen nem azon állásponton,, a melyről ő ma védekezett; nem támadtam meg oly értelemben, mintha én az ő állásváltoztatását akartam volna a t. képviselőház előtt megróni, hanem ellenkezőleg, aposztrofáltam magatartását a közjogi kérdésekben, és tőle akartam megnyugtató felvilágosítást kapni arra nézve, hogy vájjon ma már udvarképes-e a 14. §. Ausztriában, igen, vagy nem? Azt kérdeztem, hogy provizóriumnak tekinti-e ezen javaslatot, igen, vagy nem? Azt kérdeztem, hogy a prekárius jelzővel szemben, melyet a múlt esztendőben hangoztatott gróf Apponyi Albert, szembe tudja-e állítani a mostani javaslat belső rendelkezéseit és ezeket nem tartja-e prekariusoknak, — igen, vagy nem? Nem akarok most a vitatkozás terére átmenni, mert ehhez most jogom sincs, de méltóztassék megengedni, egy ilyen komoly vitában nem engedhetem szó nélkül elhangzani, a mit gróf Apponyi Alberten kivül mindenkitől elvártam volna. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam soha 25 éves parlamenti pályáján a vitatkozás terén ezen terrénumra nem lépett és mondhatom, hogy egy igen kellemetlen csalódással lettem gazdagabb a mai ülésben. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam annak illusztrálására, liogy ő milyen híven védi azt az álláspontot, a melynek védelmét ma oly fényesen teljesítette, azt a fegyvert választotta, a mely hozzá az én ízlésem, nézetem és az ő személye iránt érzett tiszteletem szerint nem méltó. 0 az argumentumokat a gúny fegyverével akarta semmivé tenni, pedig azok a törvényből vannak merítve, és nem is lehetnek azok olyan kicsinyesek, ha egy gróf Apponyi Albertnek kellett vállalkozni arra, hogy egy félórán keresztül tegye Semmivé azokat, ha lehet, s ha egy gróf Apponyi Albert,nem tartotta elegedőnek azok felett egyszerűen átsiklani, hanem azoknak legrészletesebb czáfolatát kellett megkisérlenie. Azt mondja gróf Apponyi Albert, hogy igen kis terrénumot választottunk ki magunknak a küzdelemre. Ez minket nem sérthet, mert hiszen gróf Apponyi Albert húsz esztendőn keresztül hallgatta a ház túlsó oldalán ülő képviselőktől, hog}

7 őt egy kardbojt választotta el tőlük. E mellett azonban én gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam politikai magatartásának mindenkor tisztelője voltam. Már most, ha én aposztrofálni akartam volna, azt kérdeztem volna, hogy 1899. június 20-án túl kompetensnek tartja-e az ott ülő pártot arra, hogy az ország legfontosabb összes gazdasági érdekei fellett határozzon, holott a múlt esztendőben arra sem tartotta kompetensnek, hogy szolgálati fizetéseket kiutalványozzon ? Nem aposztrofáltam gróf Apponyi Albertet, én magyarázatot kértem és azt nem kaptam meg és ezért én, t. képviselőház, bármi kicsinyesnek is látszik a mai korban és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam nézpontjából, Nagyha valaki ellenzéki álláspontjának változatlan fentartása mellett azt mondja, hogy a 14, §. szerinti kormányzás Ausztriában alkotmányellenes érdekeinket ilyen alkotmány ellenes intézkedésektől függővé tenni helytelen: ezen állásponton meg fogok maradni és megelégedéssel konstatálhatom, hogy nem állok egyedül. Méltóztassék megengedni, hogy a tegnapi napon nyert elégtételre hivatkozzam, az Ausztriával kötendő bankegyezmény sántít, mert egy főtanácsos azt mondotta, hogy nem lát garancziát a 14. §-al való megoldásban, s lemondott díszes állásáról. Álláspontom tehát mégsem lehet olyan kicsinyes. Nem a magunk nagyságát akarjuk