Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

450. országos ülés 1899. az egyház javait, ügyeit, szentségeit politikailag rabolják, és mint Kossuth Lajos mondotta, a szeutély köveit az utczák szegletére dobálják; ha akkor a templom és vallás őre távozik és nem védelmezi politikailag jogait, akkor nem lelkész, nem pásztor, hanem hérencz, a ki kötelességét mulasztja. (Úgy van! a baloldalon.) Ha az állam jogot formál magának áttörni az egyház korlátait, kirabolni a szentségeket, korlátozni a kegyszereket, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) hogy akkor én ne élhessek polgári jogommal és ne védhessem egyházam és hazám alapköveit, létérdekeit, hisz az hittagadás és honárulás lenne hét-nyolcz bérlőnek és azok albérlőinek kedvéért! (Élénk derültség jobbfelöl. Úgy van! a baloldalon) Azért kelt fel a néppárt, és ezért küzd, hogy istenét, királyát és hónát és annak kincseit megvédje, oltalmazza az oly rablótámadások ellen, a minőket a liberális rendszer 30 éven keresztül Isten, király és haza ellen elkövetett! (Derültség és zaj jobbfelöl.) Elnök: Azt hiszem, a képviselő úr észrevehette, hogy, habár némely kifejezése olyan volt, hogy azok elnöki beavatkozást is maguk után vonhattak volna, még sem szakítottam félbe. Hanem most már kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy az ilyen kifejezésektől, mint rablótámadás*, tartózkodjék. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, ez nem parlamentáris. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő úr megmondhat mindent, élhet teljes szólásszabadságával, de vannak dolgok és kifejezések, melyeket sem a törvény, sem házszabályaink nem engednek meg. Kérem ezen korlátok megtartására. Zmeskál Zoltán: De siketfajdokat lehet lőni! (Mozgás.) Elnök: Zmeskál képviselő úr pedig jobb alkalmakkor mondhatja el vicczeit. (Derültség és helyeslés.) Kálmán Károly? Én a szép szavakat és szép beszédet nagyon szeretem, (Élénk derültség.) de mikor esunyák, gonoszak a tények, szép szavakba öltöztetni azokat oly nehéz. De megpróbálom. (Derültség. Halljuk/ Halljuk/) Ennek a liberális, ennek az ex-les liberális, vagy álliberális rendszernek egy oszlopos, előkelő tagja gúnyt űzött a legkomolyabb, a legszentebb, legmagasztosabb dolgokból is; épen egy lelkész, egy kiváló szónok beszédére vonatkozólag említette: Csak nem fog vallási dolgokról beszélni vele?! Breviáriumról, zsoltárról, kegyszerekről! Pedig hát, ime, ez a KanzelParagraph is ezeket a dolgokat feszegeti. (Halljuk! Halljuk!) Hát most beszéljen im velem. Én annak a könyvnek csak egyetlenegy lapját — az egészet érinthetném a fejéhez — (Derültség,) hanem, hogy lássa, hogy élet van abban, és erő, ha vág, semmi egyélű kard sem vág oly élesen, április 28-án, pénteken. g^ egy lapját, mondom, emlékébe hozom, ezek a szavak igazán lágy, szelid szavak, de az igazságot kimondják. Az irás, az igazság szavai hangoztathatók itt egy népnek parlamentjében. Egy nagy törvényhozó, egy bölcs király irta azt, az egész kötettel tehetném, de csak egy lapját érintem fejéhez, hadd lássa, hogy élet van abban és erő s ha vág, semmi egyélű kard se vág oly élesen, érezze ám, értse, hogy mi az: Népuralom s joghatalom az én breviáriumom, S a pribék nem érti-e ? Tiéd dalom zsoltárdalom Az én breviáriumom. Nép s királyok Istene ! Te vagy velem s a nép ha hisz, betöltöd vágyamat. S kegyelmesen, de joggá! is uralgok általad. Bűnt nem tűrök szemem előtt a hitlent megvetem Ember Neked ha nem hivőd, nékem nem emberem ! Ki titkon árt; a bősz együtt dehogy lesz itt velem, Rút liberál szívűt, szeműt nem tűr e szív, e szem. Hiv keblekér sovárg szemem, nem a ki gúnyt csahol, Udvarnokom, miniszterem a szent helyen csak az leszen, Ki néked udvarol. E házban itt bizony nem él, előttem nem marad Az átkozott hazug kevély, a titkos ronda had Irtsuk tehát mint irtom én a gazt, míg eljön az a legszebb reggkorány A melyen túl egy perczet sem lesz többé semmi gaz népemnek szent hónán. Nemcsak joga, hanem egyszersmind legszorosabb kötelessége a lelkésznek és minden igaz kereszténynek hitét és hónát szeretni óvni, mert azok a szentségek, a melyeket megtörtek, a honnak alapjait is képezik, kötelessége védelmezni akkor, ha jő a támadás. Az örök igazság szavaival mondom, a mikor üldözi a zsarnokság, a Herödesek és Nérók üldözik azt, a népek szivébe zárt megváltó szabadság igéjét, akkor a népnek üdvözítője, a népnek szabadság Istene maga arra utasítja a szegény sújtott nép fiát: ha csak egy köntösöd is van, azt is add el és kardot végy érte, hogy védd az emberiség jövő boldogságának igéjét. Ez annyival is inkább kötelességünk ma, a mikor a kereszténység azokat a sötét zsarnokságokat letiporta, annyival inkább jogunk védelmezni egyházunk elveit, a mikor csak akarnunk, összetartanunk, eszmélnünk kell, a mikor az a hét nyolez bérlő és az ő albérlőik nem tudnak uralkodni a magyar hazán oly sok ideig. Egyházpolitikai harezban az egyház hű fiának politikailag harezolnia kell. Azt kérdem én a honvédelmi miniszter úrtól, mit mondana ő egy olyan katonának, a ki békében parádéskodik, csörgeti fegyverét, forgatja kardját, mikor azonban jő az ellenség és kitör a háború, eldobja fegyvereit és az ágy alá bújik. Pedig sokkal kisebb dolog az, a mit véd az a katona, mint a mit tartozik védelmezni egy lelkész, mikor hitét, honának alapjait védelmezi, A mikor tehát hitemet, vallásomat üldözik, védszentségeimet, honom alapjait