Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

449. országos ülés 1899. oly lelkészt nem képzelek ez országban, a ki a szentségeket, a tiszteletnek és vallásosságnak tárgyait ilyen profán czélra használja fel. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt én megértem igenis, és magam is megteszem és megtettem a választásoknál, hogy papi áldásomat nem tagadom meg a magán- és a társadalmi életben; résztveszek a politikai küzdelmekben is, de elkerülöm a szószéket, elkerülöm a megszentelt tárgyakat, hanem mint pap szerepelek ott, és a hivek, az ország tudja azt, a midőn én, igenis, politikai meggyőződéseimet diadalra akarom vinni. És úgy látszik, ezen szakasznak akkor, midőn egyrészről a papság tekintélyét csorbítja, másrészről feleslegesnek is mutatkozik, sőt határozottan az, ezen szakasznak egy másik melíékczélja: az egyházi egyéneknek bizonyos fokú terrorizálása is. Ezekben foglaltam röviden össze az úgynevezett szószék-szakaszra vonatkozó véleményemet ; minthogy felesleges és tekintélyt csorbító, én azt nem is fogom elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban az egész kúriai bíráskodási törvényjavaslat reám igen különös hatást tett. (Malijuk! Sálijuk!) Én nem vagyok megelégedve az egész választási rendszerrel; nem vagyok megelégedve a törvényhozást megelőző elj nekem ez a keret szűk. Itt van a törvényjavaslatban a 3. §. 22. pontja. Ez azt mondja, és ez áll a vidéki kerületekre, a hol a községek szét vannak szórva, hogy a kúria a választást érvénytelennek jelenti ki, ha a szavazás nyilvánosan és élőszóval nem történt meg. Ez az egyik. Hát én ennek nem vagyok barátja. E törvényjavaslat egész tenorja az, hogy a polgárok választási szabadsága óvassék meg, és a választások tisztán folyjanak le. A mi nyilvánosan, hangosan megy végbe, még az is befolyásolható bizonyos tekintetben. Én annak vagyok barátja, hogy a választások községenként történjenek, titkosan, és ez a jog terjesztessék ki az egész országban mindazokra, a kik nemcsak pénzadóval járulnak ez ország teherviseléséhez, de vér- és munkaadóval is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nemcsak azt az egy adót ismerjük mi, a melyet az állami vagy községi pénztáraknál a királyi adóhivatalokba befizetünk, de ismerjük a katonai adót, ismerjük a gyárak, műhelyek és napszámosok adóját, a kik manapság egész igazságtalanul el vannak ütve joguktól. Az emberiség jogai nevében beszélek, az igazi liberalizmus nevében. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Adassék jog azoknak, a kik azt megérdemlik, mert adójukat nem ezüstben meg bankókban fizetik, (Helyeslés a szélső baloldalon.) fizetik vérben, fizetik fáradtságban, fizetik reggeltől estig tartó véresverejtékes munkában azért, hogy mi bírjunk adót fizetni, a kik kevesebbet dolgozunk, fizikailag. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. április 27-én, csütörtökön. g| Én az egész rendszerrel nem vagyok megelégedve, kívánom és követelem, és míg erőm lesz, mindenkor hangoztatni fogom és abban az irányban fogok működni, hogy ebben az országban más államoknak mintájára az emberi jogok és általában a törvényen alapuló összes jogok kiterjesztessenek mindazokra, a kik nemesebb, és emberiesebb felfogás szerint erre érdemesek. Ebből a szempontból véve van egy furcsa anomália ezen törvényjavaslat egyik pontjában, tudniillik a 7. §-ban, a mely azt mondja, hogy a választás nem érvénytelen, ha ide-oda fuvaroztatják a választópolgárt, ha 20—25 kilométerről beszállítom a központba és visszaszállítom az én költségemen, továbbá a választás nem érvénytelen, ha a választópolgárnak a választás helyén és a választás napján dáridót, eszem-iszomot rendezek. Ez igen furcsa dolog, hogy ilyen borravalós intézményeket teszünk le e törvénybe, taxatíve felsorolva kerületenkint, hogy mennyibe kertíl a fuvar, mennyit ehetnek és ihatnak a választók és mikor, — ez mind megszűnnék, — ha nem kellene fuvaroztatni, hogyha otthon a községekben szavaznának a polgárok, akkor nem kellene etetni, itatni a messze vidékről behozott választópolgárokat, ha otthon maradnának és saját fedelük alatt költhetnek el azt, a mit magukhoz szoktak venni. íme, ezen elvi kijelentéseket akartam tenni ez alkalommal. Hogy el ne felejtsem, megemlítem, hogy előttem szólott Veszter Imre képviselőtársammal még abban sem találkozom, a mit ő a választókerületekről mondott. A választókerületek átalakítása, kiterjesztése és rendezéséről szólva, azt mondta — hogy miért, nem tudom, de mondta, — hogy a mostani rendszerrel meg van elégedve, sőt annak megbolygatását veszélyesnek tartaná. Mindenki ismeri azt a roppant nagy aránytalanságot, a mely a választókerületek szavazó polgárainak száma között az egyes kerületekben fennáll. Néhol három-négyezer választópolgár, másutt 3—400 választópolgár van, sőt még ennél is kevesebb, 170, 180, 200. A nemzetiségektől ne tessék félni, tessék csak velük emberségesen, liberálisan bánni és nem önzőén, hanem respektálják jogaikat, akkor ők ennek a hazának jó fiai, jó polgárai lesznek. A választókerületeket ne tessék nemzetiségi szempontból megítélni, hanem azokat igazságosan kell kikerekíteni, újra szervezni, rendezni a nemzetiségi kérdést emberségesen, jogaiknak megfelelően intézni. Teljesen helyeslem azt, a mit Madarász József t. képviselőtársam előttem mondott, és magam is azt mondom, hogy a háznak ezen autonómiáját nem kellene a kezéből kiadni; de ennek különösen a legközelebb múlt időkben egy igen flagrans oka volt, és legjobban kidomborodott ezen ok abban, il