Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

M9. országos ülés 1899. április 27-én, csttt5rt8k8n. 71 »privilegium foiri«-val bir, vagyis azzal, hogy nemcsak egyházi, de világi vonatkozású dolgai­ban is a saját egyházi hatósága ítéljen felette. És ez annyira áll, hogy még a kanterbury-i anglikus érsek is, néhány hónappal ezelőtt, til­takozott azon felfogás ellen, hogy a világi tör­vényszékek szigorú büntetéssel kényszerítsék a klérust engedelmességre. Itt pedig, ezen szaka­szokban uen pusztán világi vonatkozású, hanem még olyan dolgokat illetőleg is, a melyek leg­szorosabban az ő egyházi kötelességeikhez tar­toznak, a világi törvényszékek kérlelhetetlen és szigorú büntetése alá helyezik a lelkészeket. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Igaz, t. képviselő­ház, hogy a katholikus egyház e tekintetben már sokat engedett, és nagy ingerencziát enge­dett meg a világi hatóságnak, de azt, a mi ezen szakaszokban foglaltatik, azt soha és seholsem engedte meg. Arról, t. képviselőház, hogy az a 9. pont még arra is alkalmat ad, hogy a gyóntatószék profanálíassék, nem ugyan a gyóntató, hanem a gyónó által, hogy számtalan hazugságra, rá­galomra és ráfogásra nyújthat alkalmat, arról most szólani nem kívánok, mert azt vélem, hogy ilyenemíí feljelentést a törvyszék épúgy, mint a kúria, a teljesen védtelen pappal szemben, már a limine visszautasítaná. Csak azt akarom még e pontuál felemlíteni, t. képviselőház, hogy annak szövegezője »belé­nyert« e pontba, »mint Bernát a csikba«. Ez a Bernát csikókat vitt, a vásárra, és már előre számolgatta magában, hogy mennyi pénzt fog azokon nyerni; de midőn odaért a városba, meghökkenve vette észre, hogy a kasnak egyik, áltaia észre nem vett hasadékán a csikók szé­pen kisiklottak. A t. szövegező úr is, midőn megszövegezte ezt a 9. pontot, már előre örült, hogy hány néppárti mandátumot fog ő meg­semmisíthetni; azonban nem figyelt arra, hogy a 10. pontban, a mely mindjárt utána követ­kezik van egy olyan passzus, a melylyel és ezen 9. pontnak révén minden egyes mandátu­mot meg lehet semmisíteni. Hogy is szól a 10. pont ? (Halljuk! Halljuk!) Megsemmisítendő a választás, »ba a második, harmad- és negye­dik, hatodik és kilenczedik pontokban meghatá­rozott cselekményeket más valaki követte el, és bebizonyíttatik, hogy oly választó, kivel szemben a fent meghatározott cselekmények valamelyike elkövettetett, a képviselőre szavazott, vagy pedig a szavazástól tartózkodott, és a képviselő as érvényes szavazatok általános többségét el nem uyerte.« Hát, t. ház, nem kell most már semmi más, mint hogy valamely lelkész prédikáljon azon képviselőjelölt mellett, a kiről azt akarja, hogy ne legyen képviselő, mert előre látja, hogy meg fogják azt választani. Vagy pedig mikor az egyik párt látja, hogy az ellenfél jelöltje győzni fog, nem kell mást tennie, mint hogy 50—60 ember megfogjon egy templomi zászlót, vagy egy keresztet, vagy csak egy Mária-éremmel díszített kokárdát tegyen mellére, vagy karjára, s úgy menjen szavazni arra az ellenzéki kép­viselőre. Azután feljelentik őket, s nincs az a kúria és kúriai biró, ki lelkiismeretesen akarván eljárni, ezen mandátumot meg ne semmisítse. (Úgy van! balfelől.) Tudom én, hogy mit vetnek ellene. Azt mondják talán: annak a képviselőjelöltnek, a kinek érdekében ez történt, tudnia kell erről, habár más követte is el. Nem ál], t. ház. Ubi lex non distinguit, nec judex distinguere tenetur. Azután tessék csak megnézni az angol törvény ugyanily szakaszait; ott határozottan ki van mondva, hogy akár tud, akár nem tud róla a képviselő, kinek érdekében ez a beavatkozás történt, az illető mandátum meg van semmisítve. (Zaj. Felkiáltások: Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Lássuk végre ezen törvénynek, illetőleg ezen szakaszoknak, melyeket mi táma­dunk, czélzatát. Hát, t. ház, ha az időből, kö­rülményekből, viszonyokból, melyek között valamely intézmény megszületett, következtetni lehet, akkor én nyíltan és bátran ki merem mondani itt, ország és világ előtt, hogy vala­mint annak a jeruzsálemi synédrionnak ostor­csapásai, Rómának czirkuszai, a francziáknak nyaktilója, az olaszoknak »karczer«-je és »mul­tá«-ja, és a németek kanczel-paragrafusa: épúgy a mi szószék-szakaszaink sem egyebek, mint reali­zálása azon a hitetlenek ajkán élő igének és közóhajnak: Ecraser Finfame! tiporjátok el a gyalázatost! tudniillik a katholikus egyházat! (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a baloldal hátsó padjain). Ne tessék, t. ház, áltatni minket— önmagukat úgy sem áltatják,— vallják meg nyíltan, a mint bizalmas körben nekem is megvallottak, hogy azoknak a büntető szakaszoknak és egy­általán azoknak a részeknek, a melyeket mi inkriminálunk, semmi egyéb czélzata nincs, mint hogy megfélemlítsék a püspököket és papokat. (Mozgás balfelől.) Amazokat, hogy olyan czir­kulárékat, körleveleket, mint a milyeneket a külföldön szokás kiadni, és a minőt itt is ki­adtak, — a közös főpásztori levelet értem, —­hogy, mondom, olyan körleveleket, a melyek a választást befolyásolhatják, sőt befolyásolni is akarják, mert hiszen azért adatnak ki, ki ne adjanak; (Úgy van! Úgy van! balfelől. Ellenmon­dások jobbfelől.) emezeket pedig, tudniillik a pa­pokat, hogy azok azokat a körleveleket fel ne olvassák, és egyáltalában, hogy híveiket polgári kötelességüknek keresztény módon való tetjesí-

Next

/
Thumbnails
Contents