Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

449. országos Ölés 1899. sötétsége, nem is annyira a testtől, mint inkább a naptól, a mely azt szüli, függ, már pedig az a nap nagyon sokszor búvik el felhők mögé. Már most azt a szelet megmarkolni, ezt az árnyat megmérni, teszi hivatásává, feladatává a judikaturának ezen törvényszakasz, mikor pedig a bírónak nem az a kötelessége és feladata, hogy meghatározza, mi a választásnak befolyását czélzó nyilatkozat, hanem az, hogy a határozott és preczize megalkotott törvényt a kellő vizsgálat és mérlegelés után a bűnösre alkalmazza. Hogy mi az a czél, a mely valakit vezet, azt a biróra bízni, egy jeles jogász szerint annyi, mint »bele6zabadítani a bírót a polgárok lelki világába, annyi, mint őt a gondolat, a vágy, a remény, az intenczió, a czélzat erkölcsi birodalmába való tilos invázióra felhatalmazni, vagyis annyi, mint törvény által legalizálni a betörést — az anyagi téren.« (Helyeslés balfelöl.) De ellenkezik a szakasz 9. pontja a katholika egyház tanító hivatalával is, és ezt csakis az szavazhatja meg, ki tagadja azt, hogy a katholikus egyház tökéletes társaság, bírván a tökéletes társaság minden attribútumával; csak az kodfikálhatja, ki tagadja, hogy az állam és az egyház, mindegyik a maga szférájában, egymástól független, és hogy az egyház az államnak nem szubordinált, hanem mindkettő koordinált testület. (Igás! Ugy van! baloldalon.) C-<ak az kodifikálhat így, ki azt véli és hirdeti, hogy az állam mindenható, hogy az állam minden jognak forrása, hogy az állam suprema lex, legfőbb tekintély, minden alatta van és fölötte semmi. Nem, t. ház! A katholikus egyház mindenkor nemcsak elismerte, nemcsak hirdette, de védelmezte is az államnak saját szférájában való szuverenitását, önállóságát; elismerte, sőt védelmezte, az államnak törvényhozói, birói és fegyelmi jogát és hatalmát. De viszont, a maga ilynemű, ily természetű jogait az államnak soha át nem engedte, át nem is engedi, és nem tűri, hogy az állam lépjen a szószékre, hogy az hirdesse mit szabad, mit nem szabad prédikálnunk, hogy az határozza meg, mikor, hogyan, miként kell, vagy nem kell a kegyszereket alkalmazni! (Tetszés a baloldalon.) A ki az utóbbiakba avatkozik bele, tudniillik a kegyszerekbe, az tagadja még a katholikus egyháznak itélő hatalmát és jogát is. Ezt sem engedi és nem is engedte az az egyház másnak, nem is fogja átengedni soha az államnak. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Bizonyosan azt mondják erre önök: törődünk is mi az önök vallásával, törődünk is mi a kegyszerekkel, csak azt akarjuk és kívánjuk, hogy a papok a szószéken ne vigyék bele a politikát a vallásba. Hát kérem, önök mernek így beszélni, önök, kik éveken keresztül nem tesznek egyebet, mint folytonosan április 27-én, csütörtökön. §9 beleviszik a vallást a politikába, s most azt kívánnák, hogy mi meg ne fordítsuk a fegyvert és be ne vigyük a politikát a vallásba? Azt hiszik önök, hogy mi, katholikus papok ezer esztendőt átaludtunk, és mi is csak táltosok vagyunk, a kiknek más dolguk nem volt, minthogy az állatok beleiből és a madarak röpüléséből jósolgattak? Nem, t. képviselőház, mi a modem kor fiai vagyunk, mi a modern korban és világban élünk, abban, melyről még a szabadkőművesek lapja, a »Bauhütte« — mert abban olvastam — is bevallja, hogy manapság a vallást a politikától és a politikát a vallástól elválasztani lehetetlen. Most az egyszer és ebben nemcsak igazat adok a szabadkőműveseknek, hanem meg is toldom az ő állításukat, mert azt mondom, hogy nemcsak ma, hanem soha nem lehet elválasztani ezt a kettőt, legalább a katholikus nem tudja, nem is szabad neki elválasztania a vallást a politikától s a politikát a vallástól. (Élénk tetszés a baloldalon.) De hát méltóztassék csak egy kicsit gondolkodni a felett, hogy vájjon az egyházpolitikai törvények, az iskolakérdés, a szocziálizmus, a nemzetgazdászat, a hitelszövetkezetek, még maga a börze, a tőzsde is niucsen-e bizonyos kisebb, vagy nagyobb, lazább, vagy szorosabb, de bizonyára valamelyes összeköttetésben a vallással s a vallásszabta morállal? Hisz minden ember vallási meggyőződésének mértéke, aránya és irányelvei szerint vegz részt a közéletben, (Helyeslés a baloldalon.) és nem ember, hanem szörnyeteg az, a ki kivonja magát a vallásnak befolyásától, sőt nem is hiszem, hogy akárhol is találkozzék ember, a ki ezt teljesen meg tudná cselekedni, bárhogy vitassa is az ellenkezőt, (Helyeslés a baloldalon.) Mi legalább katholikus papok és hivek így fogjuk fel a vallást. Nekünk a vallás — a mint azt itt a házban már említettem egyszer, — nem kedélyhangúlat, nem szívbeli afFektus csupán, annál kevésbbé szentimentális szemforgatás, hanem egy imperativ, egy kérlelhetetlen törvény, a mely kihat lelkünkre és irányítja lelkünk minden benső mozzanatát és külső nyilvánúlását, tehát a politikai téren is; a mely ösztönzi, a mely visszatartja a mi lelkünket ós cselekedeteinket, és pedig épen a kegyszerekben való részesülés reménye, vagy az azoktól való megfosztatásnak félelme, s az örök jutalomnak, vagy büntetésnek szemmeltartása által! (Élénk helyeslés a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) És ettől, ennek a hirdetésétől kivannak önök bennünket megfosztani? Hiszen, t. képviselőház, ha emlékezetem nem csal, nem voltak önök még röviddel ezelőtt sem olyan nr.gyon érzékenyek ebben a tekintetben. Én tudom, hogy önök nagyon jó néven vették, még ki is tüntették, meg is jutalmazták azokat a papokat, a kik ugyanazt, a mit most