Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

448. országos ülés 1899. április 26-áii, szerdán. tett intézkedés, de kénytelen vagyok a minisz­ter árral szemben hangsúlyozni azt, hogy állanddó megterheltetés igenis van ezen törvényjavaslat­ban, mert állandó az a megterheltetés, a mely azt mondja, hogy Ausztria és Magyarország hozzá fog járulni ezen kölcsön törlesztéséhez évenkint 800.000 forintig terjedő összeggel, mert ezen összeggel való hozzájárulás, ha mindjárt csak tíz évig tart is, eléggé államosított jelleg­gel bír, azonkívül hatásában kiterjed későbbre is, mert Bosznia és Herczegovina adminisztrá­cziónális deficzitjéhez épen az 1880 : VI. tör­vényezikk és az 1878. június 13-án kelt berlini szerződésben elvállalt kötelezettség alapján kö­telesek vagyunk hozzájárulni. Tehát az állandó megterheltetés jellegét sem osztrák jogászok, sem mi nem vitathatjuk el ezen intézkedéstől, és azon tény, hogy mikor állandó megterhelés­ről volt szó, magával a 14. §-szal ellen­tétben törvény helyett rendelettel tettek intéz­kedést és a 14. §. szellemében a legköze­lebb összeülő Reiehsrath előtt törvénynyé nem emelték, törvénytelenné minősíti ezen intéz­kedést. Közjogi tekintetben tehát a sérelem ma fenforog és a miniszterelnök úr válasza által eloszlatva nincs. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a t. miniszterelnök úr a közös pénzügyminisztertől szerzett informáczió alapján kénytelen velünk azt tudatni, hogy bizonyos viszonyok sajnálatos nyomása' alatt keletke;:ett ezen drága kölcsön, a melynek drága voltát két tekintetben emeltem ki. Az egyikről nyilatkozott a miniszterelnök úr, a másikról hallgat. Nyilatkozott a tekintetben, hogy az akkori viszonyok hatása mellett a ma­gyar állam hitelének rovására, a mely 4°/o-nál drágább titreket nem ismert, és hosszú idő óta nem is akar ismerni, sőt a 4°/o-os titrekről a S 1 /^ 0 / 0 " 080 ^ felé való átmenést helyezik kilá­tásba, most nemcsak a 4V2°/o-os kölcsönt kellett kontrahálni, — és ez az, a mire nézve nem nyi­latkozott, — hanem az arany-ázsió különbözetet is garantirozni kellett. A kérdés lényege pedig e körül forog. Ha a két állam szolidáris jót­állása mellett kontrahált kölcsönnél a közjogi sérelmek a bankárok előtt, a kik érzékenyebbek, mint mi, fenforognak, akkor ezen bankári skru­pulozitásnak költségeit ezen két országnak kell megfizetni, illetve Magyarországnak Ausztriáért is. A másik dolog az, hogy a valutái endezés küszöbén, még 1898-ban a két állam terhére kontraliált kölcsönnél egyenesen kompromittálni kell a valutarendezésbe vetett bizalmat, mert a külföld azt mondja: én annyira nem bízom a valutarendezés komolyságában, hogy az arany­ázsiónál felmerülő különbségek garantirozását külön követelem. Ezt a két sérelmet a miniszterelnök úr el nem oszlatván, sajnálattal bár, de tudomásul nem veszem a válaszát. (Helyélés a szélső bololdalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Csak két szerény észrevételt bátorkodom tenni azok I cl. cl miket a t. képviselő úr mondott, mert nézetem szerint nem egészen fedik magukat a törvény világos rendelkezéseivel, és az én nyi­latkozatom van alapítva a törvény világos ren­delkezésére. A t. képviselő úr kontrovertálta, hogy ez a kérdés nem törvény által intéztetett el, és azt állítja, hogy az 1898 : XXIV. -torvényczikk 3. §-a értelmében törvénynek kell létrejönni. Hát igaza van, de hiszen én moudtam és rámutat­tam, hogy törvény nélkül ezt a műveletet meg­csinálni nem lehetett volna ; akkor igenis köz­jogunkba beleütköztünk volna, ha ezt megcsinálta volna a közös pénzügyminiszter s hozzájárult volna a két kormány, a nélkül, hogy a törvény­hozást megkérdezte volna. Itt van az 1898 : XXIV. torvényczikk, mely egyesen azt mondja : a magyar királyi kormány felhatalmaztatik, hogy beleegyezését adja, hogy ily tizenegymilliónyi kölcsön vétessék fel. Azt mondani tehát, hogy az 1898 : XXIV. torvényczikk 3. §-ának rendelke­zésébe ütköztünk,-— azért mondom, mi: mert akkor a törvényhozás ütközött volna bele, mert a tör­vényhozás fogadta el az 1898-iki törvényczik­ket, •— nem lehet. Ez az egyik. De azt mondja a t. képviselő úr, hogy az 1898 : XXIV. torvényczikk 3. §-a szerint ál­landó beruházás, állandó megterhelés czéljából kell az országnak külön törvényhozási hozzá­járulás. Voltam szerencsés mondani, hogy a törvényes hozzájárulás megtörtént. De nem mél­tóztatott a törvény mondatát végigczitálni, mert a tövény azt mondja, »állandó beruházás*, az 1898 : XXlV. torvényczikk meg azt mondja.hogy ez elő­leg, a mi pedig előleg, az nem állandó megterhelés. A törvény tárgyalása alkalmával tett nyilatkoza­tokból és a törvényjavaslat mellékletét képező indokolásból mondhatnám, majdnem kétségtelenné, de egészen valószínűvé volt téve, hogy ez a hozzájárulás előleges, időleges előleget képez, és a boszniai vasút kamattörlesztéséből hatvan év alatt vissza fog fizettetni. Azt hiszem, t. ház, habár ez nem az én tényem, de tartozom védeni és védem is, mert helyesen történt, a törvény­hozás ténye ez, nem is a kormányé, és a tör­vényesség szempontjából kifogás alá ez a dolog nem esik. A mi azt a kérdést illeti, drága-e, nem drága-e, az más kérdés. Ne tessék ezekről a viszonyokról rózsásan nyilatkozni. Én is azt tar­tom, hogy Magyarország pénzügye és hitele oly özilárd alapokon nyugszik, hogy Magyarországnak joga van négy százalékos kölcsönt megkötni, és épúgy Ausztriának is; de nem lehet tagadni,

Next

/
Thumbnails
Contents