Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-455

455. országos ülés 1899. május 4-én, csütörtökön. 207 díjszabás meghatározásában és annak életbeléptetésében és foganatosításában Magyarországban a nemzetközi szerződésekben szerzett szuverén jogát ? A díjszabás megállapításánál kikérte-e a magyar kormány a magyar szakközök véleményét ? Mikor szándékozik életbeléptetni a magyar kormány a tervezett Vaskapu-díjszabást ?« (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Ha méltóztatik megengedni, most válaszolok a t. képviselő úr kérdéseire. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok tüzetesen foglalkozni azokkal a fejtegetésekkel, a melyekkel a t. képviselő úr interpelláczóját bevezette. Azt hiszem, hogy legnagyobb részben nyitott ajtót tört be, mert mindazok a nemzetközi jogi dedukcziók, a melyeket kifejtett, tökéletesen feleslegesek annyiban, a mennyiben azt egyáltalában senkisem vonta kétségbe, hogy a berlini szerződés értelmében a monarchia, és később az osztrák kormánnyal való megegyezés értelmében a magyar kormány vállalta magára a Vaskapuszabályozásának müvét és ennek fejében szerezte meg azt a jogot, hogy ennek fedezésére illetéket szedhessen a hajók után. Ez kétségen kivííl áll, és ha a t. képviselő úr beszéde végén tiltakozott az ellen, hogy Magyarországnak ez a joga elkoboztassák, vagy elsikkasztassék, legyen meggyőződve arról, hogy ez senkinek sincs szándékában, legkevésbbé pedig a magyar kormánynak, a mely kötelességszerüleg ezen jognak teljes élvezetében kivánja megtartani az országot. (Helyeslés ) A mi már most a jogi kérdéseken kivííl — a melyekkel teljesen egyetértek, — a t. képviselő úr pénzügyi fejtegetéseit illeti, a díjtételek megállapításának alapjául teljesen helyesen vette fel a munkálatok fedezésére szükséges kölcsönnek kamatját és amortizáczióját. Ez a magyar kormány álláspontja is ebben a kérdésben, és ettől el sem tért. Ez nemzetközi kötelezettség, a melynek egészen hiven és szigorúan meg fog felelni a kormány. Többre jogunk sincs. Pénzügyi fejtegetéseiben azonban, a melyeknek részleteibe nem akarok bocsátkozni, némely tévedésekbe esett, a melyeket már most jó lesz helyreigazítani, mert esetleg mások következtetéseket vonhatnak abból le. A t. képviselő úr — a mint a miniszterelnök úr mindjárt észrevette és közbeszólólag meg is jegyezte — eltévesztette az előirányzatnak természetét, nemcsak abban az irányban, melyben a miniszterelnök úr rögtön rektifikálta, hogy a bevételek itt csak nyolcz hóra vannak felvéve és a t. képviselő urnak azokat az egész évre kellett volna kiszámítania, de más irányban még lényegesebb az a tévedése, ez azonban nem saját hibájából származik, hanem a tények némely részleteinek nem ismeréséből, a melyeket nem is ismerhet: tudniillik a felvétel, a kirovás, egy bizonyos átlagra van fektetve, a mely termesze tesen csak egy feltevés. A forgalom fejlődésétől fog függni azután az, hogy tulajdonképen, akármilyen díjtétel alkalmaztatik is, az milyen pénzügyi eredménynyel fog járni. Ezt igen természetesen a magyar kormánynak és különösen a kereskedelmi miniszternek éber figyelemmel kell kísérnie két szempontból: nemzetgazdasági szempontból a forgalom fejlődését kell nézni, hogy versenyképességünk necsak ne csökkenjen, hanem még fokozódjék is, mert ez a czélunk; hiszen a csatornát nem azért csináltuk, hogy az csak ott legyen és a forgalomnak ne használjon, és szinte megfoghatatlan némelyeknek a külföldön is a felfogásában az, hogy Magyarország ezt az óriási munkát azért végezte, hogy annak a forgalomban ne vegye hasznát. Ellenkezőleg, egész törekvésünk az kellett, hogy legyen, hogy a nemzetközi és a tranzito-forgalomban olyan erőhöz jussunk, a mely felett eddig nem rendelkeztünk. Ez a czél, ezt semmiféle díjtétellel, sem adminisztratív intézkedéssel megrontani nem szabad, ez a legnagyobb helytelenség volna. (Igaz! Úgy van!) Abban tehát téved a t. képviselő úr, hogy nincsen tekintettel a forgalom fejlődésére magának a pénzügyi eredménynek kiszámításánál. Természetesen azonban ezzel szemben más számításokat nem adhatok, mert ezt nem lehet most kiszámítani. A t. képviselő úr azonban azt mondja, hogy ő aggódik a rendszabálynak életbeléptetésére nézve, mert ő már február végén tudta, — ezt állítja a képviselő úr, — hogy az el fog halasztatni. Bocsánatot kérek, akkor a t. képviselő úr többet tudott, mint egyáltalában bárki is tudhatott. Még azon összefüggésnél fogva, a melylyel ő némely agitácziót ezzel a kérdéssel összeköttetésbe hoz, sem állíthatja azt, hogy már február végén tudta ezt az elhalasztást, egyszerűen azért, mert a t. képviselő úr nagyon jól tudja, hogy az agitáczió a lapokban, némely iparkamarákban és más ilyen tényezőknél tulajdonképen márczius második felében indult meg. Tehát ezt nem tudhatta a t. képviselő úr. Minthogy azonban hozzám erre vonatkozólag pozitív kérdést intézett, kötelességem egyszerűen megmondani, hogy az elhalasztásnak az oka én vagyok. És pedig azért, mert az előmunkálatok az életbeléptetésre nézve nem voltak annyira előrehaladva, hogy az életbeléptetést felelősségem tudatában megtehettem volna. Most is kijelentem, hogy például a kalauzszolgálat szervezése nem kis munkát ad, a mely épen most van folyamatban. Ennek következtében semmiféle presszió, semmi-