Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

176 454, országos ütés 1899. . május 3-án, szerdán. »a vallási tisztelet tárgyait, vagy oly tárgyakat, melyre egyházi szertartások végzésére rendelvék«. Ez is előfordul a büntetőtörvény könyv 191. §-ában és a kihágási büntetőtörvény 51. §-ában ezeknek is megvan tehát a maguk fix értelme. Polónyi Géza t. képviselő úr kifogásolja a javaslatot azért, hogy nem illeszkedik a mi büntető törvénykönyvünk rendszerébe. Azt mondja, hogy a mi büntető törvénykönyvünk rendszere a szándék, és a büntetésre méltó eredmény. Ez a két kimagasló mozzanat ennél a kodifikácziónál annyiban Nagyatott figyelmen kivííl, hogy itt nem az egyén szándéka és a büntetésre méltó eredmény az, a melylyel szemben az állam védekezni akar, hanem egy nyilatkozat, a melynek tartalma az, a mi esetleg a szándékra konkluzumot enged. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ez a felfogás meg nem áll. A mi büntetőtörvénykönyvünk igenis a szóval elkövetett büntetendő cselekményeknél majdnem mindenütt megelégszik egy oly nyilatkozattal, a melyből a sértő szándék kivehető, így például, ho.ry egyebet ne említsek, a büntetőtörvénykönyv 134. §-ában a felségsértésre való felhívásnál, a 149. §-ban a hűtlen ségre való felhívásnál, a 158. §-ban a lázadásra való felhívásnál, és a 171. §-ban az izgatásnál mindenütt csak maga a nyilatkozat kívántatik, sőt a törvény egyik-másik helyütt ki is mondja, hogy eredményt nem is kivan. Továbbá Polónyi Géza képviselő úr kifogásolja a 170 §-nál azt, hogy nem mondatik meg ezen szakaszban, hogy három hó alatt a választást megelőzőleg kellett a tényt elkövetni. Ez igenis nem mondatik meg, és nem is volna helyes, ha ez itt kitétetnék, mert akkor oly eredményre jutnánk, a mely lehetetlenség. Akkor tudniillik előfordulhatna, hogy valamely cselekmény elkövettetik, teljesen bevégeztetik, és ma nem büntetendő, holnap azonban büntetendővé válik azáltal, hogy holnap kiírják a választást. (Tetszés jóbbfelől.) De különben ezek a cselekmények abszolút tiltottak épűgy, mint a hogy tiltottak a közhivatalnokok cselekményei, melyekkel a választást befolyásolják. Valamint ott is az izgatásnál és más cselekményeknél is a 3. §. 6., 7., 8. pontjában bizonyos idő alatt kell ezen cselekményeknek elkövettetni, hogy a választás érvényességét befolyásolják, úgy ezen cselekményeknél is egy bizonyos időtartamon belül kell azoknak elkövettetni, hogy a választás érvényessége befolyásoltassák. De a cselekmény büntethetősége független ettől. A cselekvénynek a választásra való befolyása bizonyos idő múlva magától elenyészik, ellenben a büntethetőség a rendes elévülési időnek van alávetve. Szalay Károly: Hogyan évűi el, ha azt sem tudjuk, btíntett-e, vagy vétség? Plósz Sándor igazságügyminiszter: Majd erre is rátérek. A 170. §. álláspontját Polónyi Géza képviselő úr homályosnak tartja abban az irányban is, hogy az első bekezdésben a lelkész, vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított, vagy egyházi tisztséget viselő személy említtetik, míg a harmadik és negyedikben, de különösen a másodikban nem mondatik meg, hogy ki követheti el ezen cselekményt. Azonban a szakasz egész szerkezetéből kitűnik, hogy az ezen szakaszban foglalt cselekményeket csak a lelkész vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított, vagy egyházi tisztséget viselő személy követheti el. Kitűnik, hogy a szakasz első mondatának kezdő szavai nemcsak az első bekezdésre, hanem a többi pontra is vonatkozik. De a tartalmából is következik, hogy ezt csak lelkész követheti el, mert a kegyszerekben való részesítésre ígéretet más nem adhat, a kegyszerek elvonásával való fenyegetést más nem követheti el. (Ellenmondás balfelol.) Különben kitűnik ez a 171. §-ból, a mely összehasonlítva a 170. §-szal, mutatja, hogy az utóbbiban foglalt vétséget más is elkövetheti, mert a 170. és a 171. §. tényáíladéka közt egyedül csak ez képezi a különbséget. Visontai Soma t. képviselő xir arra az esetre, ha ezen szakaszok ki nem Nagyatnának, azt a határozati javaslatott nyújtotta be, hogy a képviselőház a 170. éi 171. §-t az igazságügyi bizottsághoz utasítja azzal, hogy a büntető törvénykönyv IX. fejezetében lerakott büntető elvek szerint és megszabott határvonalokon belül, valamint a jelen javaslat 3. §. 9. pontjában meghatározott korlátoknak megfelelőleg módosítsa és arról tegyen sürgősen jelentést. A képviselő úr bizonyos analógiát akar felfedezni a 170. §. és a büntető törvénykönyv 190. §-a közt, mely az istenkáromlásról szól. Azt mondja, hogyha a bimtetőtörvénykönyv 190. §-a csak a büntetőtörvénykönyv 171. §-ában meghatározott módon elkövetett istenkáromlást rendeli büntetni, akkor, ha hasonló természetű cselekmények megtorlásáról van szó, a melyek ismét ezzel ellentétben nem a vallást védik a közülettől, a nagyközönséggel szemben, — ezek az ő szavai — hanem a vallás, a felekezet kivételes visszaéléseit kívánják ostorozni az állami rend szempontjából, ezen határvonalon túlmenni nem lehet. A büntetőtörvénykönyv 190. §-a és a javaslat 170. §-a egészen más alapokon nyugszik, más czélokat tart szem előtt. Ott a nagy közönségnek, a közületnek vallási érzületét szándékozik a törvény védeni, itt a választási szabadságot. A mint volt szerencsém már erre utalni, analógia áll fenn ezen szakasz és a büntető törvénykönyv 187. §-a közt, a mely a közhiva-