Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

453. országos ülés 1S99. május i-án, kedden. jgg azaz — és taláu el is fogjuk érni, — az: hogy ennek a javaslatnak egyik inteneziója és egyik czélja az, hogy magamagát tegye feleslegessé. Ez a törvényjavaslat egyik inteneziója és ezt a javaslat előnyének tudom be. (Helyeslés a jobboldalon.) Adja Isten, hogy e törvényjavaslatnak, ha törvényczikké válik, az az eredménye legyen, hogy Magyarországon a választások tisztaságát emberileg lehető határok között megóvja, biztosítsa. És akkor elérte a maga czélját; és én remélem, hogy magamaga elkerülhetővé teszi mindazoknak a repressziv rendszabályoknak az alkalmazását, a miket a javaslat mind a három irányban, a mint beszédem elején megjelöltem, magába felvett. A választás meghamisításának minden eszköze meg van tiltva. A vesztegetés, pénzbeli előny, a hivatalos hatalommal visszaélés és a vallás eszközeivel való presszió gyakorlás. Nagyon fogok örülni, ha mind a három irányban a törvényjavaslat, a repressziv rendszabályok, vagyis a büntetések alkalmazását feleslegessé teszi, vagy a lehető legszűkebb korlátok közé szorítja, lehetőleg eliminálja. És ha ezt elérjük, akkor azután a represszáliákra sem lesz szükség, és nem lesz szükség a büntetésekre sem. Ezen bevallott inteneziója a törvényjavaslatnak igenis megvan, és én ezért és ezért főleg ajánlom a t. képviselőháznak ezt a javaslatot, hogy egyfelől magamagát feleslegessé téve, a választások tisztaságának nagy ezélja felé minket közelebb vigyen és másfelől, hogy ne váljék szükségessé ezen javaslat egyetlen büntetőszakaszának sem alkalmazása. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfogIa!ni, az Ülést folytatjuk. Molnár Antal jegyző: Major Ferencz! (Halljuk! Bálijuk!) Major Ferencz: T. ház! Nem volt szándékom ezen törvényjavaslatnál felszólalni, mert meg voltam győződve arról, és tudtam, hogy pártom részéről eddig felszólalt t. képviselőtársaim teljes mértékben ki fogják meríteni ezen törvényjavaslat lényegét és intenczióját. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mégis felszólalok, ezt épen azon felszólalásokkal szemben teszem, a melyek ma ezen javaslat mellett elhangzottak. (Mozgás és zaj.) Elnök (csenget): C endet kérek! Major Ferencz: Elsősorban tehát legyen szabad a miniszterelnök űr által az imént elmondott válaszra viszonválaszomat megadnom. Az igen tisztelt miniszterelnök ár azt mondotta, hogy ő feltétlenül, hűen ragaszkodik azon programmhoz, a melyet a miniszterelnöki szék elfoglalásakor elmondott. A mikor ő ezt ismétli, akkor azt kérdem én, hogy vájjon ezen alapos és meg nem czáfolható ellenvetésekkel szemben, a melyek itt úgy társadalmi, polgári és jogi szempontból elhangzottak, megállhat-e továbbra is azon kijelentése, hogy a jelen törvényjavaslat ezen pontja beleilleszthető azon programmba, a melyet ő itt a ház előtt előadott? Midőn ő határozottan a jog, igazság és törvény mellett rántott kardot, és mint tudomásom vau róla, arra utasította egyes közegeit, hogy a legnagyobb méltányossággal járjanak el a közigazgatás terén: vájjon akkor a törvényjavaslatnak általunk kifogásolt czikke nevezhető-e paczifikácziónak ? Nem-e épen ellenkezője annak, és nem akadályozza-e meg azt, hogy a paezifikáczió valaha is létre jöjjön? Ha egy futó pillantást vetünk a múltra, és látjuk azt a íendencziát, a mely az egész liberális uralmon végigvonul, s a melyet már Tisza Kálmán kezdett meg, a ki a szükségbeli polgári házasságot be akarta hozni, de nem volt rá képes és várt egy ideig, mert erőt kellett gyűjtenie, hogy hatalmába kerítse az egész közigazgatást és mindazon tényezőket, a melyek a szabad polgárok szabad megnyilatkozását befolyásolhatják, és a ki, midőn mindezt elérte, hatalmának megerősítésére, tehát nem a szükség parancsából, hanem határozottan hatalmi érdekből hozta elő az egyházpolitikát. És midőn ezen törvénynyel szemben a nagy tusát megvívtuk az egész országban, és midőn, mondhatom, főleg a katholikusoknak óriási nagy része nem hogy nincs megelégedve e törvénynyel, hanem folyton ennek revíziója mellett foglal állást. És talán épen ez az oka, hogy a liberális irányzat nem nyugszik meg, hanem még akkor is, midőn a paczjfikácziót hangoztatják, mindent elkövetnek a katholikus egyház ellen ; a közelmúltban egy rendelet jelent meg, a mely ellen épen Páder Rezső t. barátom egy interpellácziót nyújtott be, és a mely határozottan a legilletéktelenebb beavatkozás az egyház ügyeibe; (Úgy van! bálfelöl.) a mikor az egyháziak ellen a denuncziásoknak egész serege zúdítva lesz arra, hogy a katholikus papok ellen adatok nélkül is, egyszerűen vádakat emelhessenek, s a nélkül, hogy a bíróság ama vádak tekintetében határozott volna, és eldöntötte volna, hogy van-e valami alapjuk, vagy nincs, ezen vádakat feíkövetelik a kultuszminisztériumba és ott egész hamis bűnlajstromot szerkesztenek: (Egy hang balfelől: Spiczliskedés! Zaj.) vájjon mind ez a tény paezifikáczió-e? Vájjon nem kergeti-e ez a vért minden katholikus pap arezába? Drf nemcsak az egyházi, hanem az egész katholikusságnak és minden nemes sí*