Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

453. orsKágos ülés 1899. ni&Jus 2-án, kedden. 155 istenkáromlás a büntető törvénykönyvnek az izgatásokról szóló fejezetben körülírt nyilvánossággal történik, és akkor is csak úgy, és akkor bünteti az istenkáromlást, ha ezzel közbotrány okoztatik. Tehát annyira körülhatárolta a büntető törvénykönyv az államnak hivatását a vallási felfogással összefüggő cselekmények roegolíalmazása és az ezzel szembeszálló cselekmények megtámadása tekintetében, annyira szűk korlátot szabott az egyéb büntetendő cselekmények tekintetében is, hogy a mint méltóztatnak látni, t. képviselőház, a IX. fejezet csak akkor bünteti a vallásháborítást, csak akkor bünteti a lelkész megtámadását, hogyha a vallásháborítás ezzel kapcsolatban a jogrendet is sérti, ha a vallási felfogást és érzületet is megtámadja, és hogyha az állami ellenőrzésnek hatályosan aláhelyezhető, mert nyilvánosan történik, és nem ad módot a titkos nyomozásokra, és nem ad okot arra, hogy talán a magánházban, a magánszentség lerombolásával, a magánttízhelybe való behatolással keressen a preventív hatóság büntetendő cselekményt. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Ha, t. képviselőház, a IX. fejezetet így magam előtt látom, és ezeknek a szakaszoknak a tartalmát mérlegelem, akkor, t. kévpiselőház, mint jogász és mint törvényhozó, hogyha hasonló természetű cselekményeknek megtorlásáról van szó, a melyek ismét, ezzel ellentétben, nem a vallást védik a közlettel, a nagyközönséggel szemben, hanem a vallás, vagy felekezet kivételes visszaéléseit kívánják ostorozta az állami rend szempontjából, ezen határvonalon túlmenni nem kívánok, (Helyeslés a baloldalon.) és ezen határvonalat tartom annak, a melyen belül ez a kérdés megoldandó. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Már most, t. képviselőház, azt kérdem én, — mert abban nem kételkedem, hogy a t. miniszter úr alaposan elolvasta a 170. és 171. §-okat, tehát, hogy alaposan és behatóan elolvasta-e azt, ezt a kérdést nem intézem hozzá, — de azt a kérdést mégis felvetem a t. miniszter úrral szemben, hogyha a 170. és 171. §-t el méltóztatott olvasni, és azt látja a t. miniszter úr itt a törvényjavaslatban, hogy meglehetős súlyos büntetéssel, egyévi államfogházzaí büntettetnek azok, a kik ezen cselekményt elkövetik, tehát ha büntetőcselekménynek deklaráltatik mindaz, a mi ebben benne foglaltatik : levonta-e a t. miniszter úr a konzequencziáját annak, hogy mit tesz az a jogéletben, mit tesz az állami életben, ha egy cselekményt büntetendőnek jelzünk, és ezzel besorozzuk a büntető törvénynek a keretébe? Mert én felteszem azt, hogy a t. miniszter úr ezt a 170. és 171. §-t csak nem tekinti úgy, mint egy laikus, a ki beéri azzal, a mi mondva van. Mert a mint büntetendőnek jelezzük ezen cselekményt, habár nincsen ott megmondva, hogy büntett-e vagy vétség, — a kodifikáczió szempontjából azt is meg kellett volna mondani, hogy vétségnek tekintetik-e, vagy bűntettnek, mert ha ez nincs megmondva, akkor hogyan tudjuk, hogy bűntett-e, vagy nem —a büntető törvénykönyvnek általános rendelkezéseit alkalmazva, azt látjuk, hogy itt súlyos vétséggel állunk szemben. De mi következik ebből? Az, t. ház, hogy ezek a cselekmények a mint büntetendő cselekményeknek minőssíttetnek, mindazok, a kik közreműködnek ezen cselekményeknél, s maga a cselekmény is, nemcsak ezen részletezett és meghatározott minősítésén belül jön figyelembe az állam büntető igazságának keretébe, hanem azon általános tanok és elvek szerint is, a melyek ezen büntető törvénykönyvbe, ennek ezen első részébe le vannak fektetve. De felteszem azt, hogy a t. igazságügyminiszter úr akkor, mikor a javaslatot benyújtotta, mindenesetre azzal is teljesen számolt, hogy ezen 170. és 171. § úgy a részesség! tan tekintetében, mint a felbujtás, a rószességi, a bűnsegély tekintetében a büntetőtörvénykönyv általános elvei szerint bírálandó el. (Helyeslés a baloldalon.) Rakovszky Istvání Kivételes törvény? Visontai Soma: Világos tehát, t. ház, az is, hogy a mint a büntető törvénykönyv általános tanai, kell, hogy arra alkalmazást találjanak, mert csak ott nem alkalmaztatnak, hol akár kihágás, akár bűntett, akár vétség kreálásánál határozottan ki van mondva, egyebekben pedig mindig a büntető törvénykönyv általános szakaszai alkalmazandók. Világos ez abból is, hogy a büntetési tétel maga, az államfogház, maga az államfogház végrehajtása, sem az eljárás itt nincsen, tárgyalva, tehát világos, hogy a büntető törvénykönyv alkalmaztatik, — ebből az következik, hogy nemcsak a büntetőjogi felelősség a maga egész súlyával, egész terjedelmében jutna kifejezésre ezen 170. és 171. §-nál, hanem az állam preventív hatalma is. Mert a mint a prevenczióra hivatott közeg az én házamba nem hatolhat be, engem nem követhet egy oly cselekménynél, mely nem esik a büntetendő cselekmény gyanúja alá, abban a pillanatban annak a cselekménynek megelőzése czéljából is az államban dívó büntető preventív elvek szerint az állam követhet, üldözhet, megfigyelhet, nem azért, hogy büntessen, hanem azért, hogy esetleg azon cselekményeket, a melyek elháríthatok, megelőzés által elhárítsa. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain. Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István! Üldözési törvény! Visontai Soma: Én azt hiszem, t. ház, hogy ebben a tekintetben ellent nem mondhat nekem senki. Győry Elek: De igen! 20*