Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-443

á4S. országos ülés 1899. április 17-én, hétfőn. 2 narchiának mind a két államát, habár nem is emeli ki különösen a két államnak az illető ügyben való Önálló rendelkezését. És az is bizonyos, t. ház, hogy ennek az elnevezésnek a használata semminemű prejndicziumot nem képez abban az irányban, hogy valamely ügy az önálló rendelkezési körhöz tartozik-e, vagy nem; mert az a kérdés, hogy valamely ügy közösügy-e, vagy nem, az alkotmány és nevezetesen az Ausztriával e részben fennálló viszonyunkat szabályozó 1867: XII. törvényczikk értelmében ítélendő meg, nem pedig e szerződésben használt kifejezés alapján. Több mint harmincz év óta számos oly szerződésünk van, melyeket Ausztriával együtt kötöttünk önálló rendelkezési körünkbe tartozó ügyekre nézve, és a melyekben mégis Ausztria és Magyarország kitétel helyett az osztrák-magyar monarchia kitétel használtatik (Felkiáltás a szélső baloldalon: Helytelenül!) a nélkül, hogy abból valami prejudiczium levonatott volna, a mint hogy ezt a prejndicziumot levonni nem is szabad. Egyébiránt van szerencsém a t. háznak bejelenteni, hogy a magyar kormánynak álláspontja, a melylyel a közös külügyminiszter úr is teljesen egyetért, az, hogy a Magyarországot és Ausztriát önállóan illető ügyekben létesített nemzetközi szerződéseknek és megállapodásoknak aláírásánál ezen kitétel használtassák: Ausztria és Magyarország, (Élénk helyeslés.) úgy, hogy a midőn az aláirás nem specziális meghatalmazott, hanem a monarchia állandó képviselője által történik, ez aláírásnál diplomácziai jellegét is kitünteti. Magától érthető, hogy a nemzetközi szerződésben, vagy megállapodásban ő császári és apostoli királyi Felsége van szerződő félként megnevezve, az ő meghatalmazottjának aláírásánál az államokat megjelölni nem szükséges, sőt nem is lehetséges, mert ilyenkor az aláirás ő Felsége nevében történik, ki a monarchia mindkét államának fejedelme, és a kinek ezímében mindkét állam külön meg van jelölve. Barta Ödön: Nem lehet! Plósz Sándor igaz ságügyminiszter: Jövőben tehát biztosítva van, hogy az ilyen nemzetközi szerződések aláírásánál közjogilag teljesen exakt kitétel fog használtatni, úgy, a mint, ez nevezetesen már az Olaszországgal a vagyontalan betegek kölcsönős díjtalan kórházi ellátása tárgyában kötött és az 1897 : XV. törvényczikkben beczikkelyezett nemzetközi szerződésnél történt, valamint ez történt a mekkai zarándoklásoknál való óvintézkedések tekintetében 1894. évi április 3-án kötött nemzetközi egyezményhez 1897. évi április 30 án tett nyilatkozat aláírásánál is. Tekintettel tehát az előadottakra és arra, hogy a jelen szerződéshez való csatlakozás határKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXII. KÖTET ideje 1898.január lén lejárt és így az aláirás módosítása már nem lehetséges, azzal a kérelemmel bátorkodom a t. házhoz fordulni, hogy méltóztassék a jelen törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés j obi felöl.) Elnök :

##

Kiván még valaki szólni? Barta Ödön: T. ház! Nem szólottam volna e kérdéshez, ha a t. igazságügyminiszter úr az előadó úrnak előterjesztését nem rektifikálta volna, és pedig oly értelemben, a melyet szó nélkül Nagyni ezen oldalról nem lehet. Orömjael konstatálom, hogy a t. igazságügyi miniszter úr magának a kormánynak nevében és a külügyminiszternek hozzájárulásával konstatálta azt, a mit mi régen panaszként emlegettünk, és a mit a t. előadó úr mint preczedensre jogosító tényt konstatált, hogy tudniillik X esetben az »)sztrák magyar monarchia* kifejezés volt használatban oly eseteknél, midőn Magyarország önállóságának legalább jelképi feltüntetése ezéljából mindig kötelessége lett volna a kormánynak arról gondoskodni, hogy Ausztria és Magyarország mint két önálló állam jelöltessék meg. A mennyire örömmel vettem ezt tudomásul, annyira sajnalom, hogy nem lehetek egy nézeten az igazságügyminiszter úrral, a ki úgy

7 látszik, a közös külügyminiszterrel mégis egyetértésben van arra nézve, a mit később fejezett ki. Azt mondja, hogy báromféle distinkczióra kell tekintettel lenni. Az egyik eset az, a mikor a külállamokkal való szerződést a rendes meghatalmazottak, a nagykövetek kötik meg. A másik esetet úgy disztingválta, hogy az specziális meghatalmazott által köttetik meg, és ilyenkor mindig az egyes államoktól kapott meghatalmazás világos kitüntetésével kell az aláírást teljesíteni. így értettem és azt hiszem, így is volt mondva. A harmadik eset az, a melyről szólani akarok. Azt mondja az igen t. igazságügyminiszter úr, nagyon természetes, hogy oly esetekben, mikor ő Felsége meghatalmazottja jár el a külállamokkal kötendő ily szerződéseknél, akkor különleges megjelölése a két önálló államnak nem szükséges, mert ő Felsége ezímében mindkét államnak felsorolása benne van. Ehhez a magam részéről hozzá nem járulok, és nagyon kérem a t. igazságügyminiszter urat, ne hozzon be ujabb és ujabb komplikácsiókat abba a közjogi zavarba, a melyben élünk, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert ebből ujabb zavar származik. Magyarország törvényei szerint külállamokkal kötött szerződésekkel ő Felsége Magyarországot soha le nem kötheti, mert Magyarországot akkor is, mikor Ausztriának alkotmánya nem volt, az a jog illette meg, hogy 8 Felségével mint másik féllel tárgyaljon ily kérdésekben, és ő Felsége a külállamokkal szemben Magyarországot csak Magyarország törvényhoä