Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

134 452. országos ülés 1899. május 1-én, hétfőn. val, de találunk sok közhivatalnokot — el is vannak ítélve, — kik hivatali minőségükkel visszaéltek, kik az állampolgárok legprimitívebb jogait semmibe sem vették, becsukták, bezárták őket, s a vége az lett, hogy a kúria 30 forintra ítélte őket. (Igaz! Úgy van! halfelöl.) T. ház! Két tanú van arra, hogy a katholikus papság nem élt vissza lelki hatalmával, olyan tanúk, a kiket ha felidézek, nagyon kellemetlen leszek önöknek, t. szabadelvű párt! Az első Tisza Kálmán, (Mozgás lalfelol.) a ki a választások előtt Rómához fordult, levelet Íratott, hogy a p.ipság a választások alkalmával az ő gyönyörűséges kormánya mellett foglaljon állást. És, t. ház, Tisza Kálmán a választásokon keresztül ment; nagy többsége volt, és a mint én az ő önzetlen hazafiságát ismerem, (Élénk derültség balfelöl) azt a szent meggyőződést és azt a minden hatalomvágytól ment jellemet, (Derültség a haloldalon.) és igazságszeretetet: biztos vagyok benne, hogyha a papság a legkisebb mértékben túl lépte volna a határokat, ő daczára annak, hogy ő mellette dolgoztak, nemcsak elítélte volna, hanem még a bíróság elé is állította volna azokat, (Úgy van! halfelöl:) A másik tanú a t. igazságügyminiszter úr maga, a ki múlt felszólalásában azt mondutta, hogy perrendszeríí bizonyítékok arra nézve, hogy a papság visszaélt volna hatalmával, nincsenek. Szórói-szóra így méltóztatott mondani, és még hozzá méltóztatott tenni azt is: >>de ha perrendszeríí bizonyítékokra akarnók alapítani mindezen megtorló intézkedéseket, akkor ezeket nem alkalmazhatnák és nem lehetne felvenni ezeket a törvénybe*. A t. igazságügyminiszter úr ezen második állítása nem áll, mert igenis vaunak perrendszeríí bizonyítékok arra, hogy a közhivatalnokok visszaéltek hatalmukkal. De én továbbmegyek, t. igazságügyminiszter úr; nemcsak hogy perrendszeríí bizonyítékok nincsenek, hanem általában nincsenek bizonyítékok. Egynéhány tót megyei, felső magyarországi képviselő, a kit megunt a nép, a ki akár ül itt, akár nem ül itt, az ország se nagy hasznát, se nagy kárát érezni nem fogja, megijedt, hogy megunták őket, és telekiabálták a képviselőházat azzal, hogy odaveszett a liberalizmus; mi Tótországból nem fogunk bejönni többé mint liberális képviselők, sőt egyáltalában nem fogunk bejönni, hanem csupán néppárti képviselők jönnek majd be. (Űgy van! halfelöl.) T. ház! A t. igazságügyminiszter úr ezen nyilatkozata egy igen fontos, nagybecsű" nyilatkozat, a mely megérdemli, hogy a jövőre megörökíttessék mint elrettentő példa a tekintetben, hogy a páliszenvedély és a pártérdek mennyire befolyásolták Magyorország törvényhozását, hogy minden bizonyíték nélkül képesek voltak egy I tiszteletreméltó, ártatlan osztályt kivételes törvényekkel sújtani, megbélyegezni, lealázni, (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) csak azért, mert azt hiszik, hogy ezzel meg fogják azt rémíteni. De ha önök ezt hiszik, akkor nagyon csalódnak. A kathoHkus papot nem lehet oly könnyen megrémíteni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Minden bizonyíték nélkül hozták be javaslatukba a 170. és 171. §-okat, daczára annak, hogy a t. igazságügyminiszter úr, mint hírneves kodifikátor, nagyon jól tudhatja, hogy egy törvény helyességének legelső feltétele, hogy a közszükségnek megfeleljen; (Igaz! Úgy van! balfelöl.) hogy ezélravezeíő legyen, mert hogyha e kettőt nem foglalja magában, akkor nemcsak felesleges, de káros is, sőt az államhatalom kompromittálására szolgál. (Helyeslés balfelöl.) Egy nagyon szomorú példa van erre, t. igazságügyminiszter úr. Eljártak már egyszer így ; elismerem, hogy az a hatásokban sokkal nagyobb volt, sokkal fontosabb, sokkal borzasztóbb volt. Ilyként jártak el Írországban a nagy elítélési akták alkalmával 1689-ben, mikor az ír-országgyűlésen ezen elítélési aktákat beterjesztették, melyeknek értelmében bizonyos személyek, a kik egy bizonyos tisztában fel voltak véve, ha egy bizonyos időpontig nem jelentkeznek, a legszigorúbb büntetésekkel, a legborzasztóbb halállal lettek büntetve. Oly furfangosan jártak el, hogy ezt a lisztát, a mely mellékelve volt, nem mutatták meg úgy, hogy azok az illetők, a kik el voltak ítélve, nem is tudták, meddig kell jelentkezni azelőtt a tendencziózuson összeállított, bíróság előtt és így el voltak ítélhetők, a nélkül, hogy kihallgatták volna, a nélkül, hogy bizonyítékok lettek volna. És akkor, a mikor ez keresztül ment, az ír képviselőházban Sir Richárd Nagle a billel megjelent az ír lordok házában és az ír lordok házának a sorompóihoz lépett e szavakkal, (olvassa) : »Sokan, ezen biliben elítélt személyek közül oly bizonyítékok alapján lettek, mint árulók, elítélve, a melyek minket kielégítettek, a többieknél mende-monda, a közhír után jártunk el.« Hasonlóképen cselekszik a t. igazságügyminiszter úr, mikor bevallja, hogy perrendszeríí bizonyítékok nincsenek, és mindezek daczára kész megbélyegezni és lealázni a magyar papságot. (Élénk helyeslés halfelöl.) Molnár János: Követeltük az adatokat nem egyszer! Rakovszky István: Már pedig ha egy egész osztályt ilyen mélyen lealázó törvényjavaslatot terjesztenek be, az a legprimitívebb jog, hogy itt adatok legyenek, hányszor, mikor, és hol vétettek ezen törvényszakaszok ellen ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. igazságyügyminiszter úr és t. képviselőház, ez semmi egyéb,