Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-443
] 448. országos ülés 1899. bíróságai, vagy ügyészségi tisztviselője kéri; ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kézbesítés posta útján, vagy kézhitelességtí közegek által is teljesíttessék. A kézbesítés rendszerint diplomácziai úton történik, kivéve Ausztriát és Poroszországot, mely államok bíróságaival a magyar bíróságok közvetlenül érintkezhetnek. A kért kézbesítést csak az esetben lehet megtagadni, ha ezt a megkeresett állam szuverenitására, vagy biztonságára sérelmesnek találja. A bírósági megkereséseket illetőleg a beczikkelyezni kivánt egyezmény akként intézkedik, hogy a szerződő államok bíróságai az egymáshoz tanú kihallgatás, eskü kivétel, szemlékre s más hasonló bírói cselekményekre vonatkozó megkereséseket rendszerint diplomácziai úton a megkeresett bíróság nyelvén intéznek, ellenesetben azt hiteles fordítással kell ellátni. Kivétel Ausztria és Poroszország, mely államok bíróságával a közvetlen érintkezés áll fenn. A megkeresést teljesíteni kell, kivéve ha a megkeresett állam úgy találja, hogy az törvényeibe, vagy szuverenitásába ütközik. A megkeresett hatóság a megkeresést — ha annak teljesítésére illetéktelen, — nem küldheti vissza, hanem hivatalból tartozik azt az illetékes hatósághoz áttenni, s erről a megkereső hatóságot értesíteni; ezen elv keresztülvitelével eleje van véve azon abnormis és boszantó eddigi helyzetnek, hogy az iratokat ide s tova sétáltatták. A válasziratokat a megkeresett hatóság saját nyelvén szerkeszti, s azok lefordításáról a választ kérő bíróság intézkedik. Az eljárás alakszerűségét a megkeresett hatóság saját törvényei szabják meg, azonban kivételt is állapít meg az egyezmény, a mennyiben kimondja, hogy a megkereső hatóság kérelmére oly módon is tartozik a megkeresett hatóság eljárni, a mely eljárási módot a saját törvényhozása nem ismer ugyan, de azt nem is tiltja. Ez az eljárás megfelel az újabb nemzetközi jogi elméletnek, s azon helyes gyakorlati törekvésnek, hogy a megkeresések lehetőleg kivétel nélkül teljesíttessenek, hogy ezáltal a szerződő államok egymás jogszolgáltatását kölcsönösen támogassák, elősegítsék. A megkeresésből felmerült költségekről ez egyezmény nem intézkedik, ezeknek megtérítése az egyes államok külön megállapodásától függ. Az egyezmény leglényegesebb újítása a perbeli biztosíték eltörléséről szól. A cautio judieatum salvi hazánkban a sommás eljárásról szóló 1893. évi 18-ik törvényczikk megalkotásáig ismeretlen volt; de mert az osztrák, franczia, német birodalmi, bolgár, heszszeni, bádeni polgári törvényhozási szabályok rendelkezése szerint a külföldi felperes a kereset április 17-én, hétfőn. 7 megindításakor a belföldi alperes kérelmére a perköltségeket előre letenni, túlozott, ezen rendelkezés átvétetett a mi sommás törvényünkbe is a 9-ik §-ban, azonban már azzal a határozott kijelentéssel, hogy: »biztosíték nem követelhető, ha azon államban, melynek felperes honosa, — a magyar állampolgár megfelelő biztosíték adására nem köteleztetik« .. . vagyis ha viszonosság áll fenn; a jelen egyezmény ekijelentésnél tovább megy, s ki mondja még azt is, hogy a külföldi felperesek, vagy beavatkozók ellen megállapított perköltségek végrehajtása iránt a szerződő államok kölcsönös kötelezettséget vállalnak, ez mindenesetre haladás az eddigi állapottal szemben, mert elejét veszi annak, hogy a külföldi felperes, vagy beavatkozó alaptalanul perlekedők a belföldi alperesnek külföldön be nem hajtható perköltséget okozzanak; ezen végrehajtást tehát nemcsak azon államokban kell majd eszközölni, a hol a felperes lakott, vagy a mely államnak polgára, hanem az egyezményt aláirt minden államban. A szegényjogon perlekedőkre nézve az egyezmény azt a kedvezményt állapítja meg, hogy nemcsak szegénységi bizonyítvány alapján lehet perlekedni., mint eddig, mert vannak államok — mint például Belgium, — melyek szegénységi bizonyítványt egyáltalán nem állítanak ki, hanem megelégszenek egyszerű szegénységi nyilatkozattal is, mely nyilatkozat, ha az illető nem lakik azon országban, a hol perlekedni akar, a lakhelyén levő diplomácziai képviselőség, vagy konzulátus által ingyen hitelesítendő ; ez a csekély megszorítás is csak azon államokkal szemben áll, melyekkel ez irányban külön szerződéses megállapodásaink nincsenek. Németországgal szemben ezután sem kell a szegénységi bizonyítványokat hitelesíteni. A szegényjog megállapítása végett az egyezményre lépett állam hatóságai egymástól kölcsönös felvilágosítást kérhetnek. A Személy fogság, mint elavult s a modern jogrendszerbe be nem illő intézmény korlátoztatott, a mennyiben az akár mint végrehajtási eszköz, akár mint biztosítási rendszabály — polgári, vagy kereskedelmi ügyben nem alkalmazható,—• az egyezményre lépett államok honosaival szemben. T. képviselőház ! Legutoljára Nagytam azon felmerült közjogi aggály méltatását, mely a jelen javaslat csatlakozási jegyzökönyveiben ezen kifejezés ellen : »az osztrák-magyar monarchia részéről . . .« némelyek által tétetett. Megvallom, hogy a jelzett kifejezést szerencsésebben és helyesebben is lehetett volna alkalmazni ; mégsem oszthatom azok nézetét, a kik abban közjogi sérelmet látnak; állításom igazolására bátor leszek néhány példát felhozni.
