Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-451

451. országos ülés 1899. április 29-én, szombaton. 121 sem a 170. és 171. §-okat elfogadd ne méltóztassék. Nyegre László jegyző: Kakovszky István. Perczel Béni jegyző; Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, lianem azok hatása alatt, a miket Molnár János igen tisztelt képviselő itt előterjesztett, ismételve ezen tárgyra vonatkozólag, én részemről csak egy észrevételt kívánok múltkori és mai előadására és az általa elő terjesztettekre tenni. Mindenekelőtt a mi általában a törvénynyel szemben való álláspontunkat illeti, itt csak egy észrevételt akarok tenni a múltra vonatkozólag, hogy tudniillik az igím tisztelt képviselő^úrnak és azoknak, a kik vele egyetértenek, a tegnapelőtti és a mai ülésben tett nyilatkozatai talán megérthetővé teszik azok előtt IS) ci kik nem helyesetek a múlt kormány eljárását, hogy a múlt választások előtt ezen törvény ötletéből miért nem akart azon kormány és a párt, a mely támogatta, nagyobb egyházpolitikai vitába bocsátkozni. Mert, t. ház, ha ma, a mikor a szenvedélyek kétségtelenül lecsillapodtak, még ily tanokat és ily szenvedélyes hangon hallunk vitatni e kérdéssel kapcsolatban, méltóztassék megfontolni, hogy a szenvedélyeknek minő kitörése következett volna be akkor, a midőn az egyházpolitikai viták még sokkal élénkebb emlékezetben voltak, a mikor a hullámok, a melyeket felvetettek, még sokkal kevésbbé simultak el, és a mikor a választások előtt az izgatásoké ik közvetlen eredménye sokkal félelmetesebb lehetett. Ezt nem annyira azon felszólalásokkal szemben, mint ezen felszólalások alkalmából kívánom csak konstatálni. Ezzel kapcsolatban azután bátor vagyok áttérni egyenesen ezen szakaszok tartalmára és azon elméletekre, a melyeket a t. képviselő úr itt felállított. Eu részemről nem voltam egészen egy véleményen a miniszterelnök úrral, a mikor a 3. §. 9. pontjának és a 170. §-nak együttes tárgyalásába beleegyezett; mert az én meggyőződésem szerint ezen két szakasz tárgyánál fogva némi kapcsolatban látszik lenni, valóban azonban kapcsolatban egymással nincs. És mikor e kérdésről szólunk és e kérdést megvitatjuk, gondosan kell különböztetnünk azok közt, a miket a 3. g. 9. pontja rendel, és azok közt, a melyek a 170. §-ban foglalvák. Mert a 3. § 9. pontja először a választás érvénytelenségére vonatkozik tisztán és egyedül; abban nem büntetőjogi szankcziók foglal vák, hanem a választás érvényességére vonatkozó intézkedések, és azok vonatkoznak, a mint a 9. pont szövegéből kitűnik, azokra, a miket a képviselő, illetőleg a képviselőjelölt, ez esetben már megválasztott, de választása tekintetében bírálat alá kerülő képviselő, KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXII. KÖTET. cselekedett, tudott és jóváNagyott. Erre vonatkozik a 3. §. 9. pontja. Á 170. §. egyáltalában nem erre vonatkozik. A 170. §. büntető szakasz, a mely büntetőjogi szankcziót tartalmaz, nem a képviselőre, vagy képviselőjelöltre, mint olyanra vonatkozólag, hanem bárkire vonatkozólag, a ki az ezen szakaszban foglaltak ellen vét. Ez lényeges és nagy különbség. A kúria bíráskodásában is egészen más szempontokból kell, hogy eljárjon a 3. §. 9. pontja esetében, a mikor bíráskodásának tulajdonképeni tárgyát képezi a választás érvényessége, vagy érvénytelensége a képviselő eljárása következtében, és egészen más megítélés alá kerülnek azon büntetőjogi szankcziók, a melyek nem is a kúria bíráskodása elé kerülnek közvetlenül, hanem a melyek a választási kérdésekkel kapcsolatos büntetendő cselekményekről és azok bírálásáról intézkednek. Itt tehát ezen két szakasz értelmezése, ezen két szakaszba vonatkozó bírálat tekintetében különféle szempontok az irányadók. Mert az egészen más kérdés, hogy mi okozza a választás érvénytelenségét, és az is egészen más kérdés, hogy mi egy olyan cselekmény, a mely a választás érvényességére, vagy érvénytelenségére való tekintet nélkül magában büntetőjogi szankcziót érdemel. De ha együtt tárgyaljuk is a két szakaszt, mint a ház azt elhatározta, abból nem következik, hogy ezen szempontokat egymással a tárgyalásban összevegyítsük, és hogy az egyikre vonatkozó szempontokat azután a másikra vonatkozólag iparkodjunk érvényesíteni, mint az igen tisztelt képviselő úr felszólalásában azt ezúttal tette. Az igen tisztelt képviselő úr különben egynémely oly tant hirdetett, a melyet azt hiszem, ezen házban, a míg a magyar törvényhozás állani fog, a többség soha elfogadni, soha szankczionálni nem fog. (Zaj a baloldalon.) Tóth János: Kinek a nevében beszél? (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost: Azt hiszem, a t. képviselő úr nevében is, mert azt hiszem, hogy a t. képviselő úr sem fogja soha szankczionálni azt a tant, a melyet Molnár János t. képviselő úr fennen hirdetett, hogy az egyház lelkészének igenis joga van az oltár előtt, joga van a templomban a politikába beleavatkozni. (Mozgás balfelöl.) Kálmán Károly: Hát önöknek van joguk a templomba beleavatkozni, rabolni? (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Pulszky Ágost % Én nem tudom, t. képviselő urak, de én ezt a termet igenis az ország templomának tartom, és épen azért azt hiszem, hogy itt a teremben nem arról van szó, hogy equivokaljunk, hogy kétértelmű kijelentéseket tegyünk, de arról van szó, hogy épen azt, a mi 10