Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-451
451. országos ülés 1899. április 29-én, szombaton. JJ5 eredményt tekintve, nekem is nagy részem lehetett a lazításban. Mint tudva van, Sopron várraegye után Zala vármegye küldötte ide a legtöbb néppárti képviselőt. Mandátumomat én is Zalából nyertem, még pedig az úgynevezett központi kerületből, Zalaegerszegből. Ellenjelöltem igen derék, tekintélyes, nagyállású férfiú volt. Azt állítják, — igaz, hogy ezt egészen kétségtelenül bebizonyítani nem tudom, — hogy a választási költségekre ott a kormánypárt részéről harmincznyolezezer forint költetett el; de a ki a pénzt kezelte és tudomással bír erről, előttem azt mondta, hogy húszezer forinton felül költöttek. Ez minden esetre tekintélyes összeg. És hogy az úgynevezett szelid nyomás sem volt egészen szelíd, leszek bátor e tekintetben egy nyilatkozatot felolvasni. Nomina sünt odiosa ; neveket nem említek, csak a tartalmát olvasom el (olvassa): »Biró úrnak. A választóközönséget azonnal hivja össze és a mellékelt hirdetményeket olvassa föl, és mondja meg mindenkinek, hogy a mostani választás alkalmával mindenki hazafias kötelességet teljesít és alkotmányos jogot gyakorol. A választók névjegyzékét azért küldöm ki, hogy arra minden választóval neve után irattassam alá, a ki Dr. Klamarik Jánosnak adja szavazatát. Minden választó, a ki ide fog szavazni, az kap a választás napján három forint napidíjat és két forint fuvart, a választás napján ellátást. A Zalaegerszegen levő mindhárom takarékpénztár ezen a részen áll, tehát azok is felhívják a választókat, hogy a további kellemetlenségek elkerülése végett ide szavazzanak. A névjegyzéket kellőképen aláíratva, ha lehet, szombaton délig nekem kezeimhez juttassa, vagy pedig vasárnap reggel 8 órára minden bizonynyal. A ki jót akar, ide szavazzon. Elvárom bíró úrtól, hogy rendesen fog intézkedni«. (Felkiáltó sok a bal- és szélső baloldalon: Tehát korjegyző! Az Örley jegyzője!) Ezt azért hoztam fel, hogy bebizonyítsam, hogy ott is volt szelid nyomás, és hozzá teszem még azt, hogy bármint szeressem is magamat, el kell ismernem, hogy én legfeljebb a közepességhez számítom magam, nekem sem alkalmam, sem tehetségem nem volt arra, hogy polgártársaimnak sok jót tehessek, és ezt csak azért hozom fel, hogy reá mutassak arra, hogy a választás eredménye az lett, hogy én mint néppárti jelölt 1173 szótöbbséggel lettem képviselővé megválasztva. Tehát tekintetbe véve a kormánypárt részéről elköltött összegeket és kifejtett szelid nyomást, az én egyéni jelentéktelenségemmel szemben fel kell tenni mindenkinek, hogy ott az izgatásnak igen nagynak kellett lenni. Egész nyugodtan állítom, hogy méltóztassék bárkinek, a kit érdekel, megnézni, én a szószék-paragrafus bírálatának előre is alávetem magamat. Az tény, hogy a katholikus papság mellettem volt. Mint említettem, azt hiszem, hogy a katholikus klérus ellen irányúi ez a dolog. De csak ellenünk, a néppárt ellen készült ez főleg azért, mert azt mondják, a néppárt antiszemita. Én a nosce te ipsum: »ismerd önmagadat« elvét mindig a legnehezebb dolognak tartottam. Isten látja lelkemet, nem merném magamról állítani, hogy antiszemita vagyok-e, vagy filoszemita. (Derültség.) De hogy nagyon nagy antiszemita nem lehetek, abban igazat fog nekem adni az, a ki meghallgatja a következőt, a mi szintén választásom napján történt. Estefelé, a választás napján, mikor már ténynyé vált, hogy a néppárt fog győzni, bementem tanyánkra. A választók megismertek és elkezdtek éljenezni. Egy pár hang azt mondta t Le a zsidókkal! Erre én hangom egész teljével, melyről még a Magyar Újság is elismeri, hogy elég terjedelmes, a következőt mondtam vagy 500 tanú előtt: » Barátaim, én majdnem minden községben, 85 közül 81-ben megjelentem, és a hol erről szó volt, azt mondtam, hogy a zsidó is olyan, mint mi vagyunk, van köztük tisztességes, van köztük hitvány ember. A ki azt akarja, hogy én legyek a képviselője, az ilyent ne mondjon, mert én kijelentem, hogyha ezt ismétlik, ebben a pillanatban megyek a választási elnökhöz és bejelentem visszalépésemet.« Hivatkozom vagy ezer emberre. Azt hiszem, ez nem valami nagy antiszemitizmus. Hogy pedig a néppártiak széretik-e a zsidókat vagy nem, azt hiszem, ez individuális tulajdonság. Rakovszky István: Szeretjük! Farkas József: De okossági szempontból is azt hiszem, hogy ez a Kanzel-paragrafus nem jó. Vegyük csak a dolgot úgy, a hogy van. A katholikus főpapság az okosságot idáig — úgy látszik, — a szelídségben kereste. Kérdés az, hogy mikor hitének egyik sarktételét, mondjuk a gyónószékét látja profanizálva, megmarad-e ezen magatartás mellett, és ismét nem kultúrharca előtt állunk-e ? Vagy olyan kívánatos, hogy az legyen? El lehet mondani annak ellenkezőjét, a mit a miniszterelnök úr mondott beköszöntőjében, a szabadelvű pártban, hogy ennek a harcznak kimenetelekor lesznek legyőzöttek, lesznek győzők, de a haza semmiesetre sem fog ebben nyerni. Mint említettem, Molnár János t. képviselőtársam jogi és egyházi szempontból annyit hozott fel az úgynevezett Kanzel paragrafus ellen, hogy én ezzel kimerítően foglalkozni nem tartom 15*