Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

450. országos ülés 1899. április 28>án, pénteken. 35 politikai harczok következtében elhullottakét, és folyton hullókét, a Várnán és Nyitrán, és az egész kigyúlt magyar hazán a vad üldözőknek vérrel írt neveit. És látva azt a pusztulást, a romlást, a hazapusztulást, mi, a népnek, a hazának ezredéven át volt vezetői, akkor sem szólhatnánk ? Az nem lehet; ha ezredéven át vezérei voltunk a hazának, nincs önöknek annyi befolyásuk, melylyel a szót, gondolatot agyunkba, vagy szivünkbe fojthatnák. Azok a gondolatok és érzések ki fognak a kebelből törni és meg fogna csendülni minden gyáva fül annak a menydörgésétől. Kevés az, a mit még mondani akarok. Ha van — a mint mindnyájan reménynyel hiszszük, hogy van, — jogérzet, igazi törvényérzet, ha van parányi Isten-, király- és hazaszeretet szivében, akkor azon lesz minden erejével a nemes miniszterelnök úr, hogy a paragrafusnak ezt a valláesértő, Isten, király, haza, jog, természet, és minden becsületesség ellen irányuló pontját elejtsék. Hogyha ezt megteszi, áldani fogja ennek a népnek hálája; hiszem is, hogy megteszi, hisz bizalmas körben a legközelebbi napokban azt beszélték, hogyha titkos szavazat lenne, a képviselők 80—90 százaléka ellene szavazna. Én hiszem és újra hivatkozom nemes szivére, honszeretetére, lelkére, ha van igaz hazaszeretet és édes anya iránti szeretet szivében, akkor édes anyaszentegyházát meg fogja menteni ezen tőrdöféstől. Ha nem teszi, akkor tovább is fogunk küzdeni, hogy a revizió diadalmaskodjék, hogy a sötét reakczió, az az álliberalizmus pusztuljon el ebből a hazából, és a keresztény konzerváczió győzzön és viruljon újra a hazában. Elnöki Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólani! (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Most pedig az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház ! Az ülést folytatjuk. Kérem, méltóztassanak helyöket elfoglalni (Zaj. Elnök csenget.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni, (Helyre! Helyre! kiáltások.) Plósz Sándor igazságügyminiszter t T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita során a javaslat ellen felhangzott felszólalások jobbára annak egyes részleteit támadják meg s e mellett arra a konklúzióra jutnak, hogy a javaslatot általánosságban elfogadják. Ugyanerre a konklúzióra jut Veszter Imre képviselő úr is, a ki a javaslatnak egy mélyebbre ható elvi intézkedését támadja meg, habár ő azt inkább csak részletnek tekinti. 0 tudniillik a kúria helyett a közigazgatási bíróságra kívánná a bíráskodást ruházni. Elvileg ugyanezt az álláspontot foglalja el Mohay Sándor képviselő úr is, azonban meggyőzően fejtette ki azokat az okokat, a melyek őt ezidő szerint ezen álláspontjának felNagyására indítják. (HaUjuk! Halljuk!) Én részemről azt hiszem, t. ház, hogy a választások érvénytelenségi okainak és pedig jobbára kriminalisztikus érvénytelenségi jellegű okainak megítélésére a kúria alkalmas fórum; alkalmasabb fórum, mint a közigazgatási bíróság. Továbbá abban a nézetben vagyok, hogy azon veszélyek, a melyeket a kúriára nézve felhoznak, 8 a melyek abból álinak elő, hogy a kúria a politikává! kontaktusba lép, fennforognak a közigazgatási bíróságra nézve is, sőt azt lehetne mondani, hogy talán erre nézve még fokozottabb mértékben. Megfontolandó mindenesetre az is, hogy ezen javaslat eljárási része a bűnvádi perrendtartás elvei alapján van felépítve ; ennek ax eljárásnak kezelésére mindenesetre alkalmasabb fórum a kúria, mint a közigazgatási bíróság; úgy, hogyha a közigazgatási bíróságra akarnánk áttérni, megfontolandó volna az is, hogy nem volna-e szükséges e javaslat eljárási részét megváltoztatni. Ezen okok, azt hiszem, már magukban véve elegendők azok mellett, a melyeket különösen Mohay Sándor képviselő úr is hangsúlyozott, hogy ezen, különben is csak óhajként előadott indítványt elfogadhatónak ne tekintsük. Csupán Madarász József képviselő úr nem fogadta el a javaslatot elvi szempontból; ő a ház szuverenitását, önrendelkezési jogát kívánja fentartani. Én tisztelettel meghajlom azon törekvés előtt, a mely a ház önrendelkezési jogát kívánja fenntartani. De azt hiszem, hogy a választások elbírálásának kérdésében az önrendelkezés csakis mint eszköz szerepelhet; a czél: a választások felett ítélkező bíróságnak függetlensége. Ebben az irányban pedig a háznak önrendelkezése nem vezetett a kivánt eredményre, Maga Madarász József képviselő úr is abban a nézetben van, hogy a biráló bizottságok fenn nem tarthatók; oda nyilatkozott, hogy akkor, ha ezek fentartása és a kúriai bíráskodás közt kellene választani, inkább az utóbbit választaná ; ő azonban vissza akar térni arra a régi gyakorlatra, mely szerint a ház nyilvános ülésében, a plenumban Ítélkezett a választások felett. Én, t. ház, eltekintve attól, hogy a plenumban való Ítélkezés nagyon is sok időt venne igénybe, a házat sok munkával terhelné meg, azt hiszem, hogy ez a bíráskodás függetlenségét nem óvná meg kellőleg, mert semmi garanczia sincs arra, hogy a ház üléseiben a pártpolitika kevésbbé birna befolyással a bíráskodásra, mint a feles-