Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-440

440. ORSZÁGOS ÜLÉS 1899. évi április hó 13-án, csütörtökön, Perczel Dezső, utóbb Dániel Gábor elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Felirat és kérvények bemutatása. — Költségvetés 1899-re. (Igazságügyi tárcza; honvédelmi tárcza; ezzel kapcsolatos jelentések.) — Igazságügyi miniszter benyújt egy törvényjavaslatot : az országgyűlési képviselő választások feletti bíráskodásról. — Napirend. (Ülések meghosszabbítása.) A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Hegedüs Sándor, Darányi Ignácz. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnöki T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző úr fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Perczel Béni, a javaslatok ellen felszólalókat Hock János jegyző úr jegyzi. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a tegnapi ülés jegyzőkönyve. Molnár Antal jegyző (olvassa az 1899. évi április hó 12-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha nincs, úgy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. T. ház! Bemutatom Gömör-Kishont vármegye közönségének feliratát: a szeszforgalmi adóról szóló 1898 ; XVI. törvényczikk módosítása iránt; Ördöghegye és Győrvár községek lakosaínak Farkas József, illetőleg Buzáth Ferencz képviselők által beadott kérvényeit: a politikai, gazdasági és erkölcsi bajok orvoslása tárgyában. Mindezek kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik most már a napirend szerint az igazságügyi tárcza 1899. évi költségvetésének (írom, 481) folytatólagos tárgyalása, és pedig ki van feljegyezve szólásra ? Hock János jegyzői Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. képviselőház! Nem fogok beszédet tartani, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mert a parlamenti helyzet azt nem engedi; csupán pár viszásságra kívánok rámutatni, a melyek sérelmet képeznek egyesekre, de károsan hatnak a közre is. Rámutatok azokra annál inkább, mert ha jól emlékszem, ama visszáságokat sem a t, miniszter úr, sem az előttem eddig felszólalt képviselőtársaim nem érintették. Az egyik vonatkozik az úgynevezett kisegítő bírákra, különösen a királyi táblánál és a kúriánál. Ez utóbbiak az utóbbi időben nagy mértékben alkalmaztatnak. Ezeknek azonban a sokszor éveken át tartó függő helyzetük kétségkívül reájuk nézve sem előnyös, de magára az ügyre, a bírói tekintélyre sem előnyös és a közönséget folytonosan izgatottságban tartja. Vagy van szükség ezekre a kisegítő bírákra, vagy nincs. Ha szükség van reájuk, azt hiszem, legjobb őket kinevezni; ha nincs szükség reájuk, legjobb visszabocsátani előbbi állásukra. Azt hiszem, a pénzügyi viszonyok ezt a kinevezést nem akadályozhatják, mert ha a pénzügyi viszonyok nem engedik a rendes fizetést, alkalmaztassanak azzal a fizetéssel, a melyet rnost mint kisegítő bírák élveznek. Ez az egyik, a mire a t. miniszter úr szíves figyelmét felhívni kívánom. A másik pedig a következő: Az 1893 : XVII. törvényczikk