Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-438

402 488. orseágos ülés 1899. április lO-én, hétffin szóba hozta azokat, és én akkor ott tőlem telhetőleg meg is adtam a választ. Mondhatom, igen sok gyakorlati dolgot említett fel és én már az intézkedést egyben-másban meg is tettem, például a mit egyetemünknél a beiratkozás és aláírások módjára nézve mondott, a mi magában véve nagyon alárendeltnek látszik, de mégis az időveszteség szempontjából igen fontos, (Úgy van! Ügy van!) és én azt hiszem, hogy bizonyos betűrendszerint való beiratkozást keresztül lehet vinni és erre az egyetemet figyelmessé teszem, mert saját tapasztalásomból tudom, hogy a beiratkozásnál és index aláírásánál mennyi időveszteség történik, ha bizonyos rend meg nem illapíttatik. Sokszor említik azt is, hogy tankönyveket nem irnak az egyetemi tanárok. Fölemlítette Komjáthy Béla képviselő úr is. Hát van tanár, a ki nem ir, de bocsánatot kérek, így általánosságban nem lehet ezt mondani. Például a bittudományi karon 3, a jog- és államtudományi karon 14, az orvosi karon, a bölcsészeti karon 24 tanár irt tankönyvet, vagy kézikönyvet. Van a ki nem irt, és az bizonyára törekedni is fog tankönyvet írni. De én nemcsak arra helyezem a súlyt, hogy minél több tankönyvet írjanak, hanem, hogy minél több jó tankönyvet írjanak. Ez pedig nem oly könnyű dolog, és némely egyetemi tanár annyira kritikus önmaga iránt, hogy épen ez tartja vissza attól, hogy ennek megírásába fogjon. Ismerek igen nagy tehetségű ilyen tanárokat. A t. képviselő úr azt is megjegyezte, hogy apad az orvostanhallgatók száma. Erre azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ez nemcsak Magyarországon van így, hanem másutt is, például a szomszéd Ausztriában. És itt ne méltóztassék messze keresni az okokat. A főok az, hogy az orvosi pálya általában egyeseknek nagyon jó, nagy többségének azonban nagyon rossz, mert csak a hírneves orvosokat keresik, a középszerűségeket pedig nem. A mi körorvosi és fizikális törvényszéki stb. hatósági orvosi állásaink pedig úgy vanuak szervezve, hogy nagy esábot ez a pálya nem nyújt. A t. képviselő úr felemlített valamit, a mi nekem egy kissé zokon esett, érzékenyen érintett, tudniillik a belényesi leányiskola ügyét, hogy nekünk nincs a magyar nemzeti politika iránt érzékünk, mert mi ott nem állítottunk fel leányiskolát, pedig kellett volna. Hiszen én mamagam mondtam, hogy összesen 25 felsőbb leányiskolának van és ezek között csak 14 van állami jellegű, s hogy helytelennek tartom, hogy ilyen kevés felső leányiskolánk van. Magam mondtam, hogy Magyarország jövője, a magyar nemzetnek egész aranykora függ attól, hogy mennyire vagyunk képesek a nőt hazafias irányban intelligenssé nevelni. (Elénk helyeslés.) Ezeket magam vallottam be, és ha ellenzéki képviselő volnék, nemcsak Belényest, de egész sorát hoznám fel azon helyeknek, a hol kellene leányiskola, de a hol nincs. (Derültség és tetseés.) En arra is kértem a t. házat, hogy bírálatuknál legyenek kegyesek tekintetbe venni a rendelkezésemre álló eszközök határát. (Úgy van! Úgy van !) Mócsy Antal képviselő' urnak beszédére egy nyilatkozatot feltétlenül kell tennem; sőt, már akkor rögtön fel kellett volna szólalnom. Óvást tett ő ugyanis az egyetem tételénél annak kathoiikus jellege tekintetében. Én ezt az óvást tudomásul veszem, de tudomásul kérem venni a következő kijelentésemet is. Ennek a tételnek a költségvetésbe való beillesztése nem prejudikál az egyetemi jogi alapok természetének, de viszont annak sem. hogy az J 848-iki törvény a vallásos közoktatásügyi miniszter hatósága alá rendelte az egyetemet; tehát én is a magam részéről fentartom e tekintetbea szokásos óvásomat. (Helyeslés.) Most tulajdonképen Komlóssy Ferencz t. képviselő beszédével kellene foglalkoznom, és szívesen tenném, ha több idő állana rendelkezésemre, de így kénytelen vagyok rövidre szabni megjegyzéseimet, mit annál inkább megtehetek, hiszen ő csak figyelmembe ajánlotta, hogy a tanárok társadalmi állását emeljük, fizetésöket rendezzük. Erre csak én azt mondhatom: »Vous préches au convertis« azaz: a megtértet akarja megtéríteni. Én már régen tudom, hogy ebben a tekintetben sokat kellene és sokat kell tenni, de itt ismét a rendelkezésemre álló eszközök korlátaira vagyok kénytelen hivatkozni. Mócsy Antal képviselő úr —- a mire én súlyt helyezek, azért térek rá vissza, — azt mondja, hogy a valláserkölcsi nevelés tekintetében hirdetek ugyan jó elveket, de nézzem meg H Néptanítók Lapját, a mely az én vezetésem alatt jelenik meg, hogy abban mit irnak. Erre megjegyzem, hogy a szerkesztést saját felelősségére viszi az illető szerkesztő úr és természetes, hogy én a czikkeket nem látom, tehát azért felelős nem lehetek, lehet, hogy egyik-másik esetben valami tévedés becsúszik; de viszont mutathatnék czikkekre, a melyek igenis a valláserkölcsi nevelés mellett határozott állást foglalnak. Juriss Sándor képviselő úr felhozott egy liptószentmártoni esetet, hogy egyik iskolaigazgató, félreértve a rendeletet, sorjába akarta valamelyik nemzeti ünnepen elvinni az ifjúságot minden egyes vallásfelekezetek istentiszteletére. Ez természetesen olyan félreértés, a melyre vonatkozólag én a mint erről a félreértésről tudomást szereztem, a szükséges intézkedéseket azonnal megtettem. Rakovszky István képviselő úr tette