Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-438

394 438. er«ágos llég 1899. áprili* 10-én, hétfőn. az iparművészeti iskolának, és az iparművészeti társaságnak működésére vezethető vissza, a miért eüen intézményeknek vezetői nézetem szerint a legnagyobb elismerést érdemlik. Művészeinket azonban arra kell igyekeznünk megnyerni, hogy ne csak odavetett eszmék morzsáival, de komoly és beható munkával igyekezzenek az iparművészet szolgálatába állani. Az aktuális művészi kérdések sorában én harmadik helyre helyezem a művészképzésnek kérdését, mert erre nézve teljesen csatlakozom a miniszter úr felfogásához, és nem osztozhatom Hock János képviselő úr nézetében, tudniillik én nem gyökeres új alakításnak a szükségét látom, hanem inkább annak, hogy meglévő művészetünket czélszertíen fejleszszük tovább. Az a programm, melyet a t. miniszter úr az 1897. költségvetés indokolásakor a művészképzésre nézve adott, és a melyben az akadémiai képzésnél bizonyos mértékig a tehetségek szabad fejlődéséről és a szabad versenyről is gondoskodva volt, ez a programm teljesen alkalmas arra, hogy talán némi módosítással a képzőművészeti képzés továbbfejlesztésének alapjául szolgáljon. Én nem tartanám helyesnek, ha minden instituczió felforgatásával például a franczia példát követnénk, és nem tartanám helyesnek azt, ha bármely művészeti iránynak egyoldalú kizárólagos utánzásával rendeznők be a mi művészképző intézményeinket. Nem is áll az, mintha a mi művészképzésünk rendelkezésére álló intézetek, mint az országos mintarajziskola és a mesteriskola épen és kizárólagosan a német példa utánzatai volnának. Az sem áll, mintha a kormány tervszerűen és konzequenter a német példa utánzására buzdította volna művészeinket. A művészeti stipendiumok kiosztása tekintetében igen gyakran követték azt az eljárást, hogy fiatal művészeket küldöttek, a nélkül, hogy a hely, a melyen tanulmányaikat folytassák, megjelölve lett volna. Tény azonban, hogy az utóbbi évtizedekben a fiatalabb mtívésznövendékek főképen a müncheni akadémiákat keresték fel. Ennek oka az ottani akadémiának nagyfokú virágzása és tekintélye mellett főképen München közelségében is keresendő, és — valljuk be őszintén, — abban is, hogy mtívésznövendékeink sok esetben nem birták a franczia nyelvet annyira, hogy Parisba mehettek volna, a művészi stipendiumot pedig egy nyelvnek a bírásához kötni bajos volna De különben sem áll az, mintha a müncheni művészet az úgynevezett elavult német akadémiai iránynyal azonosítható volna. Hiszen tudvalevőleg München ma erős vára a művészeti herezisnek, és az ottani secesszionisták sokkal közelebb állnak például a franczia, angol, vagy skót iskolákhoz, mint a régi német akadémikus irányhoz. Egyébiránt én örömmel üdvözlöm, ha a t. kultuszminiszter úr mentől gyakrabban lesz abban a helyzetben, hogy fiatal művészeket Parisba küldjön ki, és csodálattal vagyok eltelve a franczia művészet újabb alkotásai iránt: de a kizárólagosságot semmi irányban sem helyeslem. Hiszen legalábbis annyi jogosultsággal, a mennyi jogosultsággal a mtívésznövendékeket Parisba küldhetjük, ajánlhatnám például Rómát a miniszter úr figyelmébe, a hol már némi kezdeményezések is vannak a magyar művészek tanulmányainak elősegítésére nézve, és a melyre nézve tagadhatatlan, hogy azt a tanulmányt, a mit Róma nyújhat a művészetnek, sehol a világon fel nem találhatják. Felfogásom szerint azonban leghelyesebb az, ha kifejlett, megerősödött művésztehetségeket, amennyiben az állam gyámolítása mellett akarják a külföldi tanulmányaikat folytatni, a hely megválasztása tekintetében egyáltalában meg nem kötjük. Mert a hely megválaszása nézetem szerint összefügg az illető művész irányával, a melyet követni akar, és erre nézve én mentől több szabadságot, és mentől kevesebb gyámkodást tartok szükségesnek. Ezek voltak azok, melyeket a képzőművészetre vonatkozólag előadni akartam, hogy ezen észrevételeimmel a kérdést egy másik oldaláról is megvilágítsam. Magát a tételt természetesen elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Hock János jegyző: Pichler Győző! Pichler GyŐZŐ: T. képviselőház! Egész röviden bátorkodom a t. ház figyelmét igénybe venni annál inkább, mert ha hosszasan szándékoztam volna is szólni, a mai ülés folyamán.'elhangzott beszédek engem megnyugtatnak, másrészt oly tárgyakat ölelnek fel, a melyeket mindenesetre kevesebb tehetséggel és tudással, de legalább ugyanannyi lelkesedéssel én is szóvá akartam tenni, értem azt, mit az igen tisztelt előttem szólott képviselőtársam és az igen tisztelt miniszter úr az általános vita befejezte után mondott beszédében a művészetre nézve hangoztatott. Tekintve, hogy e téren még hiányzik az az egyéni tapasztalatom és tanulmányom, a mely egy nagyszabású vitának anyagát képezheti, avagy pedig a vitában való részvételre jogosít, engedje meg a t. ház, hogy elsősorban is a legodaadóbb köszönetemet fejezzem ki a magam részéről is Berzeviczy Albert képviselő úrnak azon igazán fényes beszédeért, melyet itt a művészetekről mondott el azzal a tárgyilagossággal, a mely minden személyeskedést elkerülve, a tőle megszokott módon tisztán magasabb szempontokból bírálja meg a kérdéseket. Igazán elismerésemet fejezem ki az igen tisztelt közoktatásügyi miniszter úrnak, a ki védelembe vette a támadások