Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-425
34 425. országos ttlés 1899, m&rczins 14-án, kedden. kozhatíak, egységesen és együttesen még nem nyilatkozhattak. Történt márczius elsején, t. képviselőház, hogy egy miniszterelnök olyan politikai progranimot fejtett ki, mely minden lényeges alkotó elemében egyezik azon politikai elvekkel és irányokkal, melyek mellett úgy csekély magam, mint azok, kik velem együtt a nemzeti pártot alkották, ellenzéki állásukban küzdöttek, és melyeket mindenkor érvényesíteni iparkodtak. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Történt ez bizonyos előzmények után, a melyekre vissza kell térnem, mert ezek az előzmények a helyzetnek kiegészítő részéül szolgálnak. Ha í 892-ben és 1896-ban a választások alkalmából az akkori nemzeti párt részéről kiadott programmnyilatkozatokat figyelmesen elolvassuk és szemügyre yeszszük, g ha azokból azt, a mi a pillanatnyi aktuális helyzetre vonatkozott kihámozzuk, és azt, a mi maradandó politikai hitvallásnak jellegével bir, külön állítjuk, akkor meg fogjuk találni a teljes kongruencziát ezen politika között, — tudnillik azon politika között, mely e hitvallásokban foglaltatik, — és ama politika között, mely előáll azokból az előzményekből, melyekre czéloztam és a jeíenlgi igen tisztelt miniszterelnök úrnak programmbeszédjéből. Mi volt a lényege a mi politikai törekvéseinknek ? A lényege közjogi téren az volt, hogy az 1867-iki kiegyezés minden félremagyarázás, minden gyengítés nélkül, a maga eredeti, helyes értelmében fentartassék és alkalmaztassák ; a belügyi politikában pedig az, hogy a jogállam minden intézményében kiépíttessék és az a kormányzati szellemben is érvényesüljön. (Úgy van! Úgy van! a középen.) E mellett a magyar társadalom megerősödésére szolgált a mi kouezepeziónkban egy kultúrpolitika és egy közgazdasági politika, a mely a magyar társadalmat ezen állami feladatoknak állandó teljesítésére képesítse, a nemzeti gondoktól áthatva legyen, s különösen a közgazdasági politikában minden egyoldalúságnak kikerülésével, a közgazdaság minden ágának fontosságát egyaránt mérlegelvén, mégis a magyar földmívelésnek, mint a statisztika és a történelmi fejlődés szerint az ország produktív tevékenysége kátgerinczének, az őt megillető helyet juttassa, az állam gondozásában épúgy, mint a társadalmi tevékenység ösztönzésében. (Helyeslés és tetszés a középen.) T. ház! Ezen a téren már a jelenlegi kormánynak megalakulása előtt, a megelőző kormány alatt találkozunk két mozzanattal, mely álláspontjaink között bizonyos válaszfalat ledöntött, vagy megingatott. Az első mozzanat az, hogy a közjogi téren formulázott követelményeinknek leglényegesebbe az, a mely, hogy úgy mondjam, alkalmas volt arra, hogy konkrét programmpontúl, a pártélet fejlődésének egyik konstitutív eleméül szolgáljon: a magyar katonai oktatásnak létesítése a t. honvédelmi miniszter úrnak igen érdemes kezdeményezése folytán létrejött, olyan alakban, a melyet mi már akkor elfogadhatónak, és ezen a téren támasztott igényeinkkel szemben kielégítőnek nyilvánítottunk. (Úgy van! Úgy van! a középen.) A másik mozzanat pedig a közgazdasági téren az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrnak a földmíveíésnek érdekeit mind melegebben felkaroló és jobban kidomborító közgazdasági politikája volt, (Úgy van ! a középen.) Ezek után az előzmények után, a melyek már igen lényeges közeledést készítettek elő a szabadelvű pártnak politikája és a mi politikánk közt, a mi kifogásunk, ellenzéki állásunknak fentartása leginkább azon alapúit, hogy nem voltunk teljesen áthatva attól, hogy az akkori kormányzat a jogállam elveit, különösen a közigazgatásnak magas pártatlanságát minden állampolgárral szemben abban a szellemben és abban a tökélyben érvényesíti, melyben mi azt kívántuk és követeltük; ennek folytán a belügyi reformok terén sem lehettünk bizalommai azon alkotások iránt, melyeket a megelőző kormánytól vártunk. 8 ekkor történt, t képviselőház, hogy a magasra felkorbácsolt hullámok közé és egy olyan harcznak krízisébe, mely harcznak sem előzményeivel, sem befolyásával ez idő szerint foglalkozni csélszerünek nem látom, belenyúlt egy férfiú, a ki politikai életének s:ámos előzményeinél fogva is már személyes bizalmat keltett bennünk, és a ki ezen harcznak lecsendesítése körül kifejtett tevékenységében is bizonyítékát adta annak, hogy a 67-iki kiegyezés valódi tartalmának és hamisítatlan szellemének fentartása az ő szájában ugyanazt jelenti, a mit a mi szánkban, és a mit a mi elménkben. (Hély,slé$ a középen.) És ezen előzmények után mondotta el az igen tisztelt férfiú, mint miniszterelnök, azt a programmbeszédet, a melynek egyik Sarkalatos tétele az 1867-iki kiegyezésnek hamisítatlan, a maga eredeti gondolata szerint való fentartása, tehát a nemzet által elvállalt minden kötelezettségnek loyális teljesítése,, de a nemzet minden jogának e részbeni érvényesítése is, (Úgy van! Ügy van! a középen.) másfelől az állami kormányzatban a reformok létesítésében a magyar állami egységnek biztosítása, a magyar nemzeti államnak kiépítése a jog, a törvény, az igazságnak alapján, és egy közgazdasági politika, mely teljes egyetértésben azzal, a mit mi mindig hangsúlyoztunk, menten minden egyoldalúságtól, a föidmívelési érdekeknek, különösen a