Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-436

436. országos fllés 1899. április 7-én, pénteken. 3^5 ezedik fizetési osztályban, 556 van a tizedik fizetési osztályban és a mennyire a pénzügyi helyzet megengedi, iparkodni fogunk, hogy a törvénynek végrehajtása által, ha nem is egészen, de legalább aránylagosan segítsünk ezen, különösen az a 144 segédtanító, a ki 500 forinttal van alkalmazva, állandó, hogy úgy mondjam, panasza a tanügyi köröknek, hozzáteszem, hogy méltán, mert hiszen"ma elemi iskolai tanítóknak is, előbb soroltam fel, 600—700 forintnyi a díjazása, míg ezek a segédtanítók 500 forintos díjazásban részestílnek. T. képviselőház! Még csak igen rövid ideig veszem igénybe figyelmüket. (Halljuk! Halljuk!) A kisdedóvás terén sajnálatomra csak 16.000 forintom van óvódákra. 1898-ban harminczat állítottam fel; ebben az évben körülbelül buszonötöt fogok felállítani. (Mozgás a szélső baloldalon) 14 00 állami iskolával szemben csak 260 állami óvoda áll, pedig a kettőnek együttes működése biztosítaná a sikert. A hol állami népiskola van, ott egyúttal óvodát kellene felállítani. A községeket, t. ház, hiába szorítom, mert a községekkel nem birok czélt érni, mert sok község úgy túl van terhelve, hogy nem lehet velők szemben azzal az erélylyel föllépni. (Helyeslés jdbbfélől. Mozgás a szélső baloldalon.) Szép a törvény, de nem tudom végrehajtani. Azonban mégis, t. ház, a községek közül is tavaly 26 állított fel községi jellegű óvodát. De, t. ház, a társadalom nem tesz nagyon sokat, sőt ne vegyék rossz néven, azok a társadalmi egyesületek, körök is, egyik a másik után jön hozzám és kéri, hogy az állam vegye át az általuk alapított menedékházakat és óvodákat. Hát hogy az állam azután mennyit lesz képes és meddig lesz képes mindazokat az igényeket kielégíteni, annak kulcsa a pénzügyi helyzetben rejlik. (Mozgás a bál- és széüő baloldalon.) T. képviselőház! Még csak a művészeti politikáról kívánok néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) A múlt évben bővebben kifejtettem, tehát erről nem akarok most tüzetesebben szólni, CBakazt akarnám jelezni, hogy én itt lehetőleg a bajok gyökeréhez iparkodom nyúlni. Én a mostani és a jövő társadalom művészeti érzékének és ismereteinek fejlesztésére törekszem. T. ház! Csak ezen a széles rétegen fejlődhetik a nagy magyar művészet. Van egy közmondás, hogy nagy hal csak nagy vízben fejlődhetik. Nézetem szerint az igazi magyar művészet melegágya csak a művészetért lelkesedni és tenni tudó társadalomban lehetséges. (Ügy van! Úgy van!) Hogyha a művészet folytonosan csak az államra támaszkodik; a míg a művészet csak olyan felesleges fényűzési ezikként szerepel; a meddig a művészet nem lesz az életnek éltető eleme, szükséglete, (Úgy van! Ügy van!) addig itt hiába ábrándozunk művészi életről. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) addig itt művészeti élet nem lesz. (Élénk helyeslés.) T. ház! Kétirányú akcziót indítottam meg. (Halljuk! Halljuk!) Először is a jelen társadalmat különösen a vidékit, a kulturális deczentralizácziót czélzó elvemhez híven minden rendelkezésre álló eszközzel felrázzuk. (Helyeslés.) Felrázzuk arra, hogy a művészet iránt érdeklődjék, hogy a művészeti érzéket lehetőleg ápolja. Erre vannak eszközök. Ilyen: a vidéki művelődési góczpontokon művészeti központokat teremteni ; egyesületek, kiállítások rendezése, vonzó felolvasások; mindezek oly dolgok, a melyek ezt a czélt előmozdítják. És én itt készséggel ismerem el a gróf Andrássy Gyula és Hock János vezetése alatt álló »Nemzeti Szalon«-nak hasznos működését is, és különösen azt az agitáeziót, a melyet ezen a téren és ez irányban kifejtett. Hasonló elismeréssel adózom a képzőművészeti társulat iránt is. A másik eszköz: képtárakat, iparművészeti, ethnografiai gyűjteményeket állítani fel a vidéken. A jövő társadalmát pedig az iskolákban kell előkészíteni Ennek ereményeire én, t. ház, nagyon sokat alapítok. Addig is, a míg e téren eredményt látunk, szükséges oly intézkedéseket is tenni, hogy jó egy magyar műtörténelem írassék. Ezen irányban is megtettem az intézkedéseket, és sikerűit egyikét legelső eszthétikusunknak megnyerni arra, hogy egy ilyen mtítörténelmi vállalatot vezessen, a melyet aztán Magyarországon terjesztenénk, mert eddig jó magyar műtörténelem nincsen. Azután a galiériák kincseit megismertetni különböző reprodukcziók útján. Szóval, sok mód és eszköz van még itt, a melyekhez'nyúinunk kell, de a fődolog az, hogy igenis iparkodjunk az iskolák útján érzéket ébreszteni s egy jövő társadalmat alkotni, a melyre aztán alapítani lehessen egy magyar művészetnek fellendülését. Meg vagyok győződve, hogy a magyar emberben annyi művészi erő és genie van, hogy a kellő társadalmi talaj megvan, akkor ezen kellő társadalmi talajban a művészet felvirágozhatik. Gróf Andrássy Tivadar a tavalyi budgettárgyalás alkalmával felhozta az iparművészeti múzeum és iskola kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Ez is olyan dolog, a melyre nagyon szeretném a képviselő urak különös figyelmét felhívni, mert hiszen a modern művészi iparra gyakorlandó befolyásról van szó, arról, hogy a modern művészi ipart létesíteni tudjuk Magyarországon. Nagy súlyt helyeznék én arra, hogy ebben az iparművészeti múzeumban ne csak ennek tudományos czélja domborodjék ki, a mire igen nagy súlyt helyezek, hanem hogy egyúttal gyakorlati hordereje is minél intenzivebbé váljék. Az ipar-