Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

425. ORSZÁGOS ÜLÉS 1899. évi márczius hó 14-án, kedden, Perczel Dezső elnöklete alatt Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Enyedy Lukács szabadságolása. — Képviselőház számadása 1898. év II. felében, — Költségvetés 1899-re, általános tárgyalás. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Hegedüs Sándor, Darányi Ignác*, b. Fejérváry Géza, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző ár fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Dedovics György, azellenök felszólalni kívánókat Rakovszky István jegyző űr fogja jegyezni. Fel fog olvastatni a tegnapi ülés jegyzőkönyve. Molnár Antal jegyző (olvassa az 1899. évi márczius hó 13-án tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyvre nézve? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Jelentem, a t. háznak, hogy Enyedy Lakács képviselő úr egészségi okokból négy heti szabadságot kér. A ház a kért szabadságot megadja. Előterjesztem továbbá a képviselőház pénztárának 1898/ évi Julius hó 1-től deczember hó 31-ig terjedő időre vonatkozó számadását. Megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik a számvizsgáló bizottságnak. Következik a napirend, még pedig az Í899. évi állami költségvetés (írom. 474) általános tárgyalásának folytatása. Rakovszky István jegyző: Páder Rezső"! Páder Rezső: T. ház! Igen sajátságos helyzet az, melyben a képviselőnek most kötelességét teljesítenie kell. Rendkívüli és ádáznak nevezett harczok folytak itt hónapokon keresztül, és valljuk be igazán, valóságos meseszerűseggel végződtek. Mert, mikor legjobban dalt a vihar, mikor a hareztér már-már vértői kezdett pirosaim, akkor egyszerre feláll valaki és azt mondja, kössünk békét, és rámutat a vihar leesendesítésének leghathatósabb módjára, arra. hogy Bánffy köszönjön le. Es ime, egyszerre megbűvölve állnak az emberek, a beteg elismeri, hogy neki egészségre vau szüksége, és a mit az ellenzék hónapokon keresztül torka szakadtából kiáltott, tudniillik azt, hogy báró Bánffy Dezső mondjon le, az most egyedüli orvosságnak ismertetik fel. (Tetszés a bahldal hátsó padjain.) T. ház! így keletkezett egy béke, köttetett egy kompromisszum, és teremtetett meg egy állapot, melyben az ember — őszintén kimondom, — nem ismeri ki magát; nem tudja, beszéljen-e, nem-e, beszéde által nem fog-e a megkötött békének egyik másik titokteljes pontjába beleütközni. (Ellenmondás jobbfelöL) Mert, t. ház, valljuk be őszintén, hogy a mostani helyzet teíe van misztifikáezióval, — bocsánatot kérek

? enyhébben fejezem ki magamat, — tele van misztériumokkal. -A*