Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-436

480. országos ülés 1899, április 7-én, pénteken. 317 mányzás művészete, abban tudniillik, hogy úgy létesíttessenek az intézmények, hogy egyik a másiknak mintegy előfeltételül szolgáljon. T. ház! Ezek körülbelül azok, a melyeket általánosságban kötelességem volt a t. ház, előtt felfejteni. És most, mielőtt tanügyi politikám részleteire térnék át, a t. ház, engedelmével tárczám valláspolitikái részének egyes kérdéseiről kiváuok néhány szót szólani. (Halljuk! Bálijuk!) T. ház! Ha az állam és az egyházak közti viszony, a felekezetközi béke, a katholikus autonómia és katholikus kongnia ügyét csak általánosságban kívánnám érinteni, — a mint nem is volna helyén itt részletesen foglalkoznom velük, — akkor csak azt ismételhetném, a mit ezekről az igen tisztelt miniszterelnök úr olyan pregnánsan és szabatosan a t. ház elé terjesztett. Ahhoz csak annyit teszek hozzá, hogy a katholikus autonómia és katholikus kongrua a maguk illetékes fórumai előtt tárgyalás anyagát képezvén, a kormány hivatalos feladata akkor fog az autonómia kérdésében előállani, mikor majd ezek a munkák be lesznek fejezve. A katholikus kongrua ügyében pedig csak egy körülményre vagyok bátor, a t. ház figyelmét felhívni, a legújabb felségelhatározásra, mely a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. törvényczikk előnyeit a bevallások tekintetében kiterjesztette a katholikus lelkészek kongruájára is. És szólnom kell e pontnál a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 ; XIV. törvényczikk 10. §-ának végrehajtásáról is, mert ez széles köröket érint, és e tekintetben határozott nyilatkozatot tenni szükséges. (Halljuk ! Halljuk!) A hivatkozott törvény 10. §-a azt rendeli, hogy a lelkészi jövedelem kiegészítése az állami költségvetésben e czélra felvett javadalmazás terhére kilenez év alatt történjék, és pedig az első három év alatt fokozatosan a 2 §-ban említett összes lelkészek jövedelmének 1200, — 4. §. — illetve 600 koronára — 5. §. — a további hat év alatt fokozatosan 1600, illetve 800 koronára. T. ház! Én akkor, midőn ezen törvényjavaslatot itt a házban tárgyaltuk, többször hangsúlyoztam, a pénzügyi bizottságban is kimondottam, hogy, ha pénzügyi helyzet megengedi, időben is összegben is hamarább akarjuk a törvényt végrehajtani, azaz nem akarjuk bevárni a három, illetőleg hat évet, (Helyeslés.) s azt sem, hogy az illető összeg fokozatosan állapíttassák meg, hanem mihelyt a pénzügyi helyzet megengedi, a kormány, igen természetesen, kötelességének tartja azt rövidebb idő alatt is végrehajtani. (Helyeslés.) Ezt kifejtettem és kifejeztem már a pénzügyi bizottságban, kifejeztem a törvényjavaslat akkori tárgyalása alkalmával, és most csak ismétel hetem. T. ház! A jelen budgetbe felvettem 500.000 forintot az akatholikus lelkészek, 250.000 forintot a katholikus lelkészek és azon lelkészek jövedelmeinek a kiegészítésére, a kik már eddig is 800 forintig kapták kiegészített jövedelmüket. Tehát összesen 750.000 forint van felvéve a költségvetésbe. A mikor így összeállítottam a bndgetet, hogy 500.000 forintot vettem az akatholikus lelkészek jövedelmeinek kiegészítésére, ezt abban a feltevésben tettem, hogy már talán ebben az esztendőben 600.000 forinttal meg is kezdhetem a kiegészítést. De méltóztatik tudni, hogy a kimutatásokat, hol a felszámítandó jövedelem és levonandó kialások taxatíve fel vannak sorolva, meghozott törvény értelmében most kell még összeállítani; a szükségletet tehát ma még biztosan meghatározni nem tudjuk. Ennélfogva, mikor majd a szükségletet meg tudom határozni, akkor fogom csak látni azt, hogy milyen összeggel kezdhetem a kiegészítést. Én természetesen azon leszek, hogy már az idén 600 forintnyi összeggel, vagy legalább is azt nagyon megközelítő összeggel kezdhessem. Meg vag\ok győződve, — minthogy ezt előre egészen fíxirozni nem lehetett, — ha itt tálkiadás lesz, a t. ház e tekintetben a fölmentvényt nekem meg fogja adni, mert hiszen jobb czélra a pénzt talán nem is lehetne fordítanunk. (Helyeslés a ház minden oldalán.) T. képviselőház! Ezek után áttérek tmügyi politikám fejtegetésére. Lehető tömörséggel iparkodom minden olyan kérdést, a mely kérdések iránt nemcsak a t. képviselőház, hanem az ország közvéleménye és tanügyi körei is érdeklődnek, felkarolni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Először is a felsőoktatásról kivánok szólani. Kifejtettem már itt a házban többször, és elvem most is az, hogy a felsőbb oktatásnak organikus törvénynyel való szabályozását tartom elkerülhetetlenül szükségesnek. Megmondtam már akkor, a mikor először igen bőven fejtegettem a kérdést, hogy határidőt arra, hogy mikor nyújtsunk be törvényjavaslatot e tárgyban, nem fogadhatok el, mert oly nehéz, bonyolult és szövevényes a kérdés, hogy terminussal nem köthetném meg magamat az egész felsőbb oktatásnak törvénynyel való szabályozására nézve. De annyit mondhatok, hogy az előmunkálatok már a legserényebben folynak. Először is azt tettem, hogy az összes fennálló, szétszórt rendeleteket összegyűjtöttem, hogy magára a magyar történelmi anyagra építhessünk. Ezt a törvényjavaslatot, — nem akarom most ezt bővebben fejtegetni, hiszen már sokszor kifejtettem — elkerülhetetlenül szükségesnek tartom a tanítás, a tanárok pragmatikája és minden ezzel kapcsolatos kérdés szempontjából. De, t.