Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-424

424. oratigos illés 18ft9. mároztus 13-án, hétfőn. 't hogy alkotásainkat, mely a nemzet nagyságára vezetne megsemmisítse. Mindezeken a dolgokon segítem lehetne, tudnók mi a magyar fajt megerősíteni, sőt az óriási terheket is nyugodtan lehetne viselni, mert sokan inkább lemondanánk talán szükségleteink egyrészének kielégítéséről is, ha tudnók, hogy e hazát nagygyátehetjük, jövőjét biztosíthatjuk. De mindezt nem tehetjük, mert a 67-es alap ellentétben áll a saját igazi érdekeink kielégítésével. És mert a kormány, mely ezen az alapon áll, nemcsak nem szegül ellen a nemzetgyengítő törekvéseknek, hanem még azokat támogatja is, s azért ilyen irányt pártolni nem tudok, és nem akarok, ugyanazért a költségvetést sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon). Elnök: T. ház! Miután már az idő előre haladt, de különben U még egy interpelíáezió van bejelentve, javaslom a t. háznak, hogy a költségvetés tárgyalását most szakítsuk meg és a holnapi ülésre vigyük át. A holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülésnek napirendjére tűzetnék ki a folyó évi költségvetés általános tárgyalásának folytatása, valamint esetleg a részletes tárgyalás megkezdése a kisebb tárezák költségvetésével és az ezekkel kapcsolatos jelentésekkel. (Helyeslés.) Ha ezt a ház elfogadja, határozatképen kimondom. Most áttérhetünk Major Ferencz képviselő úr interpelláeziójára. Major Ferencz: T. ház! Az a meglepő hír, a melyről a napokban a bécsi lapok útján tudomást vettünk, értésünkre adja, hogy diplomáeziánk messze keleten, Khinában földterületet óhajt bérbevenni, hogy ezáltal a külkereskedelmünket expanzív irányban fejlessze. Bár félhivatalosan ez a hír megczáfoltátott, mindennek daezára valószínűsége még mindig tartja magát. Szolgálatot vélek teljesíteni a közérdeklődésnek, midőn ezen fontos ügy érdekében pozitiv választ akarok mintegy kierőszakolni interpellácziómmal. T. ház! Az a lázas mozgalom, mely az iparpiaezok teremtésében és hódításában az öszszes nagyhatalmasságokat izgatottságban tartja, mintegy előre veti árnyékát a jövő munkájára mert tagadhatlan, hogy a jövő századot egészen az ipar terén vívott harcz és a tengerentúli verseny fogja lefoglalni. Ma, t. ház, a meglepetések korszakát éljük. Ha csak egy évre tekintünk is vissza, látjuk, hogy egy hatalmasság, a mely első volt a tengerentúli verseny megteremtésében, már most letűnt a gyarmatbirtokosok sorából és helyét elfoglalja versenytársa, Amerika. Ha valaki azt hiszi, hogy az a harcz, a mely a múlt évben Spanyolország és az északamerikai egyesült államok közt folyt, tisztán kettőjük harcza volt, az nagyon téved. A mint a múltévben mondott egyik beszédemben kiKÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXI. KÖTET. fejeztem azon meggyőződésemet, hogy az a harcz Európa és Amerika hareza volt, úgy most azt hiszem, hogy ezen feltevésemnek bizonyítékát már megtaláljuk a jelen helyzetben, a mikor az Egyesült-Államok azon poziczióban, a melyet eddig egyedül az európai nagyhatalmasságok foglaltak el, saját maguknak is helyt követelnek, A meglepetések ezzel nem értek véget. Azon háború után, a mely Japán és Khina közt*folyt, egy új, távol keleti kérdés következett be, a melyet csak siettetett azon agresziv politika, a melyet Németország Khinában folytatott. E politikának már követője van, és pedig a hármas szövetségnek másik tagjában, mert Olaszország is részt követel magának messze a Keleten. Misem természetesebb, sőt az eseményeknek konzequencziája az, hogy a mi monarchiánk is ki akarja venni a maga részét. Nem szándékozom és ezélszerütlen is volna bírálni azt, vájjon ez a politika helyes-e, vagy helytelen, mert nem ismerjük még azon költségeket és befektetéseket, a melyeket ezei irányzat maga után vonna, sem azon előnyöket, melyek ebből reánk hárulnának. Az azonban tény, hogy monarchiánknak a tartózkodó helyzetből ki kell lépni és a tengerentúli versenyben agresziv politikát kell követni. Ez nekem meggyőződésem, tekintettel ama nagy harezra, a melyben épen a piaezok megszerzése viszi a főszerepet, és a mely az ipar fejlesztésére és a fejlett ipar elhelyezésére irányúi. Márpedig ezen jelzett közgazdasági harczból, mely a tengerentúli versenyben nyilvánul magunkat ki nem vonhatjuk, mert ez egy lenne a közgazdasági csőd kimondásával. Legyen szabad azonban most eltekintenem a messze keleti dolgok bírálatától és szabad legyen röviden foglalkoznom azon körülményekkel, a melyek bennünket közvetlenül érdekelnek, értve a Balkán államokat és Törökországot. Azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy az a mi érdekszféránkba esik, és hogy AusztriaMagyarországnak mindent el kellett volna követni, hogy ezt a befolyást közgazdasági téren és iparpiaczi szempontból magának biztosíthassa és megvédhesse. És mi történt? Azon diadallal szemben, melyet a mi diplomacziánk aratott azáltal, hogy a bizalmatlanságot eloszlatta, a mely Oroszország és Ausztria-Magyarország közt volt, lehetővé vált, hogy azt a helyes előrelátó politikát, melyet nagyemlékű Andrássy Gyula vallott, megvalósíthatta épen azáltal, hogy Oroszországgal megegyezésre tudott jönni aziránt, hogy a Balkán államok független fejlődését mindkettőjüknek garantirozni kell,anélkül, hogy az érdekszférákat megvonnák. Hogy diplomacziánknak ezen nagy vívmánya esélyeknek és veszélynek ne legyen kitéve, nem szabad figyelmen kivül hagyni azon dolgokat, melyek a közel múltban Törökországban 4