Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-435
485. országos ülés 1899. Április 6-án, csütörtökön. 289 Bocsánatot kérek, ez talán miránk, a magyar iparososztályra épen nem áll, mert hiszen tudjuk, hogy a legnagyobb szocziális mozgalmak épen a mezegazdasági munkások között ütötték fel fejüket. Azt is tudja továbbá mindenki, a ki ismeri a magyar iparos-osztályt, hogy a magyar iparososztály mindig konzervatív volt és nem azonos a németországi iparos-osztálylyal; a magyar iparos-osztálynak konszervativ szellemével és lángoló hazaszeretetével sohasem volt hajlama a szocziálizmusra. Egy másik megjegyzésére is vagyok bátor ezennel válaszolni és ez az, a mikor azt mondja, miután hazánk agrikulturális ország és mindig az is kell, hogy maradjon, épen természetes fekvésénél fogva stb. T. ház! Sajnálom, hogy én, a ki magamat szintén azok közé sorolom teljes mérvben, a kik az agrártörekvéseket istápolják, épen az agrártörekvések szempontjából egészen ellenkező álláspontra helyezkedem, mint igen tisztelt képviselőtársam. Épen az a sajnos dolog 1 , hogy mi agrárállam vagyunk és a legveszedelmesebb jövendölés az. hogy nekünk annak is kell maradnunk. T. ház! Már többször adtam kifejezést annak, hogy a mezőgazdaság virágzását önkéntelenül előtérbe tolják az ipar és kereskedelem fejlődése és határozottan ki merem mondani, hogy az ipar és kereskedelem fejlesztése úgyszólván első óhaja kell, hogy legyen minden agráriusnak. Nézetem szerint csak látszólagos az ellentét az agrár érdekek és az ipar és kereskedelem érdeke között, mert minden téren és vonalon az ipar és kereskedelem csak támogatja az agrár érdekeket. Ma már nincsen létjogosultsága azon elfogult agrár felfogásnak, a midőn az utolsó gunyhóban, a legszegényebb lakásban is oly ipartermények követelnek befogadtatást és polgárjogot, a melyeket évtizedekkel ezelőtt csak palotákban láttunk. Azt hiszem, hogy ezen általam felhozottak eléggé megezáfolják azt, a mit igen tisztelt képviselőtársam itt, mint nem helyesen felfogott agrár érdeket, előtérbe tolt. Mert az én meggyőződésem az, hogyha mi az ipartól és kereskedelemtől mintegy elvonjuk a támogatást, azzal az éltető levegőt zárjuk el a mezőgazdaságtól és pezsgő vérkeringését csapoljuk le, ólomlábakat adva a közgazdaságnak, a melylyel nem leszünk képesek versenyt futni az ipar és kereskedelem terén nagy haladást mutató külföldi államokkal. Épen azokat az előnyöket, a melyeket nekünk földrajzi fekvésünk, gabonatermelésre alkalmas földminőségünk ad, kell kiaknázni, még pedig oly irányban, hogy azt a felesleget,' a melyet mi ma képesek vagyunk felmutatni és külföldre szállítani, azt itthon fogyaszszuk el. És ha ez bekövetkezik, ha nem adózunk jövedelmünk legnagyobb részével a külföld iparának és az KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXI. KÖTET. állam minden terményeinek kincsét nem dobjuk oda külföldi gyártermény éknek, hanem azon leszünk, hogy Magyarország túlprodukezióját Magyarországfejlődő ipara és kereskedelme fogyaszszael és emészsze fel, akkor fog csak igazi felvirágzásnak örvendeni hazánkban a mezőgazdaság, csak akkor leszünk képesek elérni azt, hogy azon kulturkövetelményeknek, a melyeket a jövő reánk ró, eleget is tudunk tenni. Erre nézve hivatkozhatom Németországra, a hol az utóbbi huszonöt év alatt a búzafogyasztás 700 perczenttel emelkedett. Ezen egyszerű statisztikai adat mutatja meg azon intenzív közgazdasági munkásságot, a melyet Németország kifejt és ez mutatja meg, hogy mit képes tenni egy állam, hogyha az ipar és kereskedelmet teljes erejével támogatja és micsoda szolgálatot képes tenni ezáltal a mezőgazdaságnak is. Nálunk Magyarországon az utóbbi huszonöt év óta a belfogyaztás csak 80 százalékkal emelkedett. Ez épen szignaturája a helyzetnek, hogy nem igyekeztünk kihasználni az utolsó pár évtizedet arra, hogy iparunkat és kereskedelmünket els'ísorban a mezőgazdaság legnagyobb hasznára és javára, másodsorban pedig finaneziális képességünk fokozására nem igyekeztünk emelni. T. ház! Ép azért nem szabad azoknak elzárkózniuk azon feltételektől, kik egyedül a mezőgazdaság emelését tíízik ki czéljukúl, hogy azt csak úgy érhetik el, ha nem zárkóznak el a jelenkor követelményei elől, és ha gondoskodnak arról, hogy Magyarország egy pár évtizeddel később iparállam is lehessen. (Helyeslés a baloldalon.) És épen ezen czélból nem szabad elzárkózni azon törekvések elöl, melyek intőén szólnak hozzánk, hogy Magyarországunk is piaozokat kell teremtenie, az az lefoglalni, ha a jelenben nem is tudja felhasználni, de fel tudja majd 10—20 év múlva. Mert ha fel nem használjuk most a kínálkozó alkalmat, akkor egyszer és mindenkorra elvesztettük ipari és kereskedelmi pozicziónkat és senkise hitegesse magát azon feltevéssel, hogy azon következmények és terheket, melyeket már a jelen is, de a jövő föltétlenül az ország vállaira nyom, tisztán mezőgazdasági állam elviselni képes. Tagadhatatlan, hogy elsősorban a mezőgazdaságot kell istápolnunk, hiszen annak én is híve vagyok, mert meggyőződésem, hogy virágzó mezőgazdaság talaján fejlődhetik és virágozhatik egészséges ipar és kereskedelem. (Helyeslés balfelöl.) És el kell ismernie mindegyikünknek, hogy a múltban nagy mulasztások voltak a mezőgazdaság felvirágoztatása terén, mostoha gyermeke volt ez mindig kormányzatunknak és itt az idő, hogy legnagyobb mérvben és legnagyobb erőmegfeszítéssel pótoljuk a mulasztásokat. Tagadhatatlan elismeréssel kell lennünk ezen tárcza jelenlegi vezetője iránt, ki már sok intézmény 37
