Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-434
434. országos ülés 1899. április 5-én, szerdán. 269 fenn. Továbbá a kontinens azon részén, a melyen szükség van a föld termékeinek megvédésére, 1880 óta tudvalevőleg szintén a védvámok léptettettek életbe. Sőt Portugália ebben a tekintetben sokkal meszszebb megy. 1889-ben oly törvényt alkotott, a mely szerint addig, míg 13 forint 50 krajezárra — aranyban — fel nem emelkedett a búzának az ára, addig idegen búzát abszolúte nem szabad behozni, csak abban az esetben, hogyha teljesen konstatálva van, hogy a hazai elfogyott, és a hazai termék a piaczra nem mehet. Ez az intézmény 1889 óta fennáll és ez ellen az intézmény ellen azóta sem a kereskedők, sem a fogyasztók, sem pedig a termelők fel nem szólaltak, tehát ha egyebet nem bizonyít, bizonyítja azt, hogy a legerősebb rendszabály is életbeléptethető akkor, mikor arra szükség van és bizonyítja az*, hogy ott, a hol arra szükség van, nem is káros. (Igás •' Úgy van! a szélső haloldalon) T. ház ! Kétségbevonhatatlan dolog az, hogy mi egyetlenegy olyan mélyreható intézkedést sem teszünk, a melylyel megmentenők az állam életerejét és jövedelmi forrását, sőt egészen ellenkezőleg cselekszünk. A fölsoroltakból semmi néven nevezendő okulást és tapasztalást magunknak nem szereztünk. Hogy ellenkezőleg cselekszünk, ezt legvilágosabban és legkétségbevonhatatlanabbúl bizonyítja az őrlési, a kikészítési forgalomnak és a szabad raktáraknak az intézménye. Már akkor feünvta az őrlési forgalomra a kormány figyelmét a gazdaközönség, a mikor az 1890-es éveknek az elején Romániával a kereskedelmi szerződések tárgyaltattak. Már akkor belátta a gazdaközönség azt, hogy az őrlési, kikészítési forgalom milyen káros és milyen veszélyes a magyar búzának árára, értékére vonatkozólag, és akkor ezen kérdéssel foglalkozván a gazdaközönség, annak lett az eredménye az, hogy a folytonos sürgetés és zaklatások következtében a kormány végre elhatározta magát az 1897. január havában, hogy kiadja a rendeletet, mely szerint az idegen helyről őrlés végett bejövő búza a határnál mindig vámoltassák el, és hogy a mennyit behoznak a malmok, annyi kilogrammot, vagyis 100 kilogramm búza után 100 kilogramm lisztet vigyenek ki. így hangzott az 1897-iki rendelet szórói-szóra. Akkor azt hittük, hogy meg fog csökkenni az idegen búzának a malmok által adómentesen való felhasználása. És azt tapasztaltuk, hogy a következő években nemcsak, hogy nem csökkent, de még magasabbra emelkedett a behozatal. 1897-ben tudniillik bejött 1,550.000 métermázsa búza, a mikor az előző években alig jött be 1 millió métermázsa. 1898-ban pláne bejött 1,901.000 métermázsa búza. Tehát az a rendelet, a mely 1897-ben kiadatott, nem vált be. Egy ideig nem volt tájékozva a gazdaközonség arról, hogy mi lehetett annak az oka, hogy az 1897-iki rendelet kiadatott és mégis több búzát hoznak be és használnak fel a malmok a rendelet kiadásának ideje óta, mint a mennyit azelőtt felhasználtak. De ma már teljesen tisztában vagyunk ezzel a kérdéssel, és mindenki tudja azt, hogy mi ennek az oka. Hát, t. ház, ennek az oka az, mert akkor, a mikor 1897-ben kibocsátatott a rendelet, mely szerint a határnál kell a búzát megvámolni, mely tudniillik a malmok részére bejön, akkor egyszersmind megengedtetett az is, hogy szabad raktárakba helyeztessék el az idegen helyről bejött búza. Erről a szabad raktárakról még 1897-ben nem tapasztaltuk azt, hogy minő veszedelme* az, hogy a szabad raktárakba be lehet hozni a nélkül, hogy meg legyen vámolva, hogy a szabad raktárakba el lehet helyezni a búzát és vám nélkül ott lehet tartani mindaddig, mig forgalomba nem jön, vagy a malmok által fel nem használtatik. A szabad raktárakra vonatkozó engedélyadás pedig a pénzügyminiszter úrnak — gondolom — 1889-iki rendeletében akként szól, hogy nemcsak csomagzárral kell ellátni a vámmentesen beraktározott tárgyakat, de el lehet látni ürzárral is. Továbbá ez a rendelet nagyon könnyűvé teszi a szabad raktárakra vonatkozólag a megszerzési jogot az illetőknek. Ép azért gombamódra jöttek az utóbbi két-három év alatt Budapesten a szabad raktárak; mert miután nem csomagzárral kell elzárni, hanem ürzárral, ezekbe a szabad raktárakba millió és millió métermázsa búza behozható a nélkül, hogy egy krajczár vámot is fizessenek érte, és mindaddig ott tartja vám nélkül, mig forgalomba nem hozzák. Ez az oka annak, hogy az 1897. év január havában kiadott rendeletnek daczára Magyarországon a malmok évről-évre nagyobb mennyiségű idegen búzát őrölnek meg és hoznak forgalomba. Itt csak azt akarom megjegyezni, hogy miután így manipulálnak a malmok, ne panaszkodjanak a malmok tulajdonosai és a részvényesek, hogy a lisztnek nincs ára és nem becses, mert azt megint ki lehet mutatni, hogy onnan datálódik a magyar liszt árának hanyatlása, a mikor nagyobb mértékben használják fel ezen idegen búzákat. Tehát részben saját maguk alatt vágták öntudatlanul a fát, és most azt a veszteséget a gazdaközönségen akarják beszerezni, a melyet a saját ügyetlenségük és rövidlátásuk következtében szenvedtek. Hát, t. ház, én nem akarok a szabadraktárak kérdésével bővebben foglalkozni, de annyit, a mennyit a tárgy megértésére szükségesnek látok felemlíteni, bátorkodom elmondani. A dolog úgy áll, hogy ha 1897-ben őszinte szándékában volt a kormánynak megakadályozni, hogy a malmok vámfizetés