Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-433

433. országos ülés 1899. márcsins 24-én, pénteken. 237 hoz, ha tehát megadták azoknak, adják meg a felekezeti tanároknak is a kedvezményt. Különben, t. képviselőház, úgy tudom, hogy a középiskolai tanár egye BŰI et, tehát maguk az állami tanárok indultak ki azon argumantáczióból, és ők nyájtottak be egy ily kérvényt a vallás- és közoktatásügyi miniszter útján a kereskedelmi miniszterhez. Meg vagyok győződve róla, hogy Wlassics Gyula kultuszminiszter úr, a ki a tanároknak igazi és őszinte barátja, s a kire nagy bizalommal tekintenek e kérdésben is, támogatója lesz azon kérvénynek, a mely ma már a minisztériumban van. Hogy felszólaltam, azt kötelességből tettem, mint a középiskolai tanáregyesületnek tagja. Ajánlom a miniszter úrnak szerény kérésemet s a tételt magát elfogadom. (Helyeslés jobhfelöl.) Mócsy Antal: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársam kérését bátorkodom kiegészíteni azzal, hogy az illető t. miniszter urak kegyeskednének figyelembe venni a különböző vallási lelkészek helyzetét is. Ezek igen sokszor vannak abban a helyzetben, hogy messzebb vidékre kell ülazniok hivatalos teendőiket végezni, és természetes, hogy ha az egész menetdíjat fizetik, ez az illető felekre nézve a lelkészi stólákat igen-igen költségessé teszi. Azért tehát arra kérném az igen tisztelt miniszter urat, hogy terjesztené ki e kedvezményt a különböző vallású lelkészekre is, természetesen nem az egész ország területére, hanem saját egyházmegyéik területére, hogy így az illetők csakis hivatalos teendőik teljesítése közben élhessenek a kedvezménynyel. Elnök: Kivan még valaki a tételhez szólani ? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Három kérdést intéztek hozzám a t. képviselő ur»k. Bátor vagyok azokra röviden válaszolni. Az első kérdés vonatkozik a vasúti alkalmazott napidíjasokra és illetőleg kezelőnőkre. Ez felfogásom szerint ugyanazon szempont alá esik, mint a postánál és távirdáná! levő nők helyzete. Valóban ezt a legsanyarúbb helyzetnek ismerem, és mondhatom, hogy egy-egy kihallgatási napon azok a legkeserűbb perczeim, a mikor ilyen nőkkel beszélek. Azt az Ígéretet tettem volt már a postára vonatkozó előirányzat tárgyalásakor, hogy a mennyire a pénzügyi helyzet engedi, én az előléptetést és illetőleg a véglegesítést — mert ez még lényegesebb dolog — lehetőleg előmozdítani, illetőleg szaporítani kívánom. (Helyeslés.) Természetesen nekem mint táreza-miniszternek alkalmazkodnom kell a kabinet egész politikájához és a pénzügyminiszter úr mérlegéhez, de meg lehetnek győződve a t. képviselő urak, hogy a mennyire csak lehet, mindent meg fogok tenni, az illetők érdekében. (Helyeslés.) A mi a podgyász-szállításnál történt díjemelést illeti, ezt megvallom, én is egy kis anomáliának tartom; (Helyeslés.) az eredmény nem is valami nagy. Én ezt a kérdést most azonnal megoldani képes nem vagyok, de a benyomás, a melyet az egész ügy reám tesz, olyan, hogy annak tanulmányozása után esetleg változtatás alá fogom venni. (Helyeslés.) A harmadik kérdés a középiskolai tanárok, különösen a felekezeti és municzipális tanároknak vasúti jegykedvezményére vonatkozik. Erről van nekem tudomásom; van tudomásom arról a beadványról is, és többen már sürgették is nálam ezt az ügyet. De megvallom, még nem volt fizikai időm arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Azt azonban már most jelzem, hogy ennél nagyon óvatosnak kell lennünk. Elismerem, hogy némi tekintetben kontradikezió és anomália van abban, hogy a tanárok egy része bir, másik része pedig nem bir ezzel a kedvezménynyel; de viszont ne méltóztassanak elfeledni, hogy a számarányok is bizonyos tekintetben döntenek. Először a középiskolai felekezeti tanárokról volt szó, azután jöttek a községiek, majd a néptanítókra került a sor, és most Mócsy Antal t. képviselő úr felemlítette a lelkészeket is. (Egy hang: Az más!) Akár anyagi, akár erkölcsi tekintetből indulunk is ki, akár az illetők anyagi helyzetét, akár erkölcsi hivatását veszszük is. De már olyan messze ne menjünk, mint az a t. képviselő úr, a ki azt mondotta, hogy erkölcs leg deprimáló s a tanítvány előtt a tanárt dehonesztálná, ha nem egész, hanem fél jegyet vesz. (Úgy van! Derültség.) Ez a különbség nincsen befolyással a tanár megbecsülésére. Hanem minden esetre megfontolandó az, hogy helyes volt-e idáig menni a kedvezmények nyújtásában ? Ezt most elbírálni nem akarom. Hanem hogy tovább lehet-e menni ebben a tekintetben, mikor ilyen nagy szám előtt állunk, — bár teljesen méltányolom az anyagi és erkölcsi szempontokat, — ebben még határozott választ adni nem tudok, de kifejezem már most is aggodalmamat, tekintettel arra a nagy számra, mely itt szóba jöhetne. Méltóztassék megelégedni azzal, hogy egyelőre csak ennyit mondok. (Helyeslés.) Elnök! A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Minthogy a tétel egy oldalról sem támadtatott meg, kimondhatom, hogy a ház a tételt megszavazza. Dedovics György jegyző (olvassa): Dologi kiadások 3,349.740 forint. Elnök S Megszavaztatik.