Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

432. országos ülés 1899. márcztus 28-án, esfitlrtSkSa, 223 véve a Dunát, a többi alig használható. Itt ren­des csatornarendszert kellene készíteni és össze kellene kötni a Tiszát a Dunával, hogy Fiúméba hamarabb érhessünk el, a mely tőlünk 600 kilo­méterre van, pedig a vizi összeköttetést nem sok költséggel lehetne létesíteni. A Marost is szabályozni kellene azért, hogy Orsova felé ki­mehessünk keletre. Azonban ha erről beszélek a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, akkor ő azt mondja, ez nem tartozik hozzám, hanem a föld­mívelésügyi miniszter úrhoz. Ha pedig a föld­mívelésügyi miniszter úrhoz beszélek, akkor ő meg azt, mondja: én rám csak az ármentesítés és a csatornázás, meg az öntözés tartozik, pedig ők csakugyan urai a helyzetnek, ők ketten ki tudnának okoskodni valamit, és mindkettőnek nagy tehetsége, hazafisága és bölcsesége előtt meg­hajlok, mégis egyik a másikra utalja a dolgot, pedig ezt a kérdést megoldani, t. ház, nem lehet. Hosszasan lehetne itt erről a thémáról be­szélni, de nem akarom a ház türelmét továbbra igénybe venni. (Halljak! Hátijuk!) Hanem egy kérdést mégis felvetek, a melyet, megvallom, nem hallottam ugyan tegnap, de figyelmeztettek rá, hogy Konkoly-Thege Miklós képviselő úr is felhozott, és ez a folyam- és tengerhajózás álla­mosítása volna. Ezt azért is ajánlom a t. minisz­ter úr figyelmébe, mert ha jól emlékszem, erről a thémáról én már itt a tengerhajózási társu­latnak adandó segélyről folyt tárgyalás alkal­mával sokat beszéltem. Akkor elmondtam érvei­met, most ismételni nem akarom azokat, de feltétlenül ragaszkodom hozzájuk. Ha ezt egyszer államosította az igen tisztelt miniszter úr, akkor aztán előállhat tarifapoUtika, mert akkor kezében lesz mind a kettő, úgy a vasúti, mint a hajózási tarifa. Akkor aztán az egyes termé­nyeket értékük és szállítási képességük szerint küldheti erre, vagy arra, és akkor csinálhat egy egészséges, helyes szállítási politikát. És azt sem lehetne erre mondani, hogy talán sok költ­ségbe kerülne, mert vegyük tekintetbe, hogy most mit adunk annak a hajózási társulatnak. Évi 400.000 forintot adunk neki, és ha 5°/o ot nem hoz annak jövedelme, még megtoldjuk ezt. Ezzel az összeggel a 10 millió forintnyi alap­tőke amortizáczió útján törleszthető. De, t. ház, ez a csatornázási rendszer nemcsak a kereske­delem és ipar érdekében lenne nagyon helyes, hanem a földmívelés érdekében is, mert méltóz­tassék elhinni, hogy nagyon sok százezrekre menő értékíí most használatlanul levő föld nye­retnék meg a kultúrának, ha képesek lennének a belvizektől megszabadulni és nagyon sok sivár területet, a mely ma az adózási kötelezettséget alig birja, képesek volnánk öntözéssel a kultú­rának egészen megszerezni. Ezek mind nagy dolgok, t. ház, a melyekre azt mondja a t. mi­niszter úr, hogy nem terjeszkedhetik ki rájuk, mert a jövőbe nem nézhet bele, mert nem ismeri még tárczáját egész keretében. Pedig dehogy nem ismeri! Bizonyára ebben a házban a leg­jobban ő érti, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és azért az én lelkemnek sok remé­nye van az ő működésének irányára nézve, csakhogy meg van bénítva, nem működhetik, mert minden öntudat és igyekezet mellett itt van mindig ez a szerencsétlen közjogi állapot, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ezeket akartam kellő rövidséggel elmondani. (Halljuk! Halljuk!) S itt már meg­vallom, hogy míadaaokból, a miket itt a t. mi­niszter úr és a t. ház előtt elmondani akartam, sokat mellőzök, és egyszerűen rá akarok térni arra, hogy nagyon sajnosán nélkülözöm a t. miniszter úr programmbeszódében azt, hogy a kereskedelmi törvény revíziójáról különösen a biztosításügy rendezéséről miísem hallottunk. A költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalása alkal­mával a volt miniszter úr már jelezte azt, hogy különösen a biztosítási ügyre vonatkozólag a munkálatok előrehaladt stádiumban vannak. Roppant erős kritikát mondhatnék itt, oly erős kritikát, mely, azt hiszem, mindenki kedélyét felzödítaná, hogy mi minden történik most az egyes társulatok részéről és a kereskedelmi tör­vény helytelen szabályainál fogva. Elvárom az igen tisztelt miniszter úrtól, hogy ha most nem is, de akkor, midőn saját gyermekéve], tárczája jövő évi költségvetésével fog idejönni, e dolgok tekintetében ne maradjunk homályban, hanem lesz kegyes programmját itt nekünk igazán kifejteni. Különösen, hogy csak egy pár szóval érintsem, ott van az egész ügynöki kérdés, a melyet mindenesetre rendezni kell. Mi, a kik a vidéken lakunk, tudjuk legjobban, milyen rom­boló munkát végeznek ezek az ügynökök. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eljárnak a szegény néphez és mindenféle árút reáerősza­kolnak; sokszor felesleges árút vétetnek meg vele. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És midőn én már e részben a pénzügyi bizott­ságban aggályaimnak hangot adtam, azt a vá­laszt nyertem, hogy most nem lehet a bajt orvo­solni, mert kereskedelmi szerződésünk szerint a külföldi ügynököket nem rendszabályozhatjuk meg. De tessék a belföldieket is megrendszabá­lyozni, mert valamennyit egyformán meg kell rendszabályozni, és akkor aztán megrendszabá­lyozhatok a külföldiek is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bővebben erre a kérdésre ki­terjeszkedni nem akarok, (Halljuk! Halljuk!) ámbár igen sok érdekes dolgot tudnék felhozni, különösen rá tudnék mutatni arra, hogy mily óriási összeg az, a melyet a biztosítás révén évente külföldre kivisznek, a midőn, fájdalom, a

Next

/
Thumbnails
Contents