Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

208 482. országos ülés 1899. márezius 23-án, esntSrtSkSn. Apáthy Péter előadós T. ház! Számos képviselő ellen összeférhetlenségi jelentés tétetett, és ezen ügyek elintézéséről van szerencsém most jelentésemet megtenni. Polónyi Géza képviselő úr nyilt ülésben Pulszky Ágost ellen tett jelentest. Ezen jelentés alapján az összeférhetetleuségi bizottság letárgyalta az ügyet, s egyhangú határozatával kimondotta, hogy összeférhetlenségi eset nem forog fenn. Eakovszky István képviselő úr által hat képviselő ellen tétetett összeférhetlenségi jelentés. Ezek közül négy képviselő ellen letárgyaltatott az ügy, a határozat meghozatott, kettő függőben maradt, még pedig nem az összeférhetlenségi bizottság hibájából, hanem azért, mert az illetők nem jelentek meg. Ezenkívül Sághy Gyula képviselő önmaga ellen tett feljelentést, ez is letárgyaltatott és kimondatott, hogy összeférhetlenségi eset nem fordul elő. Ezenkívül Horn Ferencz és társai újpesti lakosok bejelentést tettek 48 képviselő ellen 72 összeférhetlenségi esetben. Ezek közül kettő a Mohay Sándor és Rudnyánszky Béla ellen tett bejelentések korábban letárgyaltattak, a háznak bejelentettek, s így maradt 46 bejelentés. 45 képviselő ellen 70 eset letárgyaltatott, azok jegyzökönyvei megfogalmaztattak, s azokat van szerencsém tisztelettel beterjeszteni. Megjegyezni kívánom, hogy egyetlenegy képviselő., Lepsényi Miklós összeférhetlenségi esete nem tárgyaltatott le, miután az illető nem jelent meg. így tehát van szerencsém általánosságban bejelenteni annyit, hogy 56 képviselő ellen 80 összeférhetlenségi eset volt bejelentve; ebből 53 ellen 77 eset letárgyaltatott, az ezen tárgyalásokról felvett jegyzőkönyveket, valamint a hozzátartozó irományokat van szerencsém tisztelettel beterjeszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kívánja valaki a felolvasást? Ha nem, úgy kimondom, hogy a ház az összeférhetlenségi bizottság jelentését tudomásul veszi. Következik a napirend. A kereskedelmi tárcza költségvetésének (írom. 478) folytatólagos tárgyalása. Dedovics György jegyzős Gróf Károlyi Sándor. Gr. Károlyi Sándor: T. Láz! Valóban kissé nehezemre esik ehhez a tárczához hozzászólani azok után, a miket e tárcza vezetője, a kereskedelemügyi miniszter úr tegnapi beszédében elmondott. Nem tudok eléggé helyeslőleg nyilatkozni erről a beszédről, és örömöm telik abban, hogy ennek most kifejezést adhatok. (Helyeslés.) Ha mindazonáltal kritikát gyakorolok, — mert a képviselő arra való, hogy kritikát gyakoroljon — valóban nem könnyű lesz a feladat, és valóban alig lesz néhány tárgy, a melyet érinteni lehet. Midőn a miniszter úr az iparfejlesztést említette, ezt bizonyos aggálylyal tette, azt mondva, hogy nagy, rohamos eredményt e téren ne várjunk. Ez tényleg így is van, mert végtére is nem lehet elfelejteni azt, hogy mi agrár-állam lévén, mindenekelőtt is arról kell gondoskodnunk, hogy ennek a földmívelő államnak földmívelési fölöslegeit értékesítsük ; és hogy mintegy 200 milliónyi földmívelési fölös anyagunkat adjuk el a külföldnek, vagy bárkinek, szóval konzumensnek, de nem a magunk országának, mert az nem bir vele. Ebből természetszerűleg az következik, hogy ennek fejében valami áldozatot kell hozni. Akár a közös vámterület, akár a külön vámterület alapján állunk, egyaránt mintegy 200 millió forint értékű fölös anyagot kell értékesíteni és annak fejében az ipar fejlesztésével lassabban haladhatunk előre. Akár a nagy Németországba, akár Ausztriába, vagy bárhová viszszük is földmívelési anyagunkat, ez mindig cs ik azon feltétel alatt fog kimehetni, hogy , ipari anyagok jöjjenek be annak fejében országunkba. Mindamellett eddig is fejlődött a hazai ipar, ha lassan is, de fejlődött; ezt továbbra is fejleszteni kell, ha lehet, még fokozottabban. Nagy reményeket nem lehet támasztani, hanem azt hiszem, hogy premiálva azt az ipart, az ipar igenis fejlődni fog, még pedig leginkább azon ágazatokban, melyek földmívelésünkkel vannak szoros összefüggésben. Mert hisz ez a fő dolog. Nem szólok ezúttal a czukorkiviteli nehézségekről, azokról a túlzásokról, a melyekbe ment a mi törvényhozásunk és Európaszerte mindenütt a törvényhozás a prémiumokkal, a melyek a legnagyobb abszurditásokra vittek. Ezeknek az abszurdumoknak a következményeit talán már legközelebb fogjuk érezni és azokból végtére is csak úgy fogunk kimenekülhetni, hogy azokat a prémiumókat a jövőre beszüntetik, hogy ennek a képtelenségnek egyszer már véget vessenek. Ez a czukor-politika is csak addig, a meddig tarthatja fenn magát; már két évvel ezelőtt kezdte meg Amerika importunk kizárását, talán másutt is elő fognak állani hasonló nehézségek, úgy, hogy ezen exportról majd egészen le kell mondani. Ez új csapás lesz egy iparágra, a mely szépen fejlődött, mely gazdagodást igért az országnak, s a mely egyszerre vissza fog fejlődni egy szerencsétlen, balga közgazdasági felfogás folytán, a melyet épúgy mi, mint Európának más államai érvényre juttattunk, de a melynek tekintetében mi nem vagyunk bűnösök, hanem legfölebb bűnrészesek.