Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-431

|gg 431. országos ülés 1899. szerű kezd lenni, (Halljuk ! Halljuk!) a mely azt mondja, a mezőgazdaságot fel kell szerelni kis szeszgyárral, kis czukorgyárral, kis malommá], és ez a fő nemzetgazdasági feladat. Egyébbel nem kell törődni! Elismerem, t. ház, hogy ez szükséges és hasznos. Minél intenzivebben van felszerelve a mezőgazdaság, annál produktívabb és annál nagyobb hasznot hajt az országra. (Helyeslés a jobboldalon.) De ne felejtsük el, t ház, hogy más feladatok is vannak, a melyek minden ország gazdasági fejlődésében kikerül hetetlenek, a fizetési képességre nézve pedig elodázhatatlanok és ezek a kiviteli képesség, a kereskedelem fejlesztése. (Igás! Úgy van! a jobboldalon) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy nekünk nagy adósságaink vannak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Fájdalom!) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy kereskedelmi, de főleg fizetési mérlegünk nagy mértékben passzív, ne méltóztassanak elfelejteni, hogy gyáraink hiányában igen sok olyan pénz megy külföldre, a melyek gyárak létezése esetében itt maradnának, és a mi fő, még pénzt hoznának be. A kivitelben alig van négy-öt olyan tényező, a melyekkel szereplünk : malomipar, czukoripar, némileg a szeszipar és a gépiparnak némely része. Hogyha e téren tovább nem megyünk, ha exportgyárak és exportkereskedelem fejlesztésére figyelmet nem fordítunk, akkor egyfelől passzivitásunk nem fog megszűnni soha, másfelől pedig vagyonosodásunk nem fog egészségesen fejlődni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon) Mert kétségtelen az, hogy e tekintetben kultúránk bizonyos ugrásokat mutat fel. Kétségtelen az, t. ház, hogy a kultúrának finomabb, úgyszólván fényűzési érdekei nagy mértékben mozdították elő igényeinket társadalmilag és államilag egyaránt. Gyönyörűen fejlődött festészetünk, szobrászatunk, zenészetünk. És mégis mit tapasztalunk, t. ház? Azt tapasztaljuk, hogy jelenleg ezen a téren proletariátus fejlődik. Ez csak egy példa. De minden téren az intellektuális fejlődés tekintetében ilyen jelenségekkel már is találkozunk. Miért? Azért, mert kultúránknak nem egészen megfelelő anyagi helyzetünk és erőnk. (Úgy van! Ügy van!) Hogy egy kedves szálló igét használjak, mélyebben kell szántanunk. Miért? Mert akkor az állami élet gyökerei is mélyebbre hatolhatnak, (Helyeslés.) és csak a kultúra minden tényezőjének felhasználásával eszközölhetjük a mélyebb szántást, talajunknak azt a porhanyósítását, a melyben azután erősebben fejlődik állami életünk és kultúránk egyaránt. (Élénk helyeslés és tetsxés. Ugy van! Úgy van!) Mert tagadhatatlan, hogy csak az összes nemzetgazdasági tényezőknek harmonikus közreműködése idézi elő azt a termékenységet, a mi eszközöket szolgáltat ezzel a m&rczlus 22-én, szerdán. kultúra igényeinek kielégítéséhez. Mert egy nagy monarchia szükségletei, a magyar államnak nagy követelményei és egy művelt társadalom nagy igényei állanak előttünk. Ezeknek kielégítését csakis a nemzetgazdasági tényezők harmonikus, termékenyítő, egységes fejlesztése által lehet elérni. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a költségvetést. (Hosszantartó, általános, élénk helyeslés és éljemés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Ki következik? Molnár Antal jegyző: Kállay Lipót! Kállay Lipót: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kállay Lipót: Az imént elhangzott miniszteri beszéd után, mely, nem tagadom, igeu fényes és bizalomgerjesztő volt, szeretném tudni, vájjon a t. miniszter úr miuden tekintetben szolidáris-e és osztja-e azt a nézetet, melyet a múlt pénteken az igen tisztelt miniszterelnök úr az 1899-iki költségvetés általános tárgyalásának befejezése előtt, Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak beszédére reflektálva kifejezett, hogy tudniillik Magyarország állapota oly kedvező, hogy nem volna kívánatos azt felcserélni sem a67-iki, sem a 48-iki helyzettel, s ezen állításnak bizonyítására egész sereg adatot sorolt fel. Tagadhatatlan, hogy Magyarország haladt, hiszen a természet is ébredez, a fű is nő, habár gyenge tavaszi napsugár sugárzik reá. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem, hogy Magyarország előrehaladása önnálló rendelkezés, önálló vámterület mellett tagadhatatlanul nagyobb lett volna, az kétségtelen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azonban Magyarország helyzetét egyáltalában nem találom olyan rózsásnak, s megmondom miért. Mert külkereskedelmünk adatai mást bizonyítanak. 1895 ben 39 millióval volt több a behozatalunk értéke, mint kivitelünké, i 896-ban 4 millió 211 ezer forint a veszteségünk s a legutóbbi adat az 1897. évről tanúsítja, hogy 554 millió 814 ezer forint behozatallal szemben csak 540 millió 980 ezer forint, vagyis közel 14 millió forinttal kevesebb a kivitelünk értéke. Hát, t. ház, ha egy ország azon az úton van, hogy több értéket hoz be, mint a mennyit kivisz, az tagadhatatlanul az elszegényedés lejtőjére lépett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak ipar és kereskedelem által vethetjük meg az ország vagyonosodásának alapját. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ma pedig