Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-431

431. orsságos ülés 1899. mircsslns 22-én, Hterűän. 195 látom. Törekvésem tehát, hogy e téren a közönség érdeklődése felkeltessék, és ott, a hol a fentemlített két fontos szempont ki nem zárja, én előnyt fogok adni a keskenyvágányú vasutaknak. Azt hiszem, ez sokkal gazdaságosabb és sokkal egyszerűbb. (Helyeslés.) Engedje meg most a t. képviselőház, hogy egy másik csoportjára a feladatoknak és a költségvetésnek kiterjeszkedjem: ez az iparfejlesztés és ipari szakoktatás. Hálás vagyok hivatalbeli elődöm iránt, hogy e tekintetben nekem igen becses anyaggytíjteményt bocsátott rendelkezésemre. Az indokolásban tüzetesen ki van fejtve úgy az iparfejlesztésre, mint az ipari oktatásra és az iparfel ügy élők re vonatkozó, legújabban készíílt tervezetek és intézkedések egész csoportja. Előrebocsátom, hogy én a magam felelőssége szempontjából nagyon becsesnek és nagyon hasznosnak tartom ezt, de hogy ilyen organizácziót egész biztosan életbeléptethessek, szükségesnek tartom azt még egy szaktanácskozás elé terjeszteni és annak tanácskozásai alapján az új költségvetés alkalmával, — már hogy módosítva-e, vagy sem, azt előre meg nem mondhatom, — mindenesetre egészen szervezetten kivánom ezt előirányozni. Nagyon örülök, hogy hivatalbeli elődöm a fősúlyt a szakoktatásra fektette, mert sehol az iparosnak tőkét az állam nem ad, és mindenütt. a hol az ipar lendületet nyert, ha nyomozzuk az okokat, nem kizárólag, de elsősorban a szakoktatás megfelelő fejlesztése idézte azt elő. (Úgy van jobb- és bálfelől.) Méltóztassék csak visszapillantani. Először az ötvenes és hatvanas években a francziák voltak elől az iparban, megfelelő intézetük segítségével ; azután kiragadták a kezükbői a vezetést a Kensington-múzeum útján és más intézetek által az angolok; most újabban pedig a németek. Ha nyomozzuk az okokat, rá fogunk akadni, hogy ezt talán elsősorban legnagyobb mértékben a szakoktatás fejlesztése idézte elő. És én megvallom, e tekintetben a gyakorlati iránynak túlsúlyt kívánok adni. (Helyeslés jobb- és balfelöl) Ezért elismerem és kijelentem, hogy a legnagyobb mértékben a technológiai múzeumok és a melléjök csatolt ipariskolák működésével vagyok megelégedve, s e téren a vidékre és a kisiparra is ki akarom az akcziót terjesztetni. (Helyeslés jobb- és bálfelől.) Mert theoretikus ismeretre is szükség van, de fő figyelemmel kell lennünk a gyakorlati kiképeztetésre. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) Tovább megyek: itt se kell megállanunk, mert ha itt megállunk, akkor ez homokba vész el; át kell ezt vinni az életbe és kísérni kell a tanítványt kis, kezdő korától egész addig, a míg ő csakugyan az élethez hozzáfog és ott kellő képzettséggel és hivatottsággal megkezdi működését. (Helyeslés jóbbfelől.) Mert én részemről is vallom Siemens szép mondását, hogy a kisipar nincs elveszve, csak egy nagy reorganizáezión kell kereszífílmennie. És e tekintetben intézményeink valóban nem igen felelnek meg azon fekdatnak, a mely reájuk vár. Nem tartozik ugyan hozzám, de mert belevág a tárgyamba, felemlítem, hogy itt vannak például a nagyszámú tanoncziskolák. Mit észlelünk, t. ház? Az első évfolyam létszáma a második évfolyamban egy negyedre, a harmadik évfolyamban már egy hetedre olvad le. Itt vagy az instituczióban, vagy az órabeosztásban, vagy a tananyagban, de valami bajnak lenni kell. Én tehát azt hiszem, hogy a gyakorlati irányú kíképeztetésnek minden fokozaton arra kell irányulnia, csak olyant tartani meg, csak azt tartani meg, csak azt tanítani, úgy tanítani és úgy képezni, a mi a magasabb kiképeztetést minden megfelelő vonalon előmozdítja, de egyúttal előmozdítja a gyakorlati érzéket és képességet is. (Helyeslés jobbfelöl.) Az iparfejlesztésre fél milliónyi összeg van rendelkezésemre. Itt is kijelentem, hogy a legközelebbi időre ennek már négyötöd része le van kötve. Én, t. ház, e tekintetben egy bizonyos konczentrácziót tartok szükségesnek, mert a vagyoneloszlás szaporítja a személyi kiadásokat és nem mozdítja elő magát a dolgot. Többet mondok: ha már ipart és gyári ipart akarunk előmozdítani, abban az esetben, azt hiszem, úgy a fogyasztóközönség kiszolgálása szempontjából, mint a munkásképzés nagyobb arányú előmozdítása szempontjából a nagy gyárak támogatása a czélnak megfelelőbb. Természetes, ez nem azt teszi, hogy bármely instituczió megbéníttassék, bármely eddig tett intézkedés megsemmisíttessék. Az 1898 iki vizsgálat alkalmával megvizsgálás alá került 5984 gyár. Ez nem azt teszi, hogy alaposan voltak vizsgálva, de legalább annyit tesz, hogy ennyi gyárról most már hivatalos tudomásunk van. Ez szép szám, de nem akarok illúziókat kelteni, ez még nem gyáripar. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon. Mozgás.) Méltóztassék tekintetbe venni, hogy ebből 4200 élelmezési, faipar- és építkezési iparvállalat. Abban az értelemben tehát, a mint a kulturvilágban a gyáripart értik, ezeket azokhoz nem sorozhatjuk és ennek következtében, ha gyáripart akarunk fejleszteni, más téren és más tényezőkre kell számítanunk. (Felkiáltások a szélsőbalon: Önálló vámterület!) Itt van az ipari kedvezményekről szóló törvény, a melynek érvénye a folyó év végén lejár, de a melynek megújításáról természetesen kellő időben gondoskodnunk kell. (Helyeslés.) Itt is óvom a t. házat az illúzióktól. Ha vizsgáljuk 36*