Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-431

J32 431. országos filés 1899. márczhts 2'2-én, szerdán. tekintetben igen-igen sok törvénytelenség és önkény lőn elkötve a választók névjegyzékének kiigazításánál, illetve a választók összeírásánál. Vannak kerületek, a melyekben a választók száma egyik évről a másikra megfeleztetik. Kivételesen megtörtént még az a furcsa eset is, hogy a választóknak nagyobb fele maradt ki egyik évről a másikra, például a privigyei kerületben. Természetesen az ilyen választó-apadás leginkább ellenzéki választói kerületekben fordul elő. (Úgy van! a baloldalon.) Rendszeresen volt ez űzve a múltban.Hiszszük, reméljük és elvárjuk, hogy ezután máskép lesz, és a t. miniszterelnök árnak legutóbb mondott beszéde is, melyet Holló Lajos képviselő úr beszédére válaszképen adott, (Halljuk! Halljuk!) feljogosít bennünket arra a feltevésre, hogy ezután a választók jegyzékének a kiigazításánál szintén a törvény és jog fog az irányadó lenni, nem pedig az önkény. Ám, hogy a dolog ellenőrizhető, és hogy minden egyes képviselőnek ezen felette fontos ügyben megfelelő tájékozódása legyen, bátorkodom a t. miniszterelnök urat, a ki ez idő szerint a belügyminisztériumot is vezeti, arra kérni, hogy ha már minden más egyébről, — a mint hogy helyes is, — kimutatásokat szoktak a miniszterek a képviselőház asztalára letenni, erről az igen fontos dologról is terjeszs2,enek a képviselőház elé kimutatást, olyanformán, hogy ki legyen mutatva, mennyi a lélekszám minden egyes választókerületben és mennyi a választó, külön-külön czímeken hányan vannak felvéve, és összesen hányan vannak, hogy az előbbi évhez képest az utóbbi évbeu szaporodás, vagy apadás állott-e be e tekintetben, és hogyha feltűnő a szaporodás, vagy apadás, mi lehet annak az oka. T. képviselőház! Egy ilyen kimutatásnak összeállítása a belügyminisztériumban felette kevés munkába kerül, mert hisz a törvényhatóságok az év végén kötelességszerűig felterjesztik oda a választók névjegyzékét. Egy hivatalnok tehát néhány nap alatt az egészet összeütheti, és egy két-három íves kimutatáson az egész eszközölhető; épen azért sem fáradság, sem költség itt figyelembe nem jöhet. De különben még ha sok munkába és tetemes költségbe kerülne is, azt hiszem ez az ügy a fáradságot és költséget megérdemli. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Épen azért igen kérem a belügyminisztériumnak ez idő szerinti vezetőjét, szíveskedjék arról gondoskodni, hogy a képviselőház e tekintetben rendszeres kimutatás által tájékozva legyen. Egyébként a tétel ellen nincs kifogásom. Elnöki Kivan még valaki szólni? (Nem.) Amennyiben nem kivan szólni senki és a tétel ellen kifogás nem történt, kijelentem, hogy a tétel megszavaztatott. Dedovics György jegyző (olvassa) : Katonai előfogati díj pótlékra szükséges költségek 9500 forint. Elnök í Megszavaztatott. Dedovics György jegyző (olvassa).«Szolgálati jegyek: központi tisztviselők, főispánok, anyakönyvi felügyelők és közbiztonsági közegek államvasúti bérletjegyköltségeire 10.300 forint. Elnök: Megszavaztztott. Dedovics György jegyző (olvassa): Életmentési díjak 800 forint. Elnök: Megszavaztatott. Dedovics György jegyző (oZmsso).- Hullakifogásokért, vagy egyébként talált hullák feljelentéseért járó jutalom-díj 3000 forint. Elnök: Megszavaztatott. Dedovics György jegyző (olvassa): Különféle kiadások 6000 forint. Molnár Antal jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy néhány pillanatra türelmüket igénybe veszem. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A legutóbbi időben egy sajátságos és a politikai életben eddig preczedens nélkül álló furcsa eljárással találkoztunk. A Bánffy kormány bukása óta alig múlik el hét, hogy ilyen, vagy amolyan czímen egy röpirat ne árasztaná el az országot. Általában véve én senkit ilyen ártatlan mulatságában zavarni nem akarok. Ha valaki ilyen röpiratok terjesztésével akarja múltját fedezni, az ellen egyáltalában semmi kifogásom nincsen. Az egyik röpiratnak ezt volt a czíme hogy: Jönnek a jezsuiták. Jóizűen kaczagtam, mert ez még a fúzió előtti időkből való volt, vagyis akkor jelent meg, mikor Komlóssy Ferencz és Rossival István t. képviselőtársaim beléptek a kormánypártba. Hát bizonyos tekintetben egy sikerűk vonatkozást is láttam a dologban. (Derültség a ssélsö baloldalon.) Hanem ezek a dolgok nem érintik az országot és az országgyűlést. Tegnap azonban egy röpirat jutott a kezembe, mely a legnagyobb mértékben alkalmas lekötni a képviselőház figyelmét és megérdemli, hogy az ország ezzel a dologgal legalább néhány pillanatig foglalkozzék. T. ház! A nemzetiségi kérdésről ég az ezzel kapcsolatos nagy állami érdekekről nem akarok itt most beszédet tartani. Sem alkalom, sem czfm nem alkalmasak arra, hogy erről a kérdésről hosszú, beható tárgyalást folytassunk. Azonban mégis rá kell hogy utaljak, hogy ez Magyarország történetében, a múltban úgy, mint a jelenben, messze kimagasló dolog, mely a törvényhozás figyelmét mindig méltán fölkeltette. Még a régibb kormánynak szavaztatott meg egy 50.000 forintos tétel, egy informáczionális bureaunak a szervezésére, a melynek rendeltetése az