Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-430
430. országos ülés 1899. szó, és csak azután felelte néki azt, a mi a főkapitányhoz intézett jelentésben benfoglaltatik, hogy: a meddig az angol királyné koronája terjed, minden angol alattvaló mindenütt otthon van, azt sehonnan eltolonczoltatni nem kell. Ez u legnagyobb egyéni szabadság; csakhogy ez, fájdalom, nálunk nem létezik; de direkte törvény sem létezik, a mely olyan tolonczozást megengedne, a minőt az államrendőrség véghez visz. Tiltakozni kell a tolonczozás ellen annál is inkább, mert oly embereket tolonczolnak el, a kik itt Budapesten otthont teremtettek maguknak. Elégséges, hogy a rendőrségnél egy ellensége legyen az illetőnek, a ki őt feljelenti, hogy szoczialista üzelmeket folytat, beidézik és rövid néhány napi eljárás után hónapokra eltolonczolják. Nem akarok én azokról az állapotokról, azokról a visszaélésekről, melyek magában a tolonezházban folynak, megemlékezni. Csak egyre hívom fel a t. belügyminiszter úr figyelmét, arra, hogy teljesen felesleges munkát végez a fővárosi rendőrség ezekkel a tolonczolásokkal. Hiszen köztudomású dolog, hogy a kit a magyar államrendőrség eltolonczol, az ide mindig visszatér. Vannak egyének, kiket egy évben négyszer, ötször, hatszor is eltolonczolnak. Az illető egyszerűen az első község határáig megy el, ott szépen megfordul és eljön vissza a fővárosba. A tolonczügyben, t. ház, a mint értesülve vagyok, egy előterjesztés fekszik a kereskedelmi minisztériumban, mely előterjesztésre felhívom a mostani kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét. Ez az előterjesztés már rég feküszik ott a minisztériumban, a mint hogy Dániel minisztersége alatt rendesen minden ügydarab nagyon sokáig feküdt ottan. Ebben a budapesti fővárosi államrendőrség főkapitánya a tolonczügy rendezéséről tesz javaslatot, a mely szerint ő vonatokon akarja szállítani a tolonczokat. Én erre felhívom Hegedüs Sándor t. kereskedelmi miniszter úr figyelmét annyival inkább, mert az igazi csavargókat és gonosztevőket csakis ily módon lehet eltolonczolni a főváros teifííetéröl. Én nem akarok ezen alkalommal részletekbe bocsátkozni; nem akarom megtámadni a főkapitány jelenlegi aeráját. Elismerem, mint mindig elismertem, hogy a főkapitány úr kitűnő közigazgatási ember, a ki a közigazgatás terén oly buzgalmat, annyi tudást és tapasztalatot fejtett ki, a mivel méltán kivívja a tiszteletet; de hogy soha életében nem volt fogalma a rendőrségi bűnügyi eljárásról, nyomozásról, azt egész tisztelettel, de bátran elmondhatom. Ez meglátszik a rendőrségnél követett bíínögyi eljárásról. Mondom, nem akarok részletekbe bocsátkozni, nehogy úgy járjak, mint az előbbeni belügyminiszterrel, a ki minden egyes itt elmondott eset után felkelt, az esetet tagadta, később pedig mégis kitűnt, hogy mindaz áll, márcztns 21-án, kedden, |<jg & mi elmondatott, csak hogy megmutassam, milyen patriarchális állapotok uralkodnak jelenleg a tolonezházban, — remélem, hogy nem fognak sokáig uralkodni, mert személyváltozás állott be, — hogy a fővárosi államrendőrség hogyan fogja fel hivatását, a következőket hozom fel. Köztudomású, hogy csak úgy lehet eltolonczolni egyéneket, ha azok nem budapesti illetőségűek. Gyakran akadnak nők, kik a tolonezházba kerülnek és leülvén büntetésüket, kimérik rájuk az eltolonczolást. Egy ilyen eset alkalmával a következőket tapasztaltam. A tolonezházba bejáratos volt egy csavargó, ki több mint négy éve már folyton a tolonezházban él, mert a mint kijön, egy pár napig szabadon jár, azután elfogatja magát a rendőrség által, visszaviteti magát a tolonezházba, mert sehol a világon oly jól nem érzi magát, mint éppen ott. Ez a csavargó a tolonezházban czipész és megismerkedvén az ottani emberekkel, megengedték neki a szabad járást a tolonezházban, tudniillik minden bejövő toloneznak és rendőrnek czipőit ingyen megreparálja és ezért élrezi ott azt a szabadságot. Ez a toloncz rövid tizennégy hónap alatt, mint utólag magam beigazolva láttam, tizennyolczszor esküdt meg, tizennyolezszor kötött házasságot és tizennyolez egyénnek szerzett illetőséget. Szerencséje az volt, hogy budapesti illetőségű lévén, a tolonczházból kiszabadult és a fővárosból- kiutasított vidéki illetőségű nőknek azt mondta, hogy »én most szintén kiszabadulok és ötven forintért elveszlek.* így a tolonezház a legnagyobb házasságközvetitö intézet lett, mert az illető czipész rövid 14 hónap alatt 18-szor házasodott, az illető 18 no pedig, mint budapesti illetőségű, a kiutasítás veszélye alól kibújt. Ily kedélyeg dolgai vannak a budapesti állarnrendőrségnek, a melyekről Rudnay főkapitány úrnak egyáltalában tudomása nincsen, mert ha tudomása volna, nem tűrné, minthogy az ily dolgokat a legnagyob erélylyei szokta üldözni, csak egy a baj, hogy ő kitűnő közigazgatási ember, kitűnő főispán, de nagyon rossz budapesti főkapitány. A tételt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dedovics György jegyző (olvassa): Magyar királyi csendőrség szükséglete 5,290.956 forint. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa) .• Főés székvárosi magyar királyi államrendőrség Szükséglete 1,737.453 forint. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa) : Fővárosi tolonczkiadások 56.278 forint. Elnök: Megszavaztatik. 93*
