Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-430
176 430. országos ülés 1899. márczlng 21-én, kedden. ElllÖkl Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Kórházakban szülő nőknek és szülötteiknek ápolási költségei, 1898: XXI. 3. §. e) 20.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Az országos betegápolási alap létesítésére kivetett pótadóból 3°/o-os pótadó kivetéssel kikerekítve 2,162.800 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gajári Ödön előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság nevében tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a 10. rovat 1—5. alrovatai alatt foglalt és immár megszavazott összegekre nézve az átruházási jog megadását. Továbbá tisztelettel kérem, méltóztassék az 1898 : XXI. törvényezikk alapján kivetendő háromszázalékos pótadóra vonatkozólag a felhatalmazást megadni és pedig olykép, hogy ez a pótadó visszahatólag 1899. január 1-étől kezdve legyen beszedendő. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, megadja-e az átruházási jogot? (Igen!) Az átruházási jog megadatik. Egyszersmind megadatik a felhatalmazás arra nézve is, hogy a betegápolási alap fedezésére az 1899. január 1-étől kezdődő hatálylyal az országos betegápolási alap javára a pótadó beszedessék. (Helyeslés.) Dedovics György jegyző (olvassa).- Közbiztonsági kiadások és bevételek. Rendes kiadások, XVII. fejezet, 9. czím. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások, V. fejezel, 5. czím. Beruházások : III. fejezet, 4. czím. Rendes bevételek: III. fejezet, 5. czím. Kiadás, közbiztonsági alap 150.000 forint. Pichler Győzői T. ház! A költségvetési vita belügyi tárczájánál kötelességemnek tartom felszólalni a közbiztonság tételénél és ráutalni a hiányokra és ama követelményekre, a melyek ezen tételnél szükségeseknek mutatkoznak. Jelen alkalommal sem akarom elmulasztani azt, és ha most rövidebbre fogom felszólalásomat, annak egyszerű oka az, hogy nem akarok a rendes mederből kitérni, a mely sajnos a belügyminiszteri tárcza tárgyalásánál mutatkozik. Magáról a csendőrségről, melynek kiadásai a tételben foglaltatni) k, én csak röviden akarok megemlékezni és főleg a fővárosi úgynevezett államrendőrségi tételeknél akarok hozzászólni. (Halljuk ! Halljuk!) A csendőrségnél én csak hangoztathatom azokat a követeléseket, a melyeket megszokott ékesszólásával és tapasztalásával Komjáthy Béla tisztelt barátom felemlített a pénzügyi bizottságban, mint ki ott a csendőrség számára követelte azt, hogy a határőrvidéken több C3apat összpontósíttassék s továbbá, hogy a esendőrök családjai biztosíttassanak, hogy ama nehéz szolgálatban elpusztult csendőrök családjai ne legyenek a legnagyobb nyomornak kitéve. A csendőri szolgálat oly keserves és oly nehéz, hogy ott rövid idő alatt az emberek vagy elpusztulnak, vagy pedig a szolgálatból távozni kénytelenek. E nehéz és keserves szolgálatért a csendőr családja semmiféle jutalmat, semmiféle kárpótlást nem kap, pedig nagyon gyakran a családfő kötelessége becsületes és tisztességes teljesítésének esik áldozatul. (Igaz! tfgy van! a szélső baloldalon.) A csendőrségnél, t. ház, még rá akarok utalni arra, hogy lehetetlenség az, hogy a csendőrségnek útiátalánya ne emeltessék. A csendőrök gyakran a nyomozási eljárásukban napokig, hetekig vannak távol állomásaiktól és oly csekély dotáczióban részesülnek, hogy igazán a legnagyobb nélkülözések közt teljesítik feladatukat. De különösen fel akarom hívni a t. belügyminiszter úr figyelmét a csendőrtiszteknek egy szükségletére. Ez pedig az, hogy a csendőrtiszteknek lovakat állítson rendelkezésükre, illetőleg lóátalányt nyújtson nekik, mert a csendőrtisztek mostani eljárásuk alkalmával arra vannak utalva, hogy kocsikon, forspontokon menjenek, vagy egyesek szívességét vegyék igénybe, a minek mind eleje vétetnék azzal, sőt a nyomozások alkalmával eljárásukat nemcsak megkönnyítené, hanem ezen n} omozásoknak szigorát is emelné, ha az illető tiszteknek saját lovaik volnának, a melyeken e nyomozást eszközölhetnék. Ez röviden az, a mit a csendőrökre nézve mondani akartam és csak azzal végzem e megjegyzésemet, hogy nagyon óhajtandó volna, ha a csendőrök díjazása emeltetnék. Ez oly csekély ma, hogy igazán nem áll semmiféle arányban azzal az odaadó munkával, a melylyel ők kötelességüket teljesítik, és nem áll arányban az óriási veszélyeztetéssel, a melylyel szolgálatukban ki vannak téve. Nem akarok kiterjeszkedni a múltban előfordult eseményekre, a melyek szerint a csendőrség nemcsak tulaj donképeni hivatásának teljesítésére volt utalva, hanem még specziális szolgálatokra is felhasználták különösen a választások alkalmával. Nem akarok diszszonancziát behozni a tanácskozásba, és a t. miniszterelnök urat abba a kellemetlen helyzetbe juttatni, hogy elítélje elődjének eljárását, hanem nyugodtan elvárom, hogy milyen lesz a csendőrök alkalmaztatása a jövőben. A székes fővárosi magyar királyi államrendőrség működése lesz most az, melyet egészen röviden bírálat alá akarok venni. Szükségesnek tartom ezt azért is, mert daczára annak, hogy a háznak figyelme ily előhaladott időben kimerült, lehetetlennek tartom mégis, hogy ennél a tételnél egyrészt a múltak eseményei fel ne említtessenek, másrészt ne hívjam fel a figyelmet a rendörségnél előforduló formai bajokra.
