Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-423
372 * 23, »i"8Eág»s ülés 1899. niárczius 10-én, pénteken. hogyha jól viseli magát, ha szépen térdet-fejet hajt, ha a mindenkori kormánynak hűséges szolgája lesz. (Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) Azonban ez sem csak ágy könnyen megy. A segélyt megadja a miniszter az esetben, ha a város, a községek azon pótadókat, melyeknek kivetésére jogot nyert, kellő mértékben kizsákmányolja. Azt mondja a 4. §., hogy segélyre csak az esetben számíthatnak a községek és városok, hogyha a pótadó beszedésével egészen a végső határig elment a város, és ezen jövedelem sem elégséges az ő kötelességeinek teljesítésére. T. képviselőház! Az én felfogásom szerint, mint már beszédem folyamán mondtam is, mindenütt, széles e világon, de különösen nálunk Magyarországon, a nagy tömegeknek, a kis exisztencziáknak, a szegény embereknek hazaszeretetére nagyon is appellálni kell, (ügy van! a szélső baloldalon.) mert a történelem megmutatja, hogy azok mentették meg Magyarországot, nem pedig a nagy urak. (Úgy van!a szélső baloldalon.) Ha ezt mind átlátjuk, akkor t. kép viselőház, minden kormánytól elvárhatjuk és megkövetelhetjük, hogy a pénzügyi politikában kellő érzékkel birjon arra nézve, hogy igenis ott vegye igénybe az áldozatkézséget, a hol az alap megvan, és a szegény népet ne igyekezzék tökéletesen kizsákmányolni. Nem emlékszem, melyik lapban, a napokban olvastam épen, hogy Olaszországban a képviselőház pénzügyi bizottságában arról volt szó, hogy ott is ily fogyasztási természetű pótadókat vetnek a lisztre, és az ottani pénzügyi-bizottság ott úgylátszik, egészen másként szokott eljárni, mint a miénk, a miniszter előterjesztésével szemben kimoudta, javaslatát nem fogadja el, hanem tessék, ha a pénzre szükség van, három és fél perczentes jövedelmi pótadót kivetni, a mely a gazdag embereket jövedelmük szerint terheli, de a szegény népet ne igyekezzék ezen fogyasztási adóval kizsákmányolni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Abban az eszmében különben, a melyet maga a törvényjavaslat indokolása is kifejez, és a melyet a t. előadó úr is azives volt itteni beszédében felhozni, hogy nagyon is kell, hogy gondolkodásunk tárgyává tegyük a községek és a városok háztartásának ügyét, azt hiszem, hogy ebben mindnyájat egyetértünk. Mint már az előbb rámutattam, nagy funkcziója, nagy missziója van a városoknak és nekünk a haza érdekei szempontjából, őket ezen funkczió végzésére, ezen misszió teljesítésére képessé keli tennünk. Kötelességünk ez, ettől eltekintve azért is, mert az állam az adminisztráczió teendőinek legnagyobb részét ráutalta azon községekre, úgy, hogyha ma megnézzük, hogy egy városi hivatalban, a városi alkalmazottaknál a munkaerő hol van kihasználva, elmondhatjuk, hogy legnagyobb részben az állami funkcziók teljesítésében. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És akkor, midőn az állam igénybe veszi a maga funkczióinak végzésére, ha annak szükségét látja, akkor kell, hogy mi ennek a városnak segítségére siessünk. [(Úgy van! a szélső baloldalon) T. képviselőház! Ne méltóztassanak unalmasnak venni, mert nagy kérdésnek tartom ezt, hogyha némileg ezen kérdés mellett, ha nem is egész terjedelmesen, de egy kissé tovább időzöm. (Bálijuk! Halljuk!) Én akarattal egy régi statisztikát vettem azért alapúi, hogy figyelemmel kisérhessem a fejlődést, és következtetést vonhassak a mostani időre. Az 1881-iki statisztikát vettem elő. Akkor hogy álltak a községek vagyonilag? Kis- és nagyközségek összes vagyona volt 98*9 millió, rendezett tanácsú városoké 62-8 millió, a törvényhatósági joggal felruházott városoké pedig volt összesen 1387 millió. Összesen volt tehát 289.9 millió, csaknem háromszáz millió. Ezt azonban nem lehetett alapúi venni mint olyant, mely egészben jövedelmez, s melynek egész jövedelme egészben felhasználható. Ezzel a vagyonnal szemben állt akkor, t. képviselőház, a kisközségeknek részint 7*9 millió terhe, a rendezett tanácsú városoknak 7*1, a törvényhatósági joggal felruházott városoknak 32'8 millió adóssága, vagyis összesen 47"9 millió adósság, tehát természetesen ezt már a vagyonból le kell számítani. Ugyanazon esztendőben utána néztem annak, hogy mit jövedelmezhetnek ezek a törzsvagyonok, a melyek képessé tehetik a városokat arra, hogy kötelességüknek eleget tegyenek, és rájöttem arra, hogy körülbelül 27 millió forint volt az, a mit lehetett helyes n és törvényesen számításba venni. Azután, hogy a számítási kulcs kijöjjön, hogy helyesen okoskodhassam, utána számítottam, hogy micsoda közigazgatási költségek voltak azok 1881 -ben, a melyek a községekre és városokra háramolnak. Annak összege pedig 37 "4 millióra jött ki; tehát már 1881-ben abban a helyzetben voltunk, hogy a városok és községek is csak az esetben voltak képesek a rájuk ruházott és velük született közigazgatási kötelezettségek teljesítésére, hogyha még 11 millió forintot külön bevettek polgáraikon. T. képviselőház! Sajnálatos dolog az, (Halljuk! Haljuk!) hogy nagyon, sokszor és méltán feljajdultak ezen az oldalon az adóknak nagy tömege ellen; pedig talán adókról a legkevésbbé lehet szólani ezzel szemben, a mi itt történik. A városok és községek annyira igénybe vannak véve, és annyira, úgyszólván ki vannak fosztva, hogy ma-holnap teljesen képtelenek lesznek arra, hogy kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Sa-
