Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

422. országos fllés 1899. i lis interpi etáeziót, a melyet a t. miniszterelnök úr e tárgyra vonatkozólag tett, mert igenis, nem tartom vívmánynak, de míhelyest konstatáltatik az, hogy alakulhat egy kormány és egy többség, a mely legális alapon azt, a mit az 1867 : XII. törvényezikk biztosít, a törvénybe felvétetni kész, kötelességemnek tartottam a rendkívüli eszközöktől való elállást minden olyan kormánynyal szemben nemcsak most, hanem jövendőben is, mely a törvény világos rendelkezéseinek végrehajtására vállalkozik. (Helyeslés.) Már most, t. képviselőház, hogy ezen vívmány kérdésével tisztában legyünk; teljesen igaz és helyes, hogy itt vívmány még nincs. Az önálló vámterületnek általam is vallott magasztos elve keresztűlvive nincsen, de nincsen elzárva az át attól, hogy ezt a vívmányt kivívhassuk. Ám adja fel a t. barátom azt a reményt, hogy ezt a vívmányt kivívhassuk, mi mindig küzdeni fogunk azért, hogy ezt a vívmányt kivívhassuk. Meglehet, hogy ez ma nem fog sikerülni, de példás türelemmel és a nemzettel való egyetértéssel kivívhatjuk idővel, nem szükségesek hozzá rendkívüli eszközök. Mert az kétségtelen dolog, t, ház, hogy az önálló vámterületnek felállítása politikailag egymástól elválasztó vonal közöttünk és a kormány között, a melynek jogosultsága tekintetében úgy az egyik részről, mint a másik részről számon kell kérni az indokokat. Igenig, a vívmányokhoz most kell hozzáfogni. Ám fogjunk hozzá mi a függetlenségi és négy vennyolczas pártnak törhetetlen hívei; de ha hozzáfogunk ezen nagy eszmének a kivívásához, — ismétlem, nem rendkivííli eszközökkel, — akkor én a t. barátommal homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedem; mert midőn az 5. §. azt mondja; hogyha pedig nem tudunk szövetséget csinálni, akkor fenn van tartva a nemzetnek az önálló vámterületre való áttérés, ugyanakkor az én t. barátom szemrehányásképen mondja, hogy hát miért nem mondja ki most nyíltan az önálló vámterületre való áttérést, T. ház ! Egy szájból egyszerre kétféle nótát fájni nem lehet. Ha a t. miniszterelnök úr felállította volna azt a tételt, hogy önálló vámterületre való áttérés, én volnék az első, ki ezen politikai immorálitásra való kijelentést megostoroznám. Mert hála Istennek, elérkezett az ideje annak, hogy elvi harezok úgy nyerjenek befejezést, a mint azt az elvek megkövetelik. Ha egy kormány azt mondja, hogy én a közös vámterület híve vagyok, maradjon az, s ha azután nem tudja azt megcsinálni, akkor nem az a konzequenczia, hogy ő Ígérje a külön vámterületet, hanem az a helyes konzekquenczia, hogyha nem tudja megcsinálni, akkor majd odaállunk mi, és megcsináljuk a nemzet számára. (Élénk derültség. Tetszés a szélső bal' 9-én, esfltíirtGkön. 357 oldalon.) De nem lehet azt mondani, hogy: én azt követelem a kormánytól, mely a közös vámterület híve, hogy ígérje meg, hogy az önálló vámterületet ö fogja felállítani, mert ha ezt tenné, ez egy quarantaire, egy zárvonal volna, mely a mi politikánk érvényesülését talán örök időkre lehetetlenné tenné. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. barátom is osztja ezt a felfogást, és csak azért tartottam kötelességemnek markírozni álláspontomat, mert nem szeretném, ha folytatódnék az a rendszer, mely azon ádán küzdelemnek egyik főoka volt, hogy bármilyen elvi harezok folytak, a kormányon ülő férfiak miodig vállalkoztak azoknak az elveknek végrehajtására, a melyek ellen küzdöttek. Itt a parlamenti váltógazdaság elvének kell érvényesülnie. Rövid idő múlva el fog következni az az idő, hogy be fogjuk tudni bizonyítani politikai és gazdasági okokkal, hogy a nemzet csak akkor boldogulhat, ha az önálló vámterületet nemcsak jogi alapon hirdetjük, hanem a gazdasági berendezést is azon az alapon építjük fel. És akkor szemben fogunk azokkal a férfiakkal állani, a kik a közös vámterületnek a hívei és sorakozni fognak mindazok, a kik az önálló berendezkedés hívei. Még egyet. Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincsen indokolása. A t. miniszterelnök úr véddkezett ezzel a váddal szemben. Barta Ödön : Csak mint tényt konstatáltam ! Polónyi Géza: Teljesen helyes, nem is kifogásolom. Hanem én pedig azt szeretem, hogy nincs indokolása,még pedig miért? Azért, mert a hol előzetes nagy harezok után a parlamenti pártok közt a béke helyreáll, ott és akkor esetleg indokolást előterjeszteni, mely esetleg annak a vádnak szolgálhatna tápul, hogy mi ezt megkísértjük, nem is volna czélszerü. Miért nem tartottam én szükségesnek és nem tartom ma sem azt, hogy ezen javaslathoz még indokolás is fűzessék? Ebben látom én a vívmányt, ha ugyan szabad politikai értelemben vívmányul tekinteni. Ennek a törvényjavaslatnak van indokolása, csakhogy az nem a végén, hanem az elején, a preambulumban van. (Helyeslés balfelől.) Ennek a törvényjavaslatnak megvan az indokolása abban, hogy, minthogy a magyar korona országai és Ausztria közt a vámszövetség létre nem jön, tehát Magyarország az önálló vámterület jogi állapotán áll. Ez ezen törvénynek az indokolása, és ez kétségtelenül nem új dolog, de egy nagy hareznak a politikai verifikácziój mely igazolja azt, hogy a magyar parlament egységgé tömörülve ellenállt azon apostoloknak, — mert akadtak ilyenek is, — a kik vállalkoztak arra, hogy Magyarország élő közjogával szemben az önálló