Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-388

*fi 388. országos ülés 1899. január 4-én, szerdán. tétlen lett volna, (Igazi Úgy van! balfelöl.) Ez a tény maga megmutatja, hogy a kormány elvesztette azon alapot, a mely szükséges a parlament vezetésere, az ország kormányzatának intézésére. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Wittmann János: Ha kicsit szeretné a hazát, már leköszönt volna! (Nagy zaj. Derültség jobbfelől.) Hódossy Imre: De a kormány azt nem teszi, hanem tovább is rugaszkodik a hatalomhoz és az obstrukcziót forradalomnak nevezve, az alkotmány biztosítékait képező törvényeket hatályon kivííl helyezi és rendeletekkel kormányoz. (Báró Bánffy Dezső miniszterelnök az elnöki emelvényre megy s ott az elnökkel beszélget.) Rakovszky István: Az elnököt ne tessék ntapítani. (Nagy zaj és felkiáltások halfel öl: Menjen le onnan! Ki véle! Folytonos zaj és felkiáltások jobbfelől: Mi közük hozzá?) Ivánka Oszkár: Legalább az elnöki széket kímélje meg! (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Rendre! Rendre!) Hódossy Imre: Mondom, arra a törvénytelen eljárásra ürügyül azt használja fel most a kormány, hogy az alkotmány elleni lázadásnak, forradalomnak mondja az obstrukcziót. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Nem forradalom ez, t. ház, hanem önvédelem. (Ellenmondások jobbról. Helyeslés balfelöl.) E nemzet mindig ugyanolyan fegyverekkel veri vissza az alkotmány elleni támadást, a milyenekkel az alkotmány megtámadtat! k. (Éljenzés és taps a bal- és a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) De legyen ez az obstrukezió akármilyen elitélendő, legyen akár alapos is az önök nézete : Önöket arra, hogy Magyarországot az alkotmányos törvények és biztosítékok félretételével kormányozzanak, semmi sem jogosítja fel. (Hely esés bal felöl. Zaj jobbfelől.) Azon törvények, melyek a magyar alkotmány biztosírékait és alapját képezik, feltétlenek, melyek semmi körülmények között nem jogosítják fel a kormányt arra, hogy az alkotmányos törvények félretétel ével kormányozzon. Olyan az a törvény, mely azt mondja, hogy az országot rendeletekkel kormányozni nem lehet, és olyanok különösen azon törvények ig, melyek azt rendelik, hogy nem szabad oly adót és oly ujonczot szedni, a mely adók, és a mely ujonczok az országgyűlésen megszavazva nem lettek. A kormány, most úgy látszik, azt akarja bebizonyítani, hogy vannak körülmények, melyek között szabad e törvények ellenére rendeletekkel kormányozni, szabad oly adót szedni, melyet az országgyűlés nem szavazott meg, és csak módozatokat keres, melyek mellett azt hiszi, hogy a törvényt megkerülheti. Mindez hiú kísérlet, itt az okoskodás semmire nem vezet, hanem a törvény világos szavait kell megolvasni. Azt hiszem, nem veszi rossz néven a t. ház, ha e válságos pillanatban, midőn január elseje óta ily rendvikííli állapotba jutott az ország, emlékezetébe hozom néhányát az idevágó törvényeknek. (Halljuk! Halljuk!) Azt az í790: XII. törvényczikket, mely azt mondja, hogy Magyarországot pedig rendeletekkel soha és semmi körülmények között kormányozni nem szabad, nem kell felolvasnom, annyira emlékezetünkben van az. De olvassuk a többi törvényeket, kivált azokat, melyek a kormányzás eszközeire, az adó- és ujonczszedésre vonatkoznak. Meg fogjuk látni, hogy azok minden eshetőségre gondolva úgy rendelkeznek, hogy semmi szín és ürügy alatt nem szabad oly adót szedni, mely az országgyűlésen megszavazva nincs, sőt nemcsak nem szabad behajtani, hanem az önkényesen befizetni kivánt adót nem szabad felvenni. (Helyeslés balról) Az 1790/91. XIX. törvényczikk így szól : »ó Felsége teljesen biztosítani méltóztatott- az ország és kapcsolt részei Kar.iit és Rendéit, hogy bárminő segedelmek, sem pénzben, sem termesztményekben, vagy katonaujonczokban nem a Karokra és Rendekre, sem a nem nemesekre királyi önkény által nem fognak rovatni, sőt nem szabad ajánlat ürügye alatt, vagy bármely más czímcn országgyűlésen kivííl nem fognak szorgalmaztatni.« (Helyeslés a baloldalon) Midőn ennek ellenére az 1820—25. évek korszakában mégis követeltetett országgyűlésen kivtíl meg nem szavazott adó, akkor ezen jogát az országnak, az alkotmány ezen sarkalatos biztosítékát új törvénynyel megerősíteni Játszott szükségesnek és beleiktattatott a törvénykönyvbe az 1827: IV. törvényczikk, a mely azt mondja (olvassa): »ő Felsége a Karokat és Rendeket biztosítja, hogy az adó és bármely engedelmek ügye — legyenek azok pénzbeliek, termesztmények, vagy katonaujonczok, — az országgyűlés tárgyalása alól, hova azokat az ezen meg ezen a törvényczikkelyek világos szavai szerint tartozóknak továbbra is elismeri, rendki vűli esetekben nem vonható cl.« (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a ki akar belőle érteni, az előtt nyilvánvaló lesz, hogy ezen törvények szerint semmi ürügy alatt rendkívüli esetekben és szabad ajánlat czímén, vagy esetében sem szabad a kormánynak adót szedni arra, hogy a kormányzatot folytathassa. (Zaj jobbfelől.) Kérem, az éa gyenge szavamat önök túlkiálthatják, de a törvény szava, az hangosabban szól, mint önök. (Éljenzés és taps a bah és szélső baloldalon.) Nem lehet tehát alkalmas ürügyet találni arra, hogy az országgyűlés felhatalmazása nélkül, országgyűlésen meg nem nem szavazott adót szedhessenek, ha mindjárt önkéntes ajánlatok czímén is, és ninc* olyan módozat, a melylytd önök ezt a törvényt meg-