Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

421. orisságos fiíés 1899. m&rczins 8-án, BEerdáa. 327 »Kere8kedeími mérlegünk paszsziv volta összeesik jelenleg kereskedelmi szerződéseink érvényességének idejével, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert míg a szerződések életbelépése előtti öt éy alatt 1887—1891-ig évenként 10-7 forintnyi aktívumunk volt, addig az 1892 —1896-ig terjedő öt év alatt évenként átlag 5*2 millió paszszivum voít.« De ha csak így esetlegesen, a jelentésnek egyik lapján lett ez volna véletlenül, azt mondaná az ember, hogy a toll elcsúszott; de néhány lappal tovább azt mondja megint (olvassa): »Okvetlenűl gondolkozóba kell esnünk a felett a jelenség felett, liogy a kereskedelmi szerződések érvényessége óta oly lényeges különbség mutatkozik a közös vámterület két alkotó részének külforgalmi viszonyai között, mely különbség java része azonban Ausztria oldalán van.« Sajátságos, hogy ez a nyilatkozat is tökéletesen azt az álláspontot foglalja el, a melyet én itt gyenge tehetségemmel képviselni megkísértettem. De még- tovább megyén, mert azután átmegy egyes szerződéseknek a méltatására és a többek között azt mondja, hogy (olvassa) : »A román kereskedelmi szerződés szemmel láthatólag több előnyt biztosít akár Romániának, akár Ausztriának, mintsem Magyarországnak. Mert Romániának megnyitja a közös vámterület nagy terjedelmű piaczait, egyúttal pedig Ausztriának még az a haszna is van a kereskedelmi szerződésből, hogy a romániai fogyasztó piaezokat nagyobb mértékben foglalhatja el iparczikkeivel, mint Magyarország.« (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha a kormánypártnak ilyen oszlopos, a közgazdászat terén méltán tekintélynek örvendő tagja így nyilatkozik, ha a kereskedelmi és iparkamara szankczioaálja az e fajta nyilatkozatokat, mert ezt mint komoly és számot tevő munkát a nagyközönség elé bocsátja: akkor azt hiszem, én nem szegy élhetem magam, hogy magamtól is arra a meggyőződésre jutottam, a melyet itt most képviseltem és képviseltem már az első provizórium tárgyalása alkalmával is. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Mert én némi meg elégedéssel utalhatok arra, hogy már 1897-ben, az első provizórium alkalmával mondott beszédemben ezeket a jelenségeket mind felhoztam és fényes elégtétel számomra az, hogy egy a közgazdászati téren ilyen tekintélyes testület, azokat tökéletesen megerősítette. (Élénk helyeslés a sséhö baloldalon.) T. képviselőház! Ezen előadásommal először is szemben áll az az ellenvetés, mely mintegy önként következik, hogy igaz, eddig rossz volt az állapot, de épen ezért nagy vívmány az, a mit elértünk. Hallom hirdetni is urbi et orbi, hogy 1903-ig lesz csak vámszövetség, akkor a kereskedelmi szerződések lejárnak, és majd akkor ' lesz alkalma ennek a nemzetnek azon újabb kereskedelmi szerződésekben érdekeit megóvni. Szeretem a naiv lelkeket nagyon. (Derültség a szélsőbalon.) De a ki ezekkel a dolgokkal foglalkozott, a ki a dolog mélyébe tekintett, nem hiszem, hogy azt merje állítani, hogy mi képesek leszünk azokat a kereskedelmi szerződóseket úgy megkötni, igazságosan és becsületesen, hogy azok úgy Magyarország, mint Ausztria érdekeit kielégítsék. Ez egy abszurdum, teljes lehetetlenség, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) meri akkor, a mikor két ellentétes érdekfí állam szövetkezik, mint Ausztria és Magyarország, a mikor az egyik mezőgazdasági állam és a másik nem is engedi, hogy szövetséges társ más legyen, a mikor a másiknak nagyhatalmú, fejlett ipara van, a mikor minden érdek ellentétes: hogy akkor egy közös kereskedelmi szerződés előnyei és hátrányai a kettő között egyformán oszoljanak meg, ezt józan észszel átlátni, ezt józan észszeí elhinni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A vámtételek megállapítása az árúforgalmi statisztika szerint szokott idomulni, ez természetes dolog. Hogyha a közös vámterület, a vámbelföld az iparvámok fejében, például Németországgal szemben, bizonyos meuynyiséget bevesz, akkor természetes dolog, hogy annak rekompenzácziójáúl a német állam ugyanannyit akar a maga számára biztosítani, természetesen nem ipari, hanem megfordítva, mezőgazdasági vámok által Ezt tehát az én véleményem szerint megoldani nem lehet. De én kapaczitálható ember vagyok, és ha mások azt mondják, hogy igenis lehet, csak én nem tudom: hát én nem hiszem, de tegyük fel, hogy úgy van. (Folytonos zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk ! Ez nagyon érdekes! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl. Elnök csenget.) Polczner Jenőt Nem érdemes azoknak beszélni! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Sokan vannak nagyon! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek minden oldalon! Komjáthy Béla S Hát én azt mondottam, t. ház, hogy ezen külföldi szerződések megkötését úgy, hogy azok előnyel és terhei esetleg egyformán oszoljanak meg a közös vámterületet képező két állam között, kizártnak és lehetetlennek tartom, és igyekeztem azt részben be is bizonyítani. De lehet, hogy ez csak az én gyengeségem és belátásom hiánya. Lehet, hogy csak én vagyok az, a ki a megoldást lehetetlennek tartom s igazy van azoknak, a kik azt állítják, hogy a kormány erélylyel, tapintattal, határozott fellépésével iudna ily szerződést kötni. Ha így történnék az, még akkor sem volna igazságos, még akkor is igazságtalan volna az, és akkor is