Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-421
322 421. országos ülés 1899. márcEtns 8-án, szerdán. nekünk engedve az, hogy nagy beszédeket tartsunk ; meg van nekünk engedve az is, hogy alkossunk valamit, ami annak a nagy erőnek számítási körébe bele nem esik ; de oly téren, melyet figyelemre méltónak tart, és mely az ő számítási körükbe bele ütközik, ez a parlament nem alkotott soha semmit és fájdalom, nem is fog alkotni soha. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. képviselőház! Sajátságos dolog az, hogy ebben a parlamentben sohasem az elvek veszik ki a fegyvert az elvek kezéből, sohasem egyik törekvés érvényesül a másik törekvéssel szemben; hanem hogyha azok. a kik itten beszélni jogosultak és hivatottak, azon erő előtt meghajolnak, akkor, mint a tények mutatják, egy nap alatt megváltozik minden, de azért folyik a dolog úgy, mint folyt addig, annak az erőnek, hatalomnak akarata és parancsa szerint. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen talán erre az állításra, a mely egészen igaz, most a közel múltból is hozhatok fel példát. (Úgy van! a széső baloldalon.) Egy ádáz, kíméletlen harcz folyt le, a melyet itten a képviselőház egyes pártjai a hatalmat kezében tartó akkori kormánypárt ellen vívtak. Kíméletlen, erős volt az a támadás, ós nem tünt-e fel mindenkinek és nem gondolkozott-e róla, hogy mindaddig, míg az a társas-egyesület megmaradt azon akarat és törekvés mellett, a melyen jónak látta megkezdeni ezt a küzdelmet, addig az a létező »Erő« nem volt megelégedve ezzel a harezczal, sőt helytelenítette. Addig az a létező erő belemerült a harczba és tett róla, hogy az ő nézete, törekvése és akarata nyilvánvalóvá legyen. És nem tíínik-e fel, hogy a melyik perezben ez a küzdelem a maga erejét konczentrálta annak a kijelentésére, hogy egyrészről nem akadályozzuk meg a közgazdászati kérdések olyan megoldását, mint a milyent ez az erő akar, midiin másrészről a küzdelemnek táborában levő, akkor ellenzékeskedők, azt mondják, hogy mi is úgy akarjuk keresztülvinni a közgazdászat! kiegyezést, mint ezt az erő és hatalom kívánja, akkor rögtön megváltozott a helyzet és azok, a kik azelőtt egyedül voltak kedvesek, ma már nem voltak olyan kedvesek, mint azok a kik ugyanannak keresztülvitelére vállalkoztak, a mit az erő követel. Az az erő menten fel szokta használni azokat, a kiknek még némi gyökerük volt a nemzetben, és a kik szintén megengedhetőnek tudják, hogy a népnél való befolyásokat felhasználják saját érdekük szempontjából. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen egy nap alatt történt meg az, hogy azok, a kik a volt kormánypártot akkor még egész kedvteléssel mindig közkereseti társaságnak nevezték el, kijelentésével annak, hogy annak az akaratnak, mit az »Erö« kifejezett nem állanak ellen, sőt annak készséges végrehajtói, egész nyugalommal a közkereseti társaságba beléptek. (Derültség és tetszés a szélső báloldalon.) Igaz, hogy ma is tanúltunk valamit ebből. Ez a párt is, a mely nem hatalomért, hanem elvekért küzdött, jövőre tudni fogja, kikkel küzdjön és milyen szövetségesekben bízzon meg. (Egy hang balról: Nagyon gyenge!) Hát, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) ez az én mostani előadásom egyik képviselőtársam bírálata szerint igen gyenge. Én ezt elismerem, de ha valami, a mi nekem erősséget ad, ez az, hogy ő ezt gyengének tartja. E/ennel határozottan kijelentem, hogy én az ő politikai nézetükkel, pártjuk minden törekvéseivel szemben állást foglalok, és Isten engem úgy segéljen, azokkal örökké ellentétben voltam, leszek és maradok. (Helyeslés és tetszés szélső baloldalon.) Tehát természetes dolog az, hogy azon oldalról én bizony kedvezőnek nem szeretném hallani a magam beszédjét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ezeket a tényeket, a melyeket előhoztam, megczáfolni nem lehet. Voltaképen mi a magyar nemzettel, itt a parlamentben csak frivol játékot űzünk. Összeülünk, nagy garral megválasztanak bennünket, eljövünk ide, nagy beszédeket tartunk és odakint sokan azt hiszik, hogy itt elv elv ellen, meggyőződés meggyőződés ellen áll. Pedig nem úgy van, t. ház! (Halljuk! Halljuk') Minket c^ak azért csődítenek ide és csak azért tűrnek meg itt, hogy a törvényesség mezébe öltöztessük azt, az a létező erő az, a mit a hatalom akar. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Bizonyos az, hogy annak, ki hazánkban hat; lomra akar jutni, annak két dologgal nem kell rendelkeznie. Nem kell, hogy elvei és törekvései legyenek, mert úgyis csak az vihető keresztül, a mit az erő akar, a mi ott születik meg, hanem ahhoz mégis kettő kell. Az egyik az, hogy az illető bebizonyítsa, hogy annak az erőnek kész térdet, fejet hajtani. A második az, hogy felhasználhatóságával bizonyságot tegyen. Méltóztassanak végignézni alkotmányos törvényünkön. Soha Magyarországon kormányváláságot nem idézett elő más, mint az, hogy ki meddig és mily irányban volt felhasználható azon erő, azon akarat által, mely sorsunkat intézni. Én azt hiszem, t. ház, a mint már mondottam beszédem folyamán, hogy nincs Magyarországon, legalább az én nézetem szerint, számottevő és komoly oly gondolkodó ember, a ki azt merné állítani, hogy a közösség Ausztriával a közgazdasági téren, úgy politikai, mint különösen közgazdasági szempontból, hazánkra nézve előnyös. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!)